Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
5-6. szám - Dr. Jaroslav Buliček–dr. Lesenyei József: Az ipari szennyvizek tisztítása Csehszlovákiában
259Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Kivonatok. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Az ipari szen ny vize k tisztítása hazánkban egyre nagyobb és sürgősebb feladattá válik. Ezért nagyjelentőségű ez az ismertetés, amelynek szerzője a Csehszlovákiában alkalmazott tisztítási eljárásokat ismerteti. A tanulmány szép példája a szomszédos népi demokratikus országok tudósai között kialakuló tapasztalatcserének. Az ipari szennyvizek tisztítása Csehszlovákiában Íny. dr. JAKOSLAV UULÍCEK. Vízgazdálkodási KuSató Intézet (Prágr.) M igyarra átdolgozta : dr. LESEN Y El JÓZSEF A Csehszlovák Köztársaság természetes felszíni vizeinek elszennyeződését egyrészt a városi, másrészt az ipari szennyvizek okozzák. A városi szennyvizek megfelelő tisztítási módszerei ki vannak dolgozva. Ha mégis tisztítás nélküli, vagy nem megfelelő módon tisztított szennyvíz kerül a felszíni vizekbe, ez a hiányosság tisztítótelepek építése, ill. megfelelő üzemeltetése névén helyrehozható. Bár elvileg az ipari szennyvizek esetében is hasonló a helyzet, nagymértékű különbséget jelent azonban az a körülmény, hogy az ipari szennyvizek tisztításának módszere még: nincsen minden iparágra kidolgozva, ill. az alkalmazott módszerek nem minden esetben megfelelőek. Éppen ezért igen nagy munkát fordítanak minden ország, így Csehszlovákia kutatói is jobb módszerek kidolgozására. Eddig hat különféle ipari szennyvíztisztítási módszert dolgoztak ki a csehszlovák szakemberek, melyek általában a mi szakirodalmunkban ismeretlenek és ezért részletes ismertetésük indokolt. 1. A cukorgyártásnál fellépő diffúziós és szeletprés vizek tisztítására dr. Pytlík dolgozott ki új módszert. — Az említett vizeket, melyeknek pH-értéke 3,5—5,5, biokébiiai oxiglénigénye 800—1000 mg/l, sőt forgatás esetén 7000 mg/l-re is növekedik, az egész gyártási idő alatt egy 0,7—1,0 m mély táirolótóba vezetik. A tárolótó fenekét a gyártási idény megkezdése előtt oltott mésszel belhintik, vagy pedig a meszet a kampány megkezdése után közvetlenül csónakról az egész vízfelületen, természetesen még a fagy beállta előtt, egyenletesen szétszórják. Az így, a tárolótóba juttatott mész mennyisége hektáronként 75—100 q. A második mész-adagolás, hasonló mennyiségben, a tél vége előtt történik, akkor a meszet a jégre szórják. Ilyen módon hektáronként- összesen 150—200 q meszet kell felhasználni, ami megfelel kereken 1,5—2,0 kg mésznek szennyvízköibiméterenként. A tárolótavak méretezésiénél figyelembe kell venni, hogy az egész kampány alatt előálló diffúziós és szeletprésvíz mennyiségiével kell számolni. Egy napi 100 tonna répát feldolgozó üzem egy napi szennyvize 1000—1500 * A M'agyar Hidrológiai Társulat Balneológiai Szakosztályának 1953. december hó 10-én tartott előadóülésén elhangzott beszámoló. köbméter, tehát 50 napos kampány esetében a szükséges tároló-térfogat 50—70 000 köbméter, a területszükséglet tehát 5—-7,5 ha. A tárolótóba tehát kétszer történt mészadagolás, így két ízben lettek a keletkező szerves savak letompítva. Ilyen körülmények között tavasszal már a mikroszervezetek elszaporodására meg vannak adva az előfeltételek. Dr. Pytlík eljárása szerint a tavak tavasszal halakkal népesíthetők be, majd az őszi lehalászás után a víz leengedhető és a következő kampány részére a tárolótó újra előkészíthető. A Csehszlovák Vízgazdálkodási Kutatóintézet egy ilyen tárolótavon végzett mérései alapján megállapította, hogy a kaimpány után, tehát a tárolótó teljes feltöltése utáni a víz biokémiai oxigénigénye (BOI 5) 700—1000 mg/l, január végén 258, február végén 86, márciusban 22—36, áprilisban 12, júliusban 6 és szeptemberben 3—6 mg/l. Igen feltűnő a BOI 5-érték gyors csökkenése, különösen eleinte, a kampány befejezése után. A leírt módszer szerint dolgozó cukorgyárrnál egyik esetben tekintélyes szennyvízmennyiség elszivárgott a talajba, egy (másik esetben egy bizonyos vízmennyiség hozzáfolyt, Előfordult, hogy a tárolótavat körülvevő gáton el-, ill.hozzáfolyt tiszta víz, tehát •ninden esetben tiszta víz jutott a tárolótóba. TI yen esetekben a szerves anyagok lebomlásának hatásfoka megnövekedett. A diffúziós- és szedetprésvíznek a dr. Pytlík módszere szerint való kezelése jól bevált, a halhús-szaporulat ha-ónként 300—-500 kg volt. Feltehető, hogy a szennyvízben lévő tápanyagok zöme a fenékiszapban abszorbeál ódik. Tdőnként előfordult, hojry kénlhidrogén-szag fellépése mellett a tó vize létszólag feketévé változott, ezért.célszerű az ilyen tavakat lakott területtől messze helvezni. Azonkívül feltehető, hojrv az éveken át üzefrnbentártott tavakban a fenékiszap ee-vre növekedni fo*r és talán zavarokat fos 1 okozni. 2. Ugyancsak a cukorgyári szeletprésvizek tisztításával foglalkozik a Stan^k—Pavlas eljárás (lásd 1. ábra"). A szeletorésvíz rázószitán (1) megszabadul a szeletfoszlányoktól és a cyiijtó'edénybe (2) kerül. Innen szivattyú segítségével a reakciós-tartányba (régi szaturáló-tartány) jut. és ott a szelet-
