Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Cziráky József: A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata

Cziráky J.: Hévízi tó forráskráterének vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 2Jf9 A legnagyobb vízhőmérsékleti értékek tehát alig térnek el az ugyanakkor végzett mérési sorozat eredményeitől. A hajlított csövű maximumminimum hőmérő az első merüléskor összetörött, így külön minimális vízhőmérsékletet nem tudtunk mérni. A búváros vizsgálatokkal a termális víz eredetét eldönteni nem lehet. Annyit megtudtunk, hogy a forrásvíz nem a kráterfenékről tör fel, hanem a kráter oldalfalán lévő hasadékokból, repedésekből és üregekből. Lehetséges, hogy a nagyobb mélységből feltörő juvenilis eredetű termális víz, mivel a kráter fenekén jelenleg nem tud feltörni, a kráterfal hasadékain tör utat magának és magas hőmérsékletét a vadózus eredetű rétegvizek lehűtik 30—35C°-ra, miközben a kémiai jellege is megváltozik, karsztvízjellegű lesz. Ott, ahol nem keveredhet a mélyből feltörő termálvíz a felső rétegvizekkel, mint az ismertetett két artézi kútnál, a medencékbe vezetett (részben lehűlt) víz hőfoka a kifolyónál mérve 40,8 C° volt április 13-án. Bányai Barna vízkémiai szempontból kénhidrogénmeghatározásokat végzett. A búvár által 20 m mélyből felhozott, valamint a felszíni vízmintát április 8-án vizsgálta meg : H

2S a felszínen 0,3 mg/l 20 m mélyen 0,5 ,, A tó krátervizében lévő kénhidrogén hatásának nyoma jól látható a vörösréz búvársisakon, mely a vizsgálatok végére egészen megfeketedett. Áramlási vizsgálatokat is végeztünk először oly módon, hogy a búvár üvegben tripánkék festéket vitt le magával és á kupola aljánál, tehát 29 m mélységben az üveg tartalmát kiöntötte. A festési kísérlet nem sikerült, mert a festőanyagot a felszínen nem észleltük. A búvár 4 cm élhosszúságú játék-fakockákat is vitt le magával és különböző mélységekben elengedve mértük az emelkedési időt és a feljövetel helyét. Az 1. sz. búvártagállásról az alábbi méréseket végeztük : Kupola tetejétől, 20 m-ről az emelkedési idő 65,5 mp. Kupola közepétől, 25 m-rőlazemelkedési idő 67,0 mp, A kráterfenékről a búvár 15 X 15 X 16,5 cm méretű puhafakockát engedett fel. A 35,60 m-es út megtételéhez 32,7 mp-re volt szüksége: A 3. sz. búvártagállásról is végeztünk hasonló mérést a nagy fakockával. Ekkor a fenékről, vagyis 29,55 m-ről a kocka 39,3 mp alatt emelkedett fel a tó vízszínére. A nagy fakockával végzett mérésekből megállapítható, hogy a K-i kráterfalnál kisebb a forrásfeltörés intenzitása, mint a DNy-i részen. A búváros vizsgálatokkal kapcsolatban igyekeztünk a kitűzött feladatokat megoldani, ami többé-kevésbbé sikerült is. Az elért eredményekért köszönet illeti mindazokat, akik a hévízi tó forráskráterének vizsgálatában közvetlenül vagy közvetve részt vettek. IRODALOM 1. Dornyay Béla : A keszthelyi Hévíz ismertetése 1795-ből. (Babótsay .József eredeti műve után közli). Keszthely, 1941. 2. Pöltzel Jenő : Kiegészítés Hévíz irodalmához. — Balatoni Szemle, 1944 április. 3. WindÍFch, K. G. : Geographie des Königreichs Ungarn. Pressburg, 1780—1790. III. k. 4. Korabinsky, J. M. : Geographisch-Historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn. Pozsony, 1786. p. 301. * 5. DBI .: Boklog Zala vármegye koszthelyi hévvizedről. Sopron, 1795. 6. Heller, J. F. : Chemische Analyse der warmen Mineralquelle Hewiz. 1870. 7. Wachtel, I). : Ungarns Kurorte und Mineralquellen. 1859. p. 81. 8. Hunfalvy János : A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Budapest, 1865. III. k., p. 148. 9. Eckert, J. F. : Hóvvíz und Balaton. Pest, 1864. 10. Singer, B. : Die Tlierme Hévvíz bei Keszthely in Ungarn. Gross Kanizsa, 1875. Zweite Aufl. 11. Hanny Ödön : A Zala megyében, Keszthely város tőszomszédságában fekvő Hévíz gyógyfürdő leírása. Keszthely, 1893. 12. Hencz Antal : A hévízi forrás. Keszthelyi Hírlap, ' 1891, 16. sz. 13. Lovassy Sándor : A keszthelyi Hévíz tropikus tündérróz&ái. A Balaton tudom, tanúim, eredm., ír. k. 2. 1'., II. szak. függ. Budapest, 1908. 14. Jordán Károly : A Hévíz tó fenekének fölmérése. A Büxton tudom, tanúim, eredm. II. k., 2. r., II. szak. függ. Budapest, 1908, p. 77. 15. Lóczy Lajos : Jegyzet Jordán Károly : A Hévíz tó fenekének fölmérés-e e. cikkéhez. A Balaton tudom, tanúim, eredm. II. k., 2. r., II. szak. függ. Budapest, 1908., p. 78. 16. Lóczi! Lajos : A Balaton környékének geológiai képződményei. A Balaton tudom, tanúim, eredm. I. k., I. r.' Budapest, 1913, p. 356. 17. Weszelszky Oyula : A Hévíz tó chemiai vizsgálatának előzetes eredményei. A Balaton tudom, tanúim, eredm. II. k., 2. r., II. szak. függ. Budapest, 1908, p. 80. 18. Weszelszly Gyula : A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. k., 6. r. függ. Budapest, 1911. 19. Windisc.h Rihárd : JelentSs a hévízi vizsgálatokról. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. k., 6. r. függ. Budapest, 1911, p. 21. 20. Hankó Vilmos : Magyarország fürdői és ásványvizei. Budapest, 1899. 21. Traxler László: A hévízi iszap szivacs-spiculái. Földt. Közi. 1895, p. 109. 22. Csajághy Gábor : A hévízi gyógyiszap kémiai, fizikai és thermofizikai vizsgálata. Hidr. Közi. 1949, XXIX. k. p. 24. 23. Csajághy Gábor : A hévízi gyógyiszap kérdése. M. H. T. előadás kézirata. 1951. 24. Csajághy Gábor : Reumás betegek gyógyítása hévízi iszapprésnedv elektroforézissel. Reuma és fürdőorvosszakcsoporti előadás kézirata. 1953. 25. Kenessey Béla : A hévízi melegforrás. Vízügyi Közi. 1929, p. 102. 26. Schulhof Vilmos : Keszthely—Hévíz—Gyógyfürdő. Orsz. Órvosszövetség fürdőmelléklete. Budapest, 1907. 27. Schulhof Vilmos : Az akratothormákról általában ós Hévíz gyógyfürdő balneológiai beosztásáról. Keszthely, 1909. 28. Schulhof Vilmos : A hévízi gyógyforrástó ismertetése. Therápia. Különlenyomat, 1936. 29. Schulhof Vilmos : A hévízi iszapgöngyölések alkalmazásáról. Fürdőügyi Szemle. 1937. 30. Schulhof Vilmos : Hévízgyógyfürdő. Budapest, 1937. 31. Schulhof Vilmos : A hévízfürdői kúrák gyógyhatása. Fürdőügyi Szemle, 1937, 3. sz. 32. Sohulhof Ödön : A fürdők hvdrostatikai hatásáról. Gyógyászat, 1929.