Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Szabó Pál Zoltán: A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme

Szabó P. Z.: Mecseki karsztvíz Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 225 Mivel a mészkőösszlet (B, C) kelet felé a már említett wengeni palával és rháti homokkővel, tehát vízzáró rétegekkel határos, valószínűsíthető, hogy még a dömörkapui menedékház környéke is (keretben D) juttathat mikrobákat olyan réshálózatba, mely a Tettye-forrás, illetve a karsztakna felé vezet. A karsztakna vizét a vízfeltáró vágatba mélyített furatok szerint külön-külön — egészségügyi szempontból — még nem vizsgáltuk kellő alapossággal. A karsztakna vízéből mindössze kétízben' kimutatott coli fekáliás eredete kétséges, mégis amennyiben ilyén lenne, valószínű, hogy az a vágat fedőösszletéből származó leszivárgásból eredhetett és nem a vágatok talpába fúrt kutakból, melyek a 207 m tszf.-i fekvésű talp alatt még 25—30 méter mélységből szabadítják fel a vizet. A vágat ugyanis az erősen tektonikus töredezettségű helyen kialakult Irmaúti völgy alatt húzódik és a keresztvágattal a kőbánya alá is kiterjed. A felülről érkező coli-veszély csökkentése érdekében kivánatos, hogy a vágatot téglával, cementtel béleljük ki. A vizet úgyis csak a talpba mélyített furatok szolgáltatják, a felső csepegés nem javítja a vízhozamot, de rontja a minőséget. Itt említem meg azokat a szökevény karsztvizeket is, melyek délkelet felé, a középső-triász mészkővel közvetlen határos szármáciai képződményekbe (f.za) jutnak. A szármáciai képződmények szűrőképessége nem mindenütt kielégítő. E fiatal mészkő erősen hézagos és repedezett. A Porcellángyár környéki szakaszon, nyilván a mögöttes városrész szennyező hatásának tulajdoníthatóan, jelentékeny mennyiségű baktériumot szállít már a benne mozgó víz. Ez is indokolttá teszi, hogy a karszt szökevényvizeit a tettyei akna vágatainak és egész rendszerének továbbfejlesztésével még a hegy belsejében fogjuk el és tisztán adjuk át ezt az ivóvizet a városi vízműnek. A szarmata mészkő (sza) szűrési értéke 6—8, illetve ahol a víz durvaszemű pannonhomokkal (P) jut kapcsolatba, ott ezé 10-ig emelkedhet. A karsztakna lemélyítésekor, a belőle hajtott első 50 méteres vágat vizet szállító karsztos járatot ért el. Ezt megcsapolva a Thorez út 1. számú (Tettye-tér 1.) villának kútja elapadt. Ebben a villában az volt a helyzet, hogy a déli szomszédságában a víz áramlásának irányában illemhely állott és így a kút továbbfolyó vize az illemhely anyagával érintkezve jutott le a Bökh János (Szakmári) utcai kutak felé. A Böckh János utcában több kút táplálkozott ebből a vízből. Az akna vágatainak kifejlesztésével ezek a kutak mind elvesztették vizüket. így a szennyeződésnek ez a lehetősége megszűnt. E példa is indokolja, hogy a karsztvizeket a hegységben kell elfognunk és nem szabad engednünk a lakott területek felé, mert ott okvetlen fertőződnek. A Tettye mögöttes, 5-vel jelzett területén aránylag könnyen megtalálhatjuk a fertőzési gócokat és ha kiküszöböljük a fertőzési lehetőségeket, a Tettye-forrás vizének minőségét egészségügyi szempontból lényegesen megjavíthatjuk. A 400 méteren felül fekvő vízgyűjtőterület (C) sokkal megbízhatóbb, mint az előbb tárgyalt B terület volt. Itt az 5—600 méter magasságig emelkedő gerinc kevésbbé töredezett, nagyobbrészt barna talajjal fedett erdős terület. A kisebb terjedelmű fedetlen kopáros részei (Tubes környéke, a térképen Tu) a lakott területektől messze feküsznek. Hiányoznak a víznyelő hasadékok, csak a rétegek viszonylag kismérvű mikrotektonikus töredezettsége teszi lehetővé a vizek lassú mélybejutását. A Tettye vízjárásánál azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a maximumok a hóolvadásokat követik, amikor a kőzet mikrotektonikus réshálózatát fagyott kéreg nem borítja. Magas víz jelentkezik a Tettyénél hetes esőzések alkalmával is. Viszont a futó záporok bármilyen rendkívüli mennyiségű csapadékot jelentenek is, nem mutatkoznak meg a Tettye-forrás vízhozamában. Ennek oka éppen az, hogy a Tettye vízgyűjtő-területéről hiányoznak a dolinák és víznyelők. A szűk rések csak lassan szállítják a vizet a mélybe, s mikor a tapadás következtében a járatok telítődnek, a záporok vize már csak a felszínen hömpölyöghet le a karsztos mészkő felületéről, anélkül, hogy jelentékeny mennyiségben juthatott volna be a kőzetbe. Ez a jelenség igen figyelemreméltó számunkra és belőle azt következtethetjük, hogy a Tettye-forrás az év leghosszabb szakaszában megbízható, jó ivóvizet szállít városunknak. A hóolvadások és a tartós esőzések után megvizsgáltam a Tettye-forrás vizét. A víz ilyen alkalommal opálos színezetű. A forrás egy-két milliméter szemcséjű mészkőmurvát hoz fel s ebben a murvában legömbölyített élű üvegdarabkákat is találtam. Ezek az üvegdarabkák nyilván a i?-területről, egyes lakott helyek szemétdombjáról származnak, de hosszú ideig utaztak, amíg a forráshoz jutottak és olyan járatokon át kerültek oda, amelyekben csak nagy vízbőség esetén halad át a víz. A koptatottság elárulja a hosszú utat és a magas vízhozamokkal való kapcsolat pedig a hosszú időt. Ezt úgy kell értenünk, hogy hónapokig, esetleg évekig egyhelyben lehetett a szennyezettségnek ez az alkotó eleme, amíg ismét kimozdult a helyéből a forrás felé. Az ilyen elemek, valószínűleg és elsősorban a B-területről származhatnak. Ennek a karsztforrásnak az a jellegzetessége, hogy a szárazság kis vizét az esőzés beállta után még néha egy hétig is megtartja, egészen addig, amíg a karsztvíz járatai felett elhelyezkedő kőzetösszlet mikrotektonikus réshálózata meg nem telik vízzel. Mikor a magasabb elhelyezkedésű tömegek réshálózata vízzel telítődött, áll elő az a hidrosztatikai nyomás, amely a Tettyénél képes a vertikális csatornán keresztül naponta akár 60 000 köbméter vizet nagy erővel feldobni. A kis,víz, tehát a minimális 2—300 m

3 napi víztömeg távolabbra is kiterjedő, nagy felületű, de kismagasságú víztükör domborulatából származhat. Innen ered, hogy amíg a szélsőségesen magas vízhozamok hőmérséklete 11—12 C°, addig az alacsony vízhozamok hőmérséklete, az év hidegebb évszakaiban is, 14 C° körül mozog. Az alacsony vízhozam idején a szennyeződésre alkalmas