Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Kessler Hubert: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása

220 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Kessl'er H.: Karsztból' kitermelhető vízmennyiség ténik — igen nagy távolságban levő vízgyűjtőterületek kapcsolhatók be. Ha a karsztos felszínen beszivárgott csapadékvíz útját a hegytömegben nem gátolja vízzáró réteg, amely előbb a felszínre kényszeríti, akkor természetesen lekerül a mélykarsztvizig és ennek tetején felhalmozódva növeli azt a hidrosztatikus nyomást, ami a mélykarsztból eredő, többnyire peremi törések mentén fakadó langyos vagy meleg karsztforrásokat felszínre hozza. A beszivárgott csapadék tehát közvetve hat ki a mélykarsztból eredő források hozamára, nem jelenik meg rögtön a forrásoknál mint a sekélykarszt esetében, hanem fokozatosan, kiegyenlítve biztosítja utánpótlásukat, amelyből a juvenilis vizeket nyugodtan kikapcsolhatjuk, mert hiszen a Bükkhegységben végzett mérések és számítások szerint teljes egészében megtaláljuk a görömbölyi és egri melegforrásokhoz tartozó karsztos vízgyűjtőterületet és pontosan megtaláljuk a sokak által juvenilisnek tartott hévizi Tóforráshoz tartozó vízgyűjtőterületet a Keszthelyi hegységben. Ugyanez vonatkozik a budai hévforrásokra is, amelyeknek hozamát a budaőrsi, budai és nagykovácsi-i karsztos felszín teljesen fedez. Szóba kerülhet végül még az a kérdés is, hogy a karszt vízgyűjtő területe esetleg nem állapítható pontosan meg, mert a karszt más, nem karsztos képződményekből is vehet fel a föld alatt csapadékvizet, amelynek mennyisége nem állapítható meg. Ennek lehetősége kétségtelenül fennáll, de hatása jelentéktelen, mert más hegyképző kőzetek víztartóképessége a karsztosodé kőzetekhez képest gyakorlatilag elhanyagolható. Magyarország hegyvidékének csak aránylag kis része épült karsztosodé kőzetekből. Ezzel szemben a karsztforrások és mesterségesen kitermelt karsztvizek évi hozama meghaladja a 300 000 000 köbmétert, viszont a nem karsztosodó hegyképző kőzetekből fakadó víz mennyisége alig évi 3 000 000 köbméter. Ez az arány jellemző a karsztosodó és nem karsztosodó kőzetek víztartóképességére és igazolja, hogy a karsztnak földalatt átadott vizek elhanyagolhatók. Arra természetesen ügyelnünk kell, hogy a felszíni vízgyűjtőterület megállapításánál a nem karsztos, de felszíni vizüket karsztos területre átvezető képződményeket is figyelembe vegyük. * Végeredményben tartósan annyi vizet termelhetünk ki valamely karsztegységből, amennyi utánpótlást a sokéves átlagra kiszámított beszivárgás biztosít. Karsztos területeink ma már elég jól körülhatárolhatók, fejlett csapadékmérőhálózatunk segítségével minden területre megállapíthatjuk a sokéves átlagban beszivárgó vízmennyiséget és megtudhatjuk, hogy mesterséges vízkivétellel mennyire terhelhető meg. A helyesen alkalmazott mesterséges karsztvíztermelés különösen ott gazdaságos, ahol egy vízmű változó hozamú forrásra települt. A sokéves beszivárgás ismeretében nem kell a forrás minimális hozamára támaszkodni, hanem a minimális és átlagos hozamok közötti különbséget mesterséges úton kitermelhetjük a karsztban tározott tartalékból. Pl. ha a Szinva-forrásra egy vízmű épülne, akkor kombinált mesterséges vízkivétellel a vízmű a Szinva minimális évi 1 900 000 m

3 hozama helyett évi 4 600 000 m

3 átlagos termelésre tervezhető. . Meglepetések elkerülése és karsztvíztermelésünk észszerű fokozása érdekében térjünk rá a számításokkal alátámasztott helyes karsztvízgazdálkodásra,. Karsztvízszintészlelő hálózatunk erőteljes kifejlesztésével, új adattömegek gyűjtésével és tárgyilagos értékelésével hamarosan leránthatjuk a karsztvízkérdést takaró utolsó misztikumot is és a tudomány segítségével még fokozottabb mértékben a gyakorlat, a fejlődés szolgálatába állíthatjuk földalatti vízkincsünket. Hozzászólások Ajtay Zoltán: Ipartelepeink és lakótelepüléseink vízszükségletének biztosításában mind jelentősebb szerepet játszik hazánk egyes vidékein a karsztosodott kőzetek területén kitermelhető víz. Kessler kartársunk értékes előadásában elméleti vonatkozásaiban tárgyalta a karsztból nyerhető vízmennyiségek megállapításának módját, s okozati öszszefüggést igyekezett létesíteni a karsztforrás vízhozam (Q), az évi csapadékmagasság (H) és a vízgyűjtőterület nagysága között (F). Megállapításait az 1950-ben megindított rendszeres mérésekre és megfigyelésekre alapítja. A tárgyi következtetéseknél mint döntő tényezőt jelöli meg a beszivárgási százalékot, melynek ismerete nélkül egy karszthegységből a tartósan kitermelhető vízmennyiség számszerű értéke meg nem állapítható. Mint ismeretes, a beszivárgásra vonatkozó értéket dr. Böck János 20%, dr. Kassai Ferenc 50%, Wegrausch 40%, Hőfer 20%-ban adja meg. A hazai megfigyelések adatai alapján dr. Kessler kartárs a Mecsekben sokéves átlagban 38, a Bükkben, 35, a Bakonyban 38, a balatoni hegyvidéken pedig 36%-ban állapítja meg. Előadásában a Mecsek hegység Tettye-forrására vonatkozó adatokat közölt, melyek azt látszanak igazolni, hogy az évi vízhozam (Q) és az évi csapadékmagasság (H) között szerves öszszefüggés áll fenn, habár ezt nem igazolja az 1949. évi 534 mm-es és 1947. évi 524 mm-es csapadélkmagasság, illetve az 1949. évi 175 000 m

3 és az 1947. évi 1 772 000 m

3 vízhozam. A Tettye forrás vízgyűjtőterülete Vadász akadémikus szerint 5,35 km

2, Szabó Pál Zoltán szerint 5 km

!. Meg kell említenem, hogy a Tettyénél magas karsztvízszinttel állunk szemben, ami egészen más elbírálást von maga ütán s így a karsztforrásokra vonatkozóan nem ad általános érvényű követikeztetéseket (Horusitzky). Az összefüggések levezetéseinél a mértékadó csapadékszázalékot vezeti be. Ennek kiszámításánál a korrekciós csapadékszázalékot alkalmazza, amelynek alkalmazásánál nagyobb pontosságra aligha lehet törekedni. Ténv tehát, hogv a beszivárgási százalék kiszámítása tisztán csak a Q, H és F értékek alapján megbízhatóan nem oldható meg (Q = n . H . F). Mailott-Princz képlete is egy teljesen labilis, a felszíntől függő tényezőt (n) tartalmaz, melynek megállapítása teljesen az egyéntől függ. Hasonló megállapítást kell tegyek a lit/sec/km

2 értékekre is. Ezek számszerűleg: Bükk-plató 8,7 lit/sec/km

2 Tapolca—Diósgyőr 7,2 lit/sec/km

2 Eger—Kácsi fen. 5,5 lit/sec/km

2 Alábbiakban az előzőkben ismertetett karszthidrológiai vonatkozásokat vizsgáljuk meg egyik leginkább vízveszélyes bányászati területünkön, Dorogon. Ebben a medencében eddig kb. 160 db összesen 550 m

3/perc vízmennyiséget kitevő vízbetörés történt. Eb-