Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

212 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Schmidt E. R.: Vízföldtani tájegységek Schmidt térképei alapján. A földrajzi tájakon belül kisebb hidrogeológiai egységeket kell kutatnunk azzal kapcsolatban, hogy vízkiemelésnek milyen lehetőségei vannak. Kívánatos volna, ha a Földtani Intézet Vízföldtani Osztályának segítségére lennének azok a magyar intézetek, amelyek vízvizsgálattal foglalkoznak. Sok adat áll rendelkezésünkre ' és együttműködve jó eredményekre juthatnánk. Szeberédy Lászióné: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tervében szerepel a vízminőségi aatok begyűjtése és a még meg nem lévő adatok felvétele. Ez a munka kémiai szempontból belekapcsolódik a MÁV Laboratórium munkájába. Valamennyi kútnak és felszín alatti víznek vízminőségi adatait feldolgozzuk majd. Kovács György: Mindazok, akiknek feladata a földalatti vízkészlet meghatározása, tudják, hogy milyen nehéz és milyen fontos munka az, amit előadásában Schmidt Eligius velünk ismertetett: a hidrogeológiai tájegységek meghatározása. Csatlakozom ahhoz a javaslathoz, amely ennek a komoly kezdeményező munkának továbbfolytatására, illetve a további munka metodikájának rögzítésére munkabizottság összehívását javasolja. Ügy gondolom azonban, hogy talán ugyanebben a munkabizottságban, vagy más körben, de meg kell, hogy előzze a tájegységek körülhatárolásának munkáját bizonyos nomenklatúrái kérdések tisztázása, mely a földalatti vizek különféle típusait egységesen osztályozza. A karsztvizek területén azt hiszem mindenki előtt ismeretesek a fogalom-meghatározás és elnevezés kérdésében folytatott viták. Nem is akarok ebbe a jelenlegi munkakörömtől aránylag távoleső kérdésbe beleszólni, azonban az én szűkebb szakterületemen, a felszínközeli talajvizek és rétegvizek területén sem tisztázottak még a fQgalmak és elnevezések. Szükségesnek tartom a rétegvíz és talajvíz fogalmának éles, definíciószerű meghatározását, hogy a kettő közötti határterületen az elnevezés használata tévedést ne okozhasson. Sokan talajvízként említik a legfelső vízadórétegnek vízzáró réteggel le nem fedett vizét. Minden mélyebben fekvő fedett vizet ebben az esetben már rétegvíznek nevezünk. Vájjon az a vízréteg, amely egy mélyebb területen a legfelső vízadórétegben jelentkezik és pár száz méterrel távolabb már második, vagy harmadik vízrétegként tárhatjuk fel, az egyik helyen talajvíz, a másik helyen rétegvíz. Hol találjuk a határt a kettő között? Ezzel kapcsolatban talán célszerű lenne a terület jellegétől függően meghatározni azt a néhány méter vastagságú víztartó réteget, amelyen belül egységes, számottevő kiterjedésű záróréteg nincs, amelynek első, második, harmadik talajvízszintjei egymással esetleg összefügghetnek. Ezeket az egységes záróréteg fölött elhelyezkedő vizeket sorolnánk a talajvizek csoportjába és amennyiben már nagyobb vastagságú és összefüggő záróréteg alatti vízről van szó, beszélnénk rétegvízről. Ez a csoportosítás a műszaki felhasználás szempontjából is különbséget jelent a két víztípus között, mert míg az első csoportba tartozó vizeket ásott aknás kúttal termelhetjük ki leggazdaságosabban, addig az utóbbiakat már fúrással célszerű feltárni. Még egy további megkülönböztetést tartok szükségesnek az előbb körülhatárolt talajvízcsoporton belül. Különválasztanám a folyókat szegélyező kavicsrétegek vizét a távolabbi medence-területek talajvizétől. A két víztípus ingadozása, mozgása ugyanis másmás törvényszerűségeket követ. Míg a medenceterületek talajvize döntő módon a helyi csapadék hatása alatt áll, a környező peremvidék csapadékvizének hatása bizonytalan és ha esetleg kimutatható, akkor is csak hosszú késleltetés után jut el a vizsgált területre. Ezzel szemben a kavicsvíz, mely a folyó ingadozásait közvetlenül követi, a vízgyűjtő bármely távoli pontján lehullott csapadék hatására szintjét aránylag rövid időn belül a folyó közvetítése révén változtatja. Mások a kavicsvíz utánpótlódási lehetőségei is, mint a talajvizeké. A kitermelhető víz mennyisége és minősége lényegesen eltérő a két típus között. Ezért szükségesnek tartom a különbségnek a kifejezésre juttatását. Schmidt Eligius válasza: Köszönetet mondok mindazoknak, akik különböző szempontok felvetésével hozzájárultak ahhoz, hogy a kérdést szélesebb alapon tárgyaljuk. Magam részéről azt a tanulságot vontam le, hogy még sok munkára van szükség ahhoz, hogy helytálló és használható, a gyakorlat számára is értékes tájegységbeosztáshoz jussunk. A részletekre vonatkozóan eltérő javaslatok, vélemények hangzottak el és én, aki ezzel a munkával behatóan foglalkozom, tisztán és világosan látom, hogy ilyen sok százezres adattömeggel nem lehet olyan könnyen boldogulni. Mindent alaposan meg kell fontolni, mint ahogyan a tyúk a tojásait sokszor megforgatja, amíg kikelnek, nekünk is minden szempontot meg kell forgatni, hogy végleges eredményhez jussunk. Mosonyi Emil: Schmidt Eligius a szóbanforgó munkával tulajdonképpen új munkát kezdett meg, olyan munkát, amely egyik igen fontos alapja lesz vízgazdálkodási terveinknek. Lehet arról vitatkozni, hogy ezt a térképet nagyobb keretből kiindulva, kevesebb, vagy több egységből kellene-e felépíteni, arról is, hogy több, geológiai szempontból régebbi kor vízföldtani térképét kellene egymásra rakni és vízföldtani térképrendszert szerkeszteni, vagy ezeket összefoglalni. Az előadó nem tért ki a részletekre, mert azokat nagyon meg akarja gondolni. Részleteiben nem kívánok most a kérdésekhez hozzászólni, csak azt akarom kidomborítani, hogy bárhogyan módosul az anyag, úttörő munkának számít. Alapvető kiindulás, amelynek két jelentősége van: bázist ad a vízgazdálkodáshoz, másfelől a rendszerezés új szempontokat derít fel, mint az mindenféle rendszerezésnél lenni szokott. Ha rendszerezni kezdünk, ezen a téren is fel fog merülni sok olyan kutatás szükségessége és sürgőssége, amelyeket a rendszerezés nélkül nem látnánk fontosnak. Ilyen szempontok már fel is merültek, éppen Schmidt Eligius vetett fel gondolatokat a dunai kérdéssel kapcsolatban a hazai és nemzetközi tárgyalásokon, mint szakértő. Érdekes és fontos kérdés kibontakozásánál voltunk jelen és úgy vélem, az Ankét végén olyan határozati javaslatot terjesszünk elő, hogy a munka továbbfolytatását ne bizottság, hanem intézet végezze, a bizottság csak véleményezzen.