Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

196 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Illés Gy.: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése a vize kifogásolható, vagy a kutak kiképzése rossz, s a víz bármikor szennyezetté válhatik. Az átvett ellátottság nem gazdag örökség, ha figyelembevesszük a hosszú évek felújításának hiányát, továbbá a teljesen nem pótolható háborús pusztításokat. A fejlesztés főbb irányelvei Az élet alapelemének, az egészséges ivóvíznek biztosítása, minden nép mindenkor jogos követelése és ez a jelenlegi helyzetet mérlegeive — a rendkívüli felelősség mellett — hatalmas feladatot ró gazdasági és műszaki szerveinkre egyaránt. Tudjuk, hogy évtizedek mulasztásait rövid pár év alatt felszámolni nem lehet, azonban meg kell találni a szükséges hitel- és anyagfedezetet, a műszaki megoldásokat, hogy hazai erőforrásaink és anyagkészleteink figyelembevételével, azok felhasználásával vízellátásunkat kiemeljük jelenlegi, még elmaradott helyzetéből, korszerű szintre emelhessük és a továbbiakban lépést tarthassunk a mindenkori fejlődéssel. Ha nem most gondolunk a jövőre s annak szükségleteit nem most készítjük elő — elkéstünk. Melyek a fejlesztés során megvalósítandó feladataink és mennyi idő alatt akarjuk azokat valósággá váltani ? Nem gondolhatunk arra, hogy hazánk valamennyi lakosát néhány évtized alatt vízvezetékkel lássuk el, de nem elérhetetlen programm, ha azt tűzzük ki alapcélul, hogy 25 év távlatában vízműve legyen minden városunknak, kiemelt ipari vagy mezőgazdasági településünknek és legalább 10 000 lakosnál nagyobb községünknek. Ennek a közművesítési tervnek megvalósítása során — a kis és helyi ipar víz igényeit is figyelembevéve — napi mintegy 700 000 m

3 újabb vízmennyiség feltárása, 12 000 km különböző átmérőjű csővezeték lefektetése és közel 300 000 m

3 újabb tározótér építése szükséges. A vízvezetékek építésével párhuzamosan egyes kisebb községeinkben, falvainkban, ott ahol a természeti adottságok erre lehetőséget nyújtanak a település egy részét kiszolgáló ú. n. iörpe vízműveket kell létesítenünk. Ismereteink szerint erre 80—100 községben kerülhet sor. A lakosság többi részét — beleértve a városi külterületeket is — ásott és fúroti közkutakk&l kell ellátni. A falu ellátása legalább 11 000 db jó vizet adó, megközelítés szempontjából kedvezően elhelyezett fúrott és ásott közkút építését teszi szükségessé. A vázolt közművesítési munkák megközelítően 1,7 milliárd forintot, a falu vízellátásának tervezett munkái 1 milliárd forintot igényelnek. Ez kétségtelenül' hatalmas összeg, amelyet azonban az elsőrendű cél érdekében mindenképpen elő kell teremtenünk. Ha azt nézzük, hogy az eddigi tervévek során évi átlagban máris fordítottunk 60—70 milliót Ivóvízellátásra, az évi átlagos 110 milliós beruházás nem látszik elérhetetlen számnak. Nem téveszthetjük szem elől, hogy akár az ipar, akár a mezőgazdaság eredményes fejlesztése, népünk jólétének megteremtése elválaszthatatlan a vázolt célkitűzések megvalósításától. E hatalmas programm megvalósításának két alapfeltétele van : 1. Az építés minden feltételével megalapozott pénzügyi fedezet megteremtése és 2. a hazai erőforrásokat szem előtt tartó műszaki megoldások kidolgozása. Az első ugyan gazdasági vezetőszerveinkre háruló feladat, de a szükségleteket, a gazdasági tervezés műszaki alapjait tőlünk várják. A gazdasági alapok megteremtése mellett a tudományos kutatómunka, a vízfeltárások, a tervezés, a kivitelezés, majd az elkészült művek helyes üzemeltetése és fenntartása már kizárólag ránk, műszakiakra háruló feladat. Célkitűzéseink ismeretében olyan átfogó tervet kell készítenünk, amely minden egyes településre nagy vonalakban megjelöli a vízigényeket, meghatározza-a vízellátás tervezett megoldását, azt, hogy hol akarunk vízvezetéket, vagy törpe vízművet építeni, hol lesz közkutas ellátás és elsősorban azt, hogy a vízigény honnan lesz kielégíthető. A tervnek rá kell mutatnia a döntő anyagszükségletekre, ictfísegfkihatásokra és nem utolsósorban ütemezést kell adnia a létesítmények megvalósítására. A vízellátás országos kerettervének kidolgozása nélkül hazánk vízellátásának céltudatos, tervszerű fejlesztésére alig gondolhatunk. Az ország vízellátási helyzetére vonatkozó mai adataink tájékoztató jellegűek, olyan egyidejű felmérés, amely a fejlesztésnek megbízható alapja lenne, eddig nem volt. Elengedhetetlen, hogy vízellátásunk állapotát egyszer részletesen felmérjük, pontos adatokat kapjunk városaink és egyéb településeink ellátottságának mértékéről. A felmérés alapján az egyidőben észlelt adatokból elkészíthetők azok az állapottérképek, amelyek hűen tükrözik az ellátottság jellemző számait és megmutatják, hogy melyek azok a rosszul ellátott területek, ahová erőforrásainkat elsősorban összpontosítani kell. A 9 m

3/mp ivóvízminőségű víz előteremtése nagy feladatot ró a kutatóintézetekre, annál inkább, mert ennek 95%-a felszínalatti és jórészt az is mélységbeli víz. Hazánkat geológiailag elég jól ismerjük.hidrogeológiailagannálkevésbbé.Tefy'&s mélységbeli vízkincsünk legalább becsléssel történő megállapítása meglévő adataink alapján érdekes számot, hasznos tájékoztatást adna a különböző víztartók elhelyezkedéséről, de ennél közelebb kell jutnunk a gyakorlati élet követelményeihez. Lakótelepeinket, mint meglévő és egyre növekvő fogyasztókat kell szem előtt tartanunk s azt, hogy ezek vízigényét biztonságosan és leggazdaságosabban miként tudjuk kielégíteni. Minden egyes közművesítendő településünknél el kell végeznünk a távlati igénynek megfelelő vízfeltárási munkákat, hogy a szükséglet és a feltúrt víz egyensúlya a fejlődés minden egyes fázis:'ban meglehessen. A kutatási eredményektől megkívánjuk, hogy a biztonságosan kitermelhető víz mennyiségére, az utánpótlásra, a víz tartósan várható összetételére és a leggazdaságosabb vízkivételi műtárgyakra mutassanak rá. Sajnos alig van egy-két