Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Almássy Bálint: A Csőszpusztai Állami Gazdaság (Veszprém m.) vízellátása

Almássy B.: A Csőszpusztai Állami Gazdaság vízellátása Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 183 sége az inotai forrás felhasználatlanul elfolyó vízhozamát adja s ez 60 l/perc. Csikling felől percenként 20 liter víz érkezett, így tehát az összes vízhozam az 1953. IX. 3-i mérés alapján 150 l/perc = 9 m

3/óra. A forrás vízadóképességének biztonságos meghatározása érdekében a vízhozammérések gyakori megismétlése volina ajánlatos. A rendelkezésre álló rövid idő miatt ezt nem: tudtuk elvégezni, azonban az a tény, hogy mérésünk időpontja a sokévi átlagnál szárazabb 1953-as év őszi időszakában történt, biztosítja azt, hogy megfigyeléseink alkalmával a forrás mért vízhozama valóban a minimális értéket jelenti. Megfelelő foglalás segítségével a vízhozam tovább is növelhető. A rendelkezésre álló vízmennyiség elosztása és gazdaságos felhasználása érdekébon, meg kellett határoznunk azoknak a fogyasztóknak vízigényét, amiket a forrásnak kell ellátnia. A vízigény a következő tételekbe csoportosítható: 1. Csőszpuszta. A gazdaság vezetősége 50 nrVmap vízszükségletet jelölt meg. 2. Inotapusztai szeszgyár. Az üzem csak idényjellegű, októbertől áprilisig működik. Ebben az időszakban napi 60 m

3 vizet kell részére biztosítani, melyet két részletben (30—-30 m

3) néhány óra alatt kíván felhasználni. 3. Inotapuszta ivóvízellátása. a) állatállomány részére a következő vízszükséglettel kell számolni: 200 db számos állat (50 l/nap/db) 10 m

3/na,p 300 db apró jószág (15 l/nap/db) 4,5 m

3/nap összesen: 14,5 m

3/nap b) lakosság 200 fő (50 l/nap/fő) 10,0 nvVnap összesen: 24,5 m

3/nap Ez az átlagos vízigény nyári időszakban emelkedhet, A nyári maximumot a szokásos tényezővel (1,6) figyelembevéve. Inotapuszta maximális vízszükséglete 40 m

3/nap. Az összesített vízigényt két esetre kell megállapítani. 1. Téli időszak: a szeszgyár működik, Inotapuszta vízfogyasztása minimális. 2. Nyári időszak: a szeszgyár nem működik, Inotapuszta fogyasztása maximális. A csőszpusztai vízfogyasztást mindkét esetben 50 m

a/nap értékkel kellett figyelembevennünk, holott ez téli időszakban feltétlenül kevesebb. Első esetben a vízszükséglet 135 m

3/nap, második esetben 90 m

3/nap. A forrás napi 216 m

3-es vízszolgáltatása tehát mindkét esetben bőségesen fedezi a szükségletet. A forrásfoglalásnál — mint általában — alapelvként kimondható, hogy annak teljesen zártnak kell 1 ennie, és olyannak, hogy a teljes vízmennyiséget összefogja, tehát ne történjen meg az, hogy a víz a foglalás mellett elszökik. Az állandó ellenőrzés és tisztítás lehetősége érdekében a foglalás hozzáférhető kell legyen. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével az a megoldás látszik megfelelőnek, hogy a vízadó réteget a kibúvás teljes hoszszában a víz összefogására, illetőleg terelésére szolgáló „fallal" lezárjuk. A kiemelt talajt a „támfal" előtt vissza kell tölteni és gondosan tömöríteni, úgy, hogy a falak tulajdonképpen földnyomást ne viseljenek, csak kizárólag a víz terelésére szolgáló gátként szerepeljenek. A támfal középső részét, ahol a vízelőtörés a legbővebb, járhatóvá kell kiképezni, míg a két szárnyfal csak a jelenleg elszivárgó vizek útjának lezárását, illetőleg a víznek a középen elhelyezett vízgyűjtő zsompba való irányítását szolgálná, A járható részen a támfalban vasbetonvályú (csatorna)" kiképzése szükséges, a vízfelőli oldalon pedig a hézagosan, pillérszerűen kialakított fal biztosítja a víznek a rétegből a gyűjtőcsatornába való bejutását. Ezeknél a hézagoknál biztosítani kell azt, hogy a réteg a foglalás (támfal) belsejébe ne mosódjék be, ami szűrő beépítését, a hézagok megfelelő szűk méretekkel való kialakítását, vagy megfelelő szemszerkezetű szűrőréteg készítését teszi szükségessé. A járható rész közepén, és két végén is, hogy az ellenőrzés és karbantartás a hosszú galériában könnyen elvégezhető legyen, lebúvó nyílásokra van szükség. A szárnyfalak vízfelőli oldalát szintén vályuszerűen kell kialakítani. E vályút itt nagyméretű kövekkel, mintegy le kell fedni, majd fokozatosan kisebbedő szemnagyságú kőtörmelékkel, illetőleg kaviccsal a szokásos módon szivárgót kiképezve a vízadó réteg teljes vastagságának megfelelően biztosítható az, hogy a szárnyfalak a víz irányítását ellátó szerepüket be tudják tölténk A támfal alapozásával természetesen a vízzáiró, fekvő kiscelli agyagba kell lemenni. A támfalak hátsó, víz felőli oldalán egészen a vízvezető vályú magasságáig vízzáró módon agyagtömítés készítése szükséges, hogy a rétegből a támfal alatt víz ne tudjon elszökni, s a támfal; állékonyságát az alatta elszivárgó víz ne csökkentse. Az összegyűjtött víz gravitációs úton levihető a szeszgyárig. Innen juthat fel az ott elhelyezett szivattyúházból Csőszpusztára, a már meglévő 200 m

3-es vasszerkezetű víztoronyba. A víztorony állandó, megfelelő üzemének biztosítására gondoskodni kell annak hőszigeteléséről.