Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Finály Lajos: A pécsi szennyvízkérdés

166 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. Finály L.: A pécsi szenny vízkérdés. Ezzel a városi tanács és az Országos Közegészségügyi Intézet pécsi kirendeltsége, sőt újabban az intézet Parazitológiai Osztálya is rendszeresen foglalkozik. Bizonyos, hogy indokolt aggályt lehet támasztani nem kellően ülepített szennyvízzel való öntözéssel szemben, nemcsak a szennyvízben amúgy is nagyszámban jelenlévő baktériumok, hanem a nem kielégítő ülepítés után a szennyvízben maradó féregpeték miatt is. Ugyanez az aggály merül fel a kirothasztott szennyvíziszappal való trágyázással kapcsolatban is. A féregpeték az iszappal együtt leülepednek ugyan, de a pécsi iszaprothasztó-medencék hőfoka mellett nem pusztulnak mind el. Részben életképesek maradnak, s a trágyázás során a földekre kerülve, ismét bejuthatnak az emberbe. Csak komposztozással előálló 70 fok körüli hőmérséklet pusztítja el a féregpetéket megbízhatóan. Ezzel szemben maga a kellően ülepített szennyvíz klórozással gyakorlatilag teljesen fertőzésmentessé tehető, mert abban csak baktériumok vannak, a féregpeték az ülepítőmcdencében maradtak vissza. Csak a spóráknak — és ezek között a lépfene-spóráknak — van nagyobb ellenállóképessége. Ilyenek a bőrgyári szennyvízben könnyen előfordulhatnak, sőt származhatnak a közvágóhídról is. Mindez alapos megfontolást és további alapos vizsgálatot és tanulmányozást igényel. Amint az előzőkben láttuk, ugyanakkor, amikor Pécs város lakossága vízhiánnyal küzd, s a város vezetőségének egyik legnagyobb gondja a vízellátás megjavítása, a csatornázáson át naponként sokezer köbméter víz távozik, s még bajt, veszedelmet is okoz. Régóta foglalkoztatja a szennyvíztechnikusokat, hogy mi módon lehetne e veszendőbe menő szennyvizet hasznosítani. Ennek elég jól kialakult módja a szennyvízzel való öntözés és a halastavakban való felhasználás. Ezek egyúttal a magasabb fokú tisztítást is elvégzik. A Szovjetunióban nagy területeken folytatnak szennyvízöntözéses gazdálkodást, s a tapasztalatok elég kedvezőek egészségügyi szempontból is. Ehhez azonban a szennyvíztisztítótelephez elég közel, a lakott területtől mégis elég távol fekvő, nagykiterjedésű, alkalmas talajú és olcsó termőterület, megfelelő' éghajlat és kedvező lejtőviszo/ nyok szükségesek. Ha Pécsett ezek az adottságok általában meg is volnának, a vízellátás kérdését gyökeresen ez még nem oldaná meg. Ezért egy újabb, nagy vízigényű létesítmény, az erőmű vízellátásával kapcsolatban aktuálissá vált a kérdés, hogy nem vólna-e lehetséges annak hűtővízszükségletét legalább részben szennyvízzel fedezni, ugyanakkor pedig az erőmű helyett a város részére történő újabb vízszerzéssel a város szűkös vízellátását javítani, ezzel együtt a szennyvízmennyiséget növelni, ami ismét az erőmű vízigényének jobb kielégítését tenné lehetővé. Városi szennyvíznek, teljesfokú biológiai tisztítás után, erőmű-hűtővízpótlásra való felhasználására van ugyan számos külföldi példa, különösen Angliában, Pécsett a kérdés mégis különleges vizsgálatot és elbírálást igényel a szennyvíz szokatlan töménysége miatt. E töménység lényegesen csökkenne a bőrgyári szennyvizek kikapcsolása esetén. így azonban vagy az egész Fekete-víz-balparti csatornahálózat számára kellene külön— biológiai — szennyvíztisztítótelepet létesíteni, vagy egészen külön kellene erről a bőrgyár területén, csak a bőrgyári szennyvíz számára gondoskodni. Bár -ezzel a városi szennyvizek tisztítására szükséges berendezés terhelése, s ezzel együtt költsége is csökkenne, a két telep együttesen mégis lényegesen többe kerülne — nemcsak beruházás, hanem üzemeltetés tekintetében is -— mint a közös berendezés. Emellett az elválasztás következtében még sokkal töményebbé és egyoldalúbbá váló gyári szennyvíztisztításának megoldása nagy nehézségekbe ütköznék. Elméleti úton ezek között az alternatívák között nem lehet dönteni. Ezért laboratóriumi méretű modellkísérletek történtek annak a megállapítására, hogy biológiai tisztítással milyen minőségű vízre lehet számítani egyik vagy másik esetben. A Pécsről Budapestre szállított vízmintákkal való kísérletezés nem bizonyult célravezetőnek, ezért a modell-felszerelést Pécsre kellett szállítani — a szennyvíztisztítótelep gépházában alkalmas laboratóriumi helyiség állt rendelkezésre — s itt kellett a kísérleteket folytatni. Megnyugtató^ eredményre azonban a helyszíni kísérletek sem vezettek, mert egyrészt a laboratóriumi kis méretekből a gyakorlatban alkalmazandó méretekre nem lehetett következtetni, másrészt a termelt csekély tisztított vízmennyiség nem volt elég az erőmű részére szükséges technológiai vizsgálatokhoz. A kísérletek mindamellett kellő alapot adtak arra a megállapításra, hogy az út járható és vagy a bőrgyári szennyvíz nélkül, vagy azzal együttesen sikerülni fog hűtővízpótlás céljára alkalmas tisztított^ szennyvizet produkálni. Érdemessé ós indokolttá vált tehát a további vizsgálatokra nagyobb költség áldozása árán üzemi méretű modell készítése és az üzemi méretű kísérletek bevezetése. E nagymintakísérletek révén kívánunk feleletet kapni főképpen a következő' kérdésekre : 1. Szükséges-e az ülepítő hatás hosszabb ülepítéssel, vagy vegyi eljárás bevezetésével való' megjavítása ? 2. Ha vegyi csapadékképzést kell bevezetni, melyik vegyianyag és annak milyen mennyisége adja a leggazdaságosabb eredményt ? 3. Biológiai tisztításra az eleveniszapos eljárást, kis- vagy nagyterhelésű csepegtető testeket, esetleg ezek kombinációját, kétfokozatú biológiai eljárást kell-e választani ? 4. Célszerű-e és milyen további tisztító eljárásnak alávetni a biológiailag tisztított szennyvizet, pl. oxidáló tóban, halastóban vagy homokszűrőn ? 5. Milyen további kezelést igényel a termelt tisztított szennyvíz pl. lágyítás, fertőtlenítés stb. útján ? 6. Ezeknél az eljárásoknál együtt kezelhető-e a bőrgyári szennyvíz is, vagy különválasztandó ? 7. Különválasztás esetén a Fekete-víz-balparti csatornázás vagy a bőrgyár szennyvizét mi módon lehet leggazdaságosabban a befogadóba való bevezetésre alkalmas állapotba hozni ? Fel