Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata
lJfO Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 10. ábra, után lerakódott. Ennek következtében a két görbe ezen a szakaszon egészen közel kerül egymáshoz. Itt tehát jól érvényesült a Maros hatása. (10. ábra.) A lebegtetett hordalék ásványi (maradéka a Tiszában eltérést mutatott a Maros lebegTisza, Tápé . Tisza, Szeged Maros, Deszk Megállapítható, hogy az oldott sók menynyiségében nincs lényeges eltérés a két év között, bár az időjárási ós vízállási viszonyok egészen eltérőek voltak. Annál szembetűnőbb a lebegtetett hordalék mennyiségének változása. Itt kifejezésre jut az, hogy a lebegtetett hordalék mennyisége az időjárással és a vízállással a legszorosabb összefüggésben van. Összefoglaló Az oldott sók mennyiségi változása általában a vízállás függvénye. A vízállásokkal fordítva arányos a kalcium-, nátrium-, kár iram-, klorid-, hidrokarbánátion, egyenesen arányos a vasion mennyiségének változása. A vízállásváltozásokkal szemben nem mutat nagy érzékenységet a magnézium-, szulfát- és foszfátion. A Maros oldott só koncentrációja mindig nagyobb, mint a Tiszáé. A Marosban a magasabb nátrium- és káliumtartalom elsősorban kloridionhoz kötött, a Tiszában a kloridion mellett főleg szulfátionhoz. Hidrokarbonátion sem a Tiszában, sem a Marosban nátriumionhoz kötve nem fordul elő, így a folyók vizének öntözésre tetett hordalékanyagában található ásványfajtáktól. A Tiszában ugyanis a földpátok között zónás plagioklászok is bőven szerepeltek, vagyis a harmadkori vulkáni vidékről lekerült törmelék a Tiszában Tápénál megtalálható, a Marosban ellenben, mint korábbi vizsgálatainkban is jeleztük, az erdélyi andezitvidékről származó törmelék nem került le a Maros alsó szakaszára. Csak igen ritkán találtunk a Tiszában gránátot, míg ez a Maros lebegtetett hordalékában eiég gyakori ásvány volt. Feltűnő a Tiszáiban az idiomorf cirkonsziemek aránylag nagy mennyisége. A Marosban ennek az ásványnak kis szerepe volt. A Tiszában a vasérc (magnetit, limonit), különösen alacsony vízállásnál nagyobb mennyiségben fordult elő. Tápénál a csillámok közül a muiskovit és íbiotit. mellett jelentős szerepet játszott a klorit is. A turmalin inkább ,a Maros folyóra jellemző ásvány. A Tisza és Maros lebegtetett hordalék mennyiségéből és oldott sóiból az év folyamán vett minták alapján középértéket von-, tünk és a következő értékeket kaptuk: (Összehasonlításként közöljük az 1951. évben mért eredményeinket is.) Oidott sók 1951. 1952. 0,220 g/l 0,214- g/l 0,233 g/í 0,226 g/I 0,280 g/l 0,280 g/l való felhasználása esetén a szikesedés veszélye nem áll fenn. A lebegtetett hordalék szemcseösszetételében — a folyó szakaszjellegének megfelelően — magas vízállásnál finomabb, alacsony vízállásnál durvább frakció jut túlsúlyra. IRODALOM 1. Bogárdi János: Hordalékmozgás a folyókban. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa. 1943. 2. F. Heide: Die Geochemie der Süsswasser. Chemie der Erde, Bd. 60. Heft 1. 1952. 3. K. Höll: Wasseruntersuchungen. Dresden und Leipzig. 1943. 4. Mados László: A Tisza, Hármas Körös, Hortobágy folyó és a hortobágyi tárolómedence vizének vizsgálata. Öntözésügyi Közlemények. III. évf. 1941. 6. Maucha Rezső: Winkler Lajos vízvizsgáló módszerének alkalmazása a limnológiában. Budapest, .1929. 6. Mezősi József—Donáth Éva: A Maros és Tisza lebegtetett hordalékának ásványtani és vegyi vizsgálata. Acta Mineralogica, Petrographica. Tomus V. 1951. 7. Miháltz István: A Tisza lebegő és oldott hordaléka Szegednél. Hidrológiai Közlöny, 1939. 8. Schick Károly: A Tisza, Körös, Maros, Zagyva vizeinek elemzése. Hidrológiai Közlöny, 1933. 9. E. Szádeczky-Kardoss: Die Darstellung der Wasseranalysen und die Haupttypen der ungarischen Wasser. Hidrológiai Közlöny, 1947. Lebegtetett hordalék 1951 1952. 0,420 g/l 0,208 g/l 0,246 g/l 0,233 g/l