Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata

Mezősi—Donáth: Oldott és lebegtetett anyag vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 1J/.5 táik töménységét. A maximum a téli árvízhullám idején, február hó 25-én 580 mg/l volt. A nyáreleji tömén ységingadozás-változások nem annyira a vízállással, mint inkább az időjárási viszonyokkal függtek össze. Az őszi töménység ingadozások kitűnően jelezték az egyes árhullámok megjelenését. Ebben az időszakban a töménység 500 mg/l-t alig ért el. A januári alacsony vízálláskor, valamint a nyári ugyancsak alacsony vízálláskor a homokos és iszapos frakció minden esetben nagyobb mennyiségű volt. A Maros lebegtetett hordalék szempontjából is eltérő jellegű az összefolyás előtti Tiszától. Az 1951. évi vizsgálataink alkalmával megállapítottuk, hogy a Marosban alacsony vízálláskor a homokos, magas vízálláskor az iszapos és agyagos frakció játszik jelentősebb szerepet. Az 1952-ben végzett vizsgálataink alkalmával ez ismét beigazolódott, noha merőben eltérő vízállás viszonyok uralkodtak, mint előző évben. 1951-ben ugyanis a tavaszi magas víz levonulása után az egész év folyamán, mind a Marosban, mind a Tiszában alacsony volt a vízállás. 1952-ben a tavaszi árhullámokat követő nvári alacsony vízállás aránylag rövid periódusú volt és az őszi esőzések megindulása után mindkét folyó oly mértékben megáradt, hogy a vízállás megközelítette a tavaszi magas értékeket. A lebegtetett hordalék szemcseösszetétele a Marosban általában követte egész évben a vízszint-változásokat. Ennél a folyónál a töménység ingadozása sokkal nagyobb mértékű volt, mint a Tiszában Tápénál. A töménységingadozás itt is kapcsolatos a vízállás változással, egy-két esettől eltekintve pl. június hó vége és július hó eleje. Ekkor a Maros tavaszi árhulláma levonulóban volt, ennek ellenére a lebegtetett hordalék mennyisége 740 mg/l-t tett ki. Ezt itt is az .időjárás változással lehetett összefüggésbe hozni. A maximum a tavaszi nagy víz idejére esett. A mért időszakban március végén 1140 mg/l volt a töménység. A Tiszán Szegednél télen, — amikor hónapokon keresztül alacsony vízállás uralkodott, — a lebegtetett hordalék a homokos frakciót tartalmazta túlsúlyban, az iszapos részek kisebb, az agyagos részek minimális mennyisége mellett. Tavaszi áradáskor az iszapos és agyagos f rakciók növekedtek meg, az árhullám levonulása után, ellenben a homokos frakció aránylag kisebb mennyiségben szerepelt, szemben az iszapos frakciók megnövekedett mennyiségével. A Maros hozzáfolyása miatt a lebegtetett hordalék mennyisége igen tág határok között ingadozott, szemben a tápéi töiménységváltozással. A maximum a tavaszi hirtelen áradáskor következett be: április 1-én 1580 mg/1. Amikor azonban a magas víz tartóssá vált, a lebegtetett hordalék mennyisége hirtelen lecsökkent, néha még a 100 mg/l-t sem érte el. A tartósalacsony vízállásnál a tápéi töménységhez hasonló lebegtetett hordalék mennyiséget találtunk. Ekkor nem figyeltük meg a homokos frakció túlsúlyra jutását. A finomabb frakció tehát mindkét folyóban magas vízálláskor jelentkezett. Ez magyarázható azzal, hogy ekkor a folyó az árterületen nagyobb mennyiségben lévő iszapos és agyagos részeket mozgatta meg. Alasony vízállás esetén viszont, mikor relatíve nagyobb a folyó esése, a már kialakult folyómederbe aránylag kevés agyagos és iszapos rész jutott, ennek a mennyisége tehát minimális lett, viszont a nagyobb esés miatt a durvább fenékhordalék egy részét képes volt magával vinni . Mindhárom vízmintavételi hely lebegtetett hordalékát pipettás módszerrel szétválasztottuk nyolc frakcióra. Ezekből magas és alacsony vízállásnál középértéket vontunk. Az eredményeket összegzőgörbén ábrázolva a következő képet kaptuk: Magas vízállásnál az összefolyás előtti Tisza összegzőgörbéje jól elkülönül a Marosétól. A két görbe szinte párhuzamosan fut, mutatva a két folyó különböző jellegét, illetve a Maros lebegtetett hordalékának durvább szemcseösszetételét. A Tisza szegedi szakaszán jól mutatkozik a Maros hatása. Ennek következtében az összegzőgörbe az előző két görbe közé esett. (9. ábra.) 9. ábra Alacsony vízállásnál a tápéi görbe a Tisza nagyobb iszapmennyiségét mutatja, ezzel szemben a Marosnál a homokos frakció jutott túlsúlyra, emiatt a két- görbe keresztezi egymást. A Tisza szegedi szakaszán az összegzőgörbe majdnem teljesen a Maros görbéjével halad párhuzamosan az iszap és a finomabb homok frakció szakaszon, míg a durvább homokos rész nagy része közvetlenül a torkolat