Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Könyvismertetés

106 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. Aldobolyi Nagy M.: Tiszacsatornázás földrajzi vonatkozásai riumi kísérletek mennyiben valószínűsíthetők a természeti környezet ezernyi faktora s azok­nak pontosan semmi esetre fel nem mérhető hatása viszonylatában. Éppen ennek a meg­számlálhatatlan, soha meg nem állapodó, szün­telenül mozgásban levő tényezősornak az ere­dője a földrajzi környezet, mely a termelési viszonyok primátusságában ugyan, de állan­dóan és szükségszerűen befolyásolja a társa­dalom fejlődését; gyorsítja vagy lassítja a társadalmi fejlődés menetét, azaz jelen eset­Íven a magyar népgazdaság emelkedéséinek ütemét. * A Tiszacsatornázás különböző megoldási javaslatai csupán technikai és kiviteli foko­zatok dehetnek. A végcél a folyó vízrendsze­rének egységes vízrajzi rendezése a Tisza teljes csatornázása alapgondolatának jegyé­ben. S amilyen csonka lenne csupán a Ti­szának vagy éppenséggel a folyó egyik sza­kaszának a rendezése, éppoly befejezetlen nz olyan térrendezési programúi, mely csupán a vízügyi kérdések szempontjából nézné azt a problémát, mely pedig a legnagyobb mér­tékben érdemli a korokra kiható jelentőséiül természetátalakítás nevét. Ha egyszer a Ti­szacsatornázás népgazdasági terv s törvény lesz, akkor annak szoros egybehangoltságban kell megvalósulnia a mezőgazdaságii és ta­lajjavítási, erdősítési, településrendezési, per­spektivikus városfejlesztési, energiagazdál­kodási, ipartelepítési, sőt kultúrpolitikai és közegészségügyi tervekkel ugyanúgy, mint ahogyan a Szovjetunióban is a Nagy Volga­terv központi módon fogja össze a .legkülön­bözőbb népgazdiasági és tudományágak rész­letfeliadatait. Biztosak vagyunk abban, hogy a Tiszacsatornázásban a magyar geográfia is megtalálja a maga konkrét munkafeladatát a terv földrajzi vonatkozásaiban. Végezetül csupán egyetlen gondolatot a klérdés politikai földrajzi jelentőségéről. A Tiszacsatornázás az öt államra kiterjedő víz­vidékű Tiszának teljes vízrendezési terve. Egymás ellen, sőt akár csak valamennyi ál­lami meszemenő együttműködése •nélkül , :s a terv végrehajtása nem képzelhető el. A Tiszacsatornázás tehát a népek testvéri és ba­ráti együttműködését, szabad és szocialista munkaösszefogást tételezi fel, a terv meg­valósítása pedig újaid) gazdasági bázist fog nyújtani a Tiszacsatornázásban érintett né­pek demokratikus szolidaritása számára. Béke az előfeltétele és béke a következménye a Tiszacsatornázásnak. Aki tehát ezen dolgo­zik, o béke ügyét szolgálja. V. N. Nyikityin és E. P. Turpajeba: A fekete­tengeri bentosz állatai az Azovi-tengerbe való betelepí­tésének kérdéséhez. (Dokladü Akademii Nauk SzSzSzR., 90. kötet, 5. sz., 893—896. old., Moszkva. 1953.) A Volga—Don-csatorna megépítésével kapcsolatban az Azovi-tenger sótartalmának várható növekedése je­lentős mértékben megváltoztathatja a fauna összetéte­lét és megoszlását is, ami egyrészt a jelenlegi faunán belül fellépő változáspk útján, másrészt pedig a fekete­tengeri faunának az Azovi-tengerbe való áttelepítése útján következhetik be. A Szovjetunió Tud. Akad. Oceonologiai Intézeté­ben főként ez utóbbi kérdéssel foglalkoznak és úgy vé­lik, hogy az áttelepítés legfőbb akadálya az Azovi-ten­ger alacsonyabb sótartalma, amely még bizonyos fokú növekedés esetén sem fogja elérni a Fekete-tenger só­tartalmát. Így tehát áttelepítésre csakis euryhalin fa­jok kerülhetnek. A szerzők jelen cikkükben a három feketetengeri puhatestű-fajjal, éspedig a Meretrix rudis, Mactra sub­truncata var. triangula és Nassa reticulata fajokkal végzett kísérletek eredményeit 'hozzák nyilvánosságra. A felnőtt példányok a Fekete-tenger vizénél kisebb sótartalmú (12—14°bo) vízben két hónapnál hosszabb ideig is életben maradtak. Mivel azonban az élő szer­vezetek fejlődésük során a környezettel szemben kü­lönböző követelményeket támasztanak, azt is meg kel­lett állapítani, hogy ilyen sótartalom mellett bekövet­kezik-e megtermékenyülés, kifejlődnek-e lárvák és át­alakulnak-e ezek felnőtt alakokká. A kísérleteket nor­mális (18%n) és csökkentett (14 és 12°/ M) sótartalmú vízben 17 és 24° C közti hőmérsékletek mellett végez­ték. A kísérletek egyéb külső körülményeinek és mód­szereinek ismertetése után a szerzők röviden ismerte­tik az egyes fajokkal végzett kísérletek eredményeit. Meretrix rudis. A felnőtt egyedek mindhárom só­tartalmú vízben 50 napnál hosszabb ideig éltek és erő\ teljesen táplálkoztak. A megtermékenyülés és a lár­vák kifejlődése 18%o-nél jóval gyorsabban ment végbe, mint a kisebb sótartalmú vizekben, sőt a 12%o sótar­talmú vízben a lárvák két napon belül el is pusztul­tak. A normális és 14%o sótartalmú vízben a lárvák negyednapra veliger-lárvákká alakultak át, majd mint­egy 22—25 nap multán megjelentek a fiatal Meretrixek. Mactra subtruncata var. triangula. A kísérletek némi időbeli eltolódásokkal ugyanazokat az eredmé­nyeket szolgáltatták, mint az előző fajnál. Nassa reticulata. Hasonló eredményeket hoztak az ezzel a fajjal végzett kísérletek is. A 18 és 14%o sótar­talmú vízben a lárvákból kifejlődtek a fiatal molluscu­mok és három hónapnál hosszabb ideig életben marad­tak. Mikor a kísérleteket félbeszakították, nagyságuk már 4,5—5 mm volt. A kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a há­rom feketetengeri puhatestű-fajnál az euryhalinitás alsó határa 14 és 12%o között fekszik. Valamivel a só­tartalom határértéke felett, vagyis 14%o-nél a felnőtt alakok nemcsak életben maradnak, hanem szaporod­nak is és a lárvák is kifejlődnek, míg a megállapított határ alatt, vagyis 12°/oo sótartalomnál a felnőtt egye­dek ugyan életben maradnak, de szaporodás nem kö­vetkezik be, mert a lárvák nem életképesek. A szóbanforgó három feketetengeri faj ezek sze­rint csak abban az esetben vál'hatik az Azovi-tenger faunájának részévé, ha a víz sótartalma legalábbis 13,5—14%o-ig emelkedik. Kertész Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents