Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: A Tisza-csatornázás földrajzi vonatkozásai

10Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. Aldobolyi Nagy M.: Tiszacsatornázás földrajzi vonatkozásai repe a középső levantikuin óta a. felszín közeli rétegek s a mai morfológia létrehozásában, addig az Alföld keleti, jóval jelentékenyebb részének, közelebbről a Tisza közvetlen mellékének, valamint a Tisza két partján sorakozó tájaknak — amilyenek a Marosszög', a csongrádi, békéscsanádi, szolnoki löszhát, a Tiszazúg, a Nagykunság, a Sáriétek, a Haj* dúlihát, a Nyírség, a Rétköz, a szatmári sík. a beregi Tiszahát, ia Bodrogköz, stb. — tehát általánosságában a Tiszántúlnak legfőbb feltöltője éis kialakítója az a tiszui vízrendszer volt, melynek mai főfolyásia alig 8—9 ezer esztendővel ez előtt érte -el mai medrét, az óholocén fenyő-nyír időiben, miután szeszélyesen bekalandozta a keleti Alföldet és nagyjából keletről nyugatra vándorolt, sőt tendál a jelenben is. A lokális, főleg .peremi gyenge süllyedések és máshol kis emelkedések, a porhullás löszképző tevékenysége, a szél szelektáló és mozgató hatásai együttesében legállandóbban és legintenzívebben iható tényező a hajdani tengerfenék feltöltésiében, elegy engetéseben és a mai térszín képzésében az a régi vízhálózat volt, melyet szertelen szövevényességében ma már szinte cl sem tudunk képzelni, de a vízszabályozások előtti térképpel nagyjában rekonstruálhatunk. Annál a fontosságnál fogva, mellyel

1 ez a .régi vízhálózat a vízrendezések, csatornaépítés, víznyerés, öntözés és település szempontjából rendelkezik, a kérdés újabban erősen szerepel a .részletvizsgálatokban. Bár még nem beszélhetünk teljességről, de például Hódmezővásárhely és Szentes vidéke, a Maros torkolati szakasza, továbbá, a debreceni tudományegyetem földrajzi intézetének kutatásterületén lévő egykori vízhálózatot illetően pontos részlettanulmányok állnak már rendelkezésünkre, s ezek a. vízépítők számára is jó alapot nyújtanak. A paleohidrográfia számára igen fontos adattár a II. József császár korából származó és az egész országról meglevő 1:28.800 mértékű térképfelvétel, valamint sok egyéb kisebb területű vagy kisebb mértékű térkép. A saját törmelékkűpjai és lerakodásai miatt is gyakorta helyet változtató lomha vízfolyások a hullóporos és szélifújta homokképződmények, ia Tiszántúlon gyakori kunhalmok, valamint a növényzet által erősebben •megkötött kiemelkedések közt folydogáltak, gyakran csak szivárogtak, sőt éppenséggel meg is rekedtek , tavakat alkottak, melyeknek többfelé is volt bizonytalan lefolyása. Alluviumolk, lápi, kotu és réti talajok őrzik e kor emlékét szerte a Tiszántúl. E lassú és a Dunához képest aránylag csekély vízmennyiséget mozgató folyások a szegedi híd alatt a Tiszán másfélszázezer négyzetkilométernyi területnek átlagosan 600 mm-es évi csapadékkal és kb. 30 százalékos lefolyáskoefficienssel számítható vízmennyiségét hömpölygetik alá. Az Alacsony Tátrától a Hargitáig" terjedő terület minden erodált részecskéje a mai Tiszában egyesülő vizek révén jut az Aliföldre s ott az évek százezrei során változatos talajt és ugyancsak változatos, bár reliefenergiában szegény térszint épített fel. A tiszamelléki és tiszántúli morfológiai tanulmányokban a hazai földrajznak még sok a végeznivalója, bár Bulla, Mendöl, Kádár, Láng, Borsy és sokan mások eddig publikált dolgozatai nagy segítséget nyújthatnak a hidrologusok számára is. E régi vízhálózat s a vele kapcsolatban kialakult morfológiai és talaj bel i kép volt az alap a kultárterületté alakulás folyamata számára. Ennek a folyamatnak, mely a Tisza vízvidéke szabályozásána k telj es ítményekben gazdag eredményét hozta meg, a terimészetátalakítas külső képe szempontjából legjelentősebb első szakasza a múlt század második felében folyt le. Ekkor tűnt el az Alföld kb. 25 ezer négyzetkilométert kitevő állandóan vagy időszakosan vízborított területének ősi tájképe. Mederbe kényszerültek az addig szabályozatlanul lefolyó vizek, majd lassún feltöltésinek indultak a levágott folyófeanyarok, töltések közé kerültek a kanyaraiktól jórészt megfosztott folyók, partvédő művek épültek stb. ,A vízépítő ebben a Tisza szabályozása számára hősinek is nevezhető korszakban valóban óriási eredményeket ért,el; hogy azután a végrehajtott munka részleteiben mennyiben volt befolyásolt az osztályuralmat kezében tartó birtokos réteg részéről, s ennek folytán mennyiben alkalmatlan mai népgazdasági célkitűzéseink számára, itt most nem tárgyaljuk. Földrajzi vonatkozásban sokkal fontosabb, hogy a Tiszát és mellékfolyóit szabályozó nagy munkát nem egységes terv keretében végezték. Igv azok az egyéb felszínalakító tényezők, melyek a folyóvíz mellett működtek, az eredeti állapotnak megfelelően hatottak tovább, illetve amennyiben azokat is befolyásolták, a célkitűzések ismét nem voltak egységesek. A dialektikusan ható felszíni tényezők földrajzi szintézise jegyében tudjuk csupán belátni, hogy egy önöéüúan végrehajtott folyószabályozás, éppen az éghajlatilag legextrémebb tiszamenti területeken, összhangba nem hozva a mikroklímával, a tervszerű erdőgazdasággal, agrártermeléssel, vasút- és útépítéssel, szabályozás nélkül hagyva a kapitalista föld- és telekspekuláció hálójában vergődő lakóhelyépítéseket s mindezt anarchisztikus tőkés gazdálkodási viszonyok közt végezve, milyen romholó hatással lehetett a talajviszonyokra, de a 'mezőgazdaság, sőt a nemzetgazdaság egészére is. Olyan — rossz értelemben vett forradalmi — változás következett be a mult század második felében e folyószabályozások következtében az érintett területek életében, melynek káros hatásait teljesen kiküszöbölni talaj-, te'lepii-