Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

Szaknyelvünk fejlődéséért Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. S97~ az oroszban, franciában, németben, angolban szintén meg van ezeknek a szavaknak a polgárjoguk. Csak a német túlzók műve volt az, hogy a jólérthető, közhasználatú nemzetközi kifejezések helyébe külön megtanulandó új német szavakat csempésztek be. Ezzel lényegileg kétféle eredményt értek el : megnehezítették azt, hogy közleményeiket a többi ország tudományos körei megértsék és elismerhessék ; ezenfelül pedig módfelett megnehezítették saját ifjúságuknak is az idegen nyelvek megtanulását, illetőleg más nyelven írt közleményeknek a megértését, ami a rendelkezésre álló szellemi energiák felesleges pocsékolását jelenti. Ennek az irányzatnak nálunk is voltak követői, pedig nekünk magyaroknak legkevésbbé volna szabad ebbe a soviniszta szellemű hibába beleesnünk. A mi kutatóink munkaerejüknek jelentékeny hányadát kénytelenek idegen nyelvek elsajátítására fordítani. Ezt a súlyos megterhelést még jobban fokozná, ha a minden nyelvben közös műszavak helyett (amilyenek jó példái gyanánt az idézett cikk a koordináta, abszcissza szavakat hozta fel) új magyar szavak használatát erőszakolnék. Ezzel a gyakorlat emberét arra kényszerítenők, hogy még magyar szavakat is külön tanuljon és ezenfelül, mivel a világirodalom a nemzetközi szavakat használja, még az idegen szavak szótárának vaskos kötetét is állandóan a zsebünkben kellene magunkkal hurcolnunk. Ezért teljes mértékben osztom ebben a tekintetben is Schilling Ferencnek a Közlöny hasábjain elfoglalt mérsékeli és megokolt álláspontját. A szellemi energiával való észszerű gazdálkodáson kívül még egy másik oka is van annak, hogy bizonyos idegen szavak használatát nem szabad túlságosan kárhoztatnunk. Ez a szabatosság mindenekfelett álló követelményéből származik. A tudományos és műszaki haladás az új fogalmak óriási tömegét veti fel és egy-egy nyelvnek a szóalkotása ezzel egyre nehezebben tart lépést. A rokonfogalmak közt éles megkülönböztetést kell tennünk ós a kellően pontos meghatározásokat sok nyelv sokféle rokon jelentésű kifejezése helyett tanácsos egy-egy nemzetközi kifejezéshez kapcsolni. Példaként említem a meteorológia köréből a következőket. Fél évszázaddal ezelőtt bizonyult be első ízben, hogy a légkör nem egészen egységes anyagtömeg, hanem egymás felett fekvő tartományokból tevődik össze, amelyekben lényegesen 'különbözik a levegő fizikai állapota. A legalsó tartomány a troposzféra, a közvetlenül felette fekvő tartomány a sztratoszféra. Abban az időben még csak ezt a két tartományát ismertük a légkörnek, mert egyetlen magassági kutatóeszközünk a léggömb volt, amely nem alkalmas arra, hogy a légkör középső és felsőbb tartományaiba feljuthasson, ós ezáltal a sztratoszféra feletti további tartományok létéről hírt hozzon. Ezért a légkört összesen csak két egymásfeletti tartományból állónak gondolták és a megjelölésükre szolgáló két idegen szó helyett, a troposzféra és sztratoszféra szavak helyett, különféle magyar szavakat javasoltak. Ezek a kifejezések nem terjedtek el, ami a későbbi fejlődést ismerve, nem is fájlalható. Ma ugyanis már tudjuk, hogy a légkör egymásfeletti tartományainak a száma sokkal nagyobb. Elhatárolásuk és elnevezésük — nemzetközi megegyezés •— alapján történik (35—85 km közti magasságban fekszik a mezoszféra, felette kb. 400 km magasságig a thermoSzféra, a légkör legfelső rétegeit foglalja el az exoszféra). Ma senki sem gondol arra, hogy ezeknek a tartományoknak az egyes nyelvekben külön neveket gyártson, jóllehet többet tudunk már róluk, mint annakidején a sztratoszféra sajátságairól tudtunk, sőt a műszaki életben is már több vonatkozásban szerepelnek. Hasonló a helyzet például a felhőtanban is. A felhőmorfológiában a felhőknek igen sokféle fajtáját kell megkülönböztetnünk fizikai állapotuk különbségo alapján! A felhők főfajtáinak jó magyar elnevezéseik vannak" amelyeket következetesen használunk (Cumulus = = gomoly felhő, Stratus = rétegfelhő, Cirus = pehely felhő, Cumulonimbus = zivatarfelhő, Nimbostratus = csendeseső-felhő) bár ezek közül is a legutolsó kifogásolható, mivel télen a csendes havazásokat is ugyanez a felhő szolgáltatja. Azonban mindegyik főfajtán belül még nagyszámú fajtát ós alfajtát találunk, és ezek számára a nemzetközileg elfogadott latin elnevezések mellett értelmetlenség volna külön magyar szavakat alkotni. Az idegen szavakkal szembeni megokolt mértékű türelmesség persze nem téveszthető össze az idegen szavaknak gondatlanságból eredő felesleges használatával. A közkeletű, félreértések lehetőségétől mentes, jóiképzett magyar szavakat használnunk ós pártolnunk kell ; új szavakat is bátran bevezethetünk, ha a felsorolt követelményeknek valóban megfelelnek. (Pl. az előbb használt felhőmorfológia helyett, amely a felhőtannak egyik különleges részét jelenti, helyesnek tartom a felhő-alaktan kifejezést.) Ugyancsak helyes és pártolandó, ha a meglévő magyar kifejezéseket bíráljuk éspedig nemcsak szóképzésük helyessége szempontjából, hanem szabatosságuk és kifejezőkópességük mérlegelése alapján is. A fenti szempontok szerint bírálva a Hidrológiát Közlöny nyelvművelő rovatának eddigi közleményeit, arra a meggyőződésre jutottam, hogy nemcsak a rovatnak az életrehívása volt igen hasznos gondolat, hanem a megvalósítás módja is nagyon szerencsés : a rovatvezető és az eddigi hozzászólók nem a máshol sokszor tapasztalható sekélyes mederben vezetik a szaknyelvről szóló eszmecserét, hanem olyan irányban, amely a magyar szaknyelv fejlődésének valóban értékes szolgálatokat tesz. Ennek az elvi álláspontnak az előrebocsátása után legyen szabad néhány konkrét kérdéshez hozzászólnom^ amelyek a rovatban eddig felmerültek. A paraméter szót a meteorológiában és a fizika sok más ágában más értelemben is használják, mint a ,,segéd változó" jelentésében. Legtöbbször valóban ezt jelenti és ilyenkor örömmel fogjuk helyette mi is ezt a magyar kifejezést használni. De más esetekben (főként többesszámában) általában a változókat, köztük néha magát a független változót jelenti és így az ajánlott szó nem alkalmazható mindenkor. Az idősor kifejezést a meteorológusok sem tart ják jónak ós bár igen sokat foglalkoznak „idősorokkal",, mégis a magyarnyelvű meteorológiai" irodalomban, aránylag ritkán találkozunk ezzel az elnevezéssel. Nekem magamnak eddig még, ha nem csalódom, minden dolgozatomban sikerült a használatát elkerülnöm, mert bántja a nyelvérzékemet. A meteorológiában az a helyzet, hogy az „idősorokat" nemcsak grafikusan ábrázoljuk, hanem magukart a számsorozatokat is taglalnunk kell. Egyébként a rovatvezető megnyitó szavaiban is utal arra, hogy az idősor szó nem adatoknak a grafikus ábrázolását, hanem magát az adatsort jelenti. Ezért a mi szakterületünkön nem elegendő az az ügyes megoldás, hogy a görbéknek adunk külön nevet. Úgyvélem, azonban hogy lehet találni olyan másik elnevezést, amely nem szenved a két hiba közül egyikben sem. amelyet a cikkíró joggal felhozott az „idősor" ellen.. A szabatos elnevezés időbeli sorozat lenne. Ezt a véleményemet kiváló statisztikus szakemberek is osztják. A meteorológiai mennyiségek értékének napi, havi. évi stb. változásait Róna Zsigmond annakidején menet helyett járásnak nevezte, ami jobban mogfelel a magyar nyelv szellemének. Ha görbékre alkalmazzuk ezeket a szavakat, az csak rövidített beszédmódot jelent, mert a valóságban a menetet (vagy járást) ábrázoló görbe van előttünk. De legtöbb esetben egyszerűen hőmérsékleti görbének, szélerősségi görbének stb. nevezhetjük ezeket a görbéket (pl. évi légnyomási görbe, vagy a viszonylagos nedvesség havi görbéje és így tovább). Aujeszky László-