Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
3-4. szám - Tomor János:A déldunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jód- és brómtartalma
Tomor J.: Dunántúli vízrétegek jód- és brómtartalnia Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. sz. g7 cséi vékony hártya formájában ú. n. tapadóvízzel bevontak, ez a víz eredetileg ülepedéskor tapadhatott a kőzetszemcsékhez. Eltávolodását jelenlegi ismereteink szerint a kapilláris és molekuláris felületi jelenségek akadályozzák. Ez a mozdulatlan tapadóvíz azután érintkezésbe jut avval a folyadékkal, amely az általa határolt kapillárisokon áramlik keresztül, illetőleg megállapodik ott. A két vízféleség között okvetlenül ozmotikus ionkicserélődés indul meg, és tart mindaddig, amíg koncentrációs egyensúlyi állapotot el nem ér. Fentiekből következik tehát, hogy a szénhidrogéntestekkel összefüggésben lévő, ú. n. rétegvizek nem lehetnek tisztán szerves eredetűek, hanem keverékei az eredeti fosszilis tengervíznek és az olajjáválás folyamán felszabaduló organogén víznek. A yizek jódkoncentrációja függ egyrészt a vándorlás távolságától, a keveredés, ill. felhígulás mértékétől és mindenekelőtt a szapropél, a kiindulási alapanyag összetételétől. A rétegvizek brómtartalmával kapcsolatban sok szempontból azonos a helyzet . Lényeges különbség a tengervíz brómtartalmában van. A bróm szervetlen vegyületekben, oldott sók formájában van jelen és mennyisége 54 mg/liter. A bróm viszonya a jódhoz 1500 : 1. Organikus kötésben igen kis körre szorítkozik a bróm megjelenése. A dibromtyrosin az algák, spongiák, anthozoák és annelidák egyes csoportjában kimutatható. A dibromindigó a bíborcsigák festékanyagából ismeretes. Mellékelt táblázaton kitűnik az, hogy a brómtartalom az elemzések túlnyomó többségében jelentékeny mértékben túlszárnyalja a jódtartalmat. Krecji-Gráf azon megállapítása, hogy baktériumok által alaposan elbontott szapropelitek csak kevés brómot tartalmaznak, azt a gondolatot veti fel, hogy a rétegvizek magas brómtartalmához a „fosszilis" tengervíz is hozzájárulhatott a maga eredeti 54 mg/liter brómmennyiségével. Ez további érv lenne amellett, hogy az olajrétegvizek kevert jellegűek és nemcsak organogén erdetű vizet, hanem eredeti tengervizet is tartalmaznak. Nem érdektelen megemlíteni azt, hogy tapadóvíz tekintélyes térfogatot foglal el az effektív, hasznos hézagtérből, amennyiben mennyisége a hasznos pórustérfogat 30—50%-át is elfoglalhatja. Krecji-Gráf azon elméletét tehát, amely tagadja a fosszilis tengervíz jelenlétét és az olajrétegvizet kizárólag szerves eredetűnek tartja, cáfolja az a körülmény, hogy 1. mozdulatlan tapadóvízzel legalább számolni kell, 2. a brómtartalom csaknem olyan magas a tengervízben, mint az olajrétegvizekben. 3. Kutatási területeinken kiszáradt pszammitok nem fordultak elő. f Az oltArci hévíz gazdasági és balneológiai értékelése Amint fentebb említettük, az Oltárc-2 mélyfúrás felszökő forró vize évi 16 242 kg jódot és 20 440 kg brómot tartalmaz. Ezek a mennyiségek körülbelül négyszeresét jelentik a magyar jód- és brómszükségl etnek. Természetesen nem számíthatunk mennyiségi kinyerésre. De kisebb mennyiségekkel számolva is nagyjelentőségű lenne, ha az ország jód- és brómszükségletét hazai, aránylag olcsó üzemű berendezésekkel, energiafelhasználás nélkül termelhető 94—95 C°-ú forróvízből állíthatnék elő. A valutamegtakarításon túl vegyészeti és fényképezési cikkek előállításához szükséges iparunk fejlődése, sőt a felesleg exportálása révén valuta, vagy egyéb szükséges nyersanyag beszerzésére kínálkozna lehetőség. Mind a jódnak, mind a brómnak aránylag híg oldatokból való előállítására jól bevált módszerek ismeretesek. Több külföldi olajtermelő állam rendszeresen előállítja az olajrétegvizekből kivonható jód- és brómszükségletét. Olaszországban gázkutatás közben találtak sósvizet, azóta számos további vízkutat mélyítettek kizárólag azon célból, hogy a termelt vizet jelentékeny áron eladják jód- és brómtermelő üzemeknek. Salso Maggioreban pl. virágzó jódüzemek működnek. Iparilag bevált eljárás jódnyerésre a kén- . savval és barnakővel való desztillálás. 2 NaJ + 3 H,S0 4 + Mn0 2 = = NaHS0 4 + MnS0 4 + 2H,0 + J 2 Ugyancsak ipari méretekben alkalmazott eljárás, hogy a jódsót tartalmazó vizet sósavval megsavanyítva vaskloriddal kicsapják a jódot. 2 Fe 3 + 2 J = 2 Fe2 + J 2 Ez esetben a nyert jódot szublimálással még tisztítani kell. Ismeretes még a finom eloszlású ezüst, ill. higannyal való jódkinyerés, amelynél az ezüstöt és higanyt visszanyerik. Ezen eljárás fő előnye, .hogy a vizet szükségtelen előzetesen bepárolni. Végül sikerrel alkalmazzák jód kinyerésére az elektrolitikus eljárásokat, amelyeknél az elvi alap, hogy a jód kiválása a konyhasó klórjának kiválása alatt marad 0,8 V-al. Az anód jódsóoldat H 2S0 4-el megsavanyítva, a katód KÖH oldat. A kettőt diafragma választja el. A szinjód az az anódon válik ki. Ezen ismert eljárásokon kívül a veszprémi Nehézipari Kutató Intézet is foglalkozik egy gazdaságos és a hazai lehetőségeknek legjobban megfelelő módszer kidolgozásával. BármilyeriTnódszerrel üzemeltetett gyártási eljárást alkalmaznánk, feltétlenül jelentős körülmény az, hogy a víz 95 C°-ú és felszökő. A termeltetéshez külön berendezés nem szükséges, magas hőmérséklete pedig mind a gyártási eljárásoknál, mint részbeni energiaforrás, mind az esetleges bepárolás'nál lényeges tényezőként szerepel, amennyiben a forráshoz csak kevés plusz hőenergiaközlés szükséges. A bróm üzemi méretekben való előállítására jól beváltak a folytonos működésű berendezések. A brómsót tartalmazó folyadékot 60—80 C°-ra melegítik, és felülről, egy kőből épített toronyba vezetik, perforált lemezen átengedve egyenletesen
