Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Vértes László: A Baradla-barlang ősrégészeti kérdéseiről

Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. 71 A Baradla-barlang ősrégészeti kérdéseiről VÉRTKS LÁSZLÓ Borsod és Gömör vármegye hazánk egyik leggazdagabb vidéke régészeti szempontból. A bennünket elsősorban érdeklő bükki paleolit-lelőhelyek mellett a későbbi történeti korokat, a népvándorlást, de a középkor emlékeit is sok szép és értékes lelőhely képviseli ezen a tájon. A vidéket minden időben sűrűn lakták, könnyen érthető tehát, hogy a lakosság mindenkor előszeretettel kereste a Baradla szilárd sziklafalainak védelmét, amit a Csontház és a Denevérterem számos régészeti lelete bizonyít. A Baradla régészeti kincsei felkeltették már a legelső kutatók figyelmét is. Röviden átfutva a barlang történelmén, azt látjuk, hogy legelőször 1800 körül Teleki Domokos (1) és Raisz-Keresztéi]/ (2) ad hírt arról, hogy az aggteleki bejárat környékén koponyák hevernek a felszínen. Vass Imre (3) a Ganymedes-kútjánál találta meg híressé vált fekete cserépedényét, s mellette az ősi lábnyomokat. Kár, hogy ezek a leletek nyom nélkül eltűntek, inert így ma sem tudjuk, melyik kor embere járt vízért az Óriások-termébe, s főként, hogy milyen úton közelítette meg kútját. A barlang rendszeresebb régészeti kutatása 1876-ban, Nyári Jenő ásatásával kezdődött (4). Munkája eredménye 1881-ben jelent meg könyvalakban. Beszámol ebben a Csontház csontvázas sírjairól, tömérdek szerszám- és edény-leletéről, a Denevérterem bükki leleteiről, de leír jégkori leleteket is. A Denevérterem sárga agyagából ugyanis barlangi medvecsontok kerültek elő, melyek közül nem egyen Nyári az emberi kéz nyomát vélte felfedezni. Sajnos, ezek a leletek sem maradtak reánk, .s a közlemény gyenge rajzai alapján ma már nem állapíthatjuk meg, valóban ősemberi csonteszközök, vagy csak természetesen' koptatott, korrodált csontok voltak-e a kérdéses tárgyak ? Ugyanígy eldöntetlen maradt, hogy a kovaeszközök között volt-e pleisztocén időből való, vagy mind csak a neolitikum eszköze volt? A későbbi kutatók ugyan nem találtak paleoliteszközöket a barlangban, de ez még nem bizonyítja a Baradla lakatlanságát a pleisztocénban. Nyári Jenő munkájához kapcsolódik egy, az Aggteleki Cseppkőbarlanggal foglalkozó mű, amellyel szeretnénk itt bővebben foglalkozni. Megérdemli, mert szerzője nem más, mint történelmünk egyik legnagyobb alakja : Kossuth Lajos. Időszerű is, hogy felelevenítsük ezt a dolgozatot azokra az ünnepségekre való tekintettel, amelyek a közelmúltban zajlottak le hazánk minden részében Kossuth születése 150. évfordulója tiszteletére. Sajnos, elég kevesen tudják, hogy Kossuth nem csak a leghaladóbb, legzseniálisabb államférfin!: volt, hanem kiváló természettudós is. Érdeklődése kiterjedt a zoológiára, paleontológiára, s botanikára egyaránt. Ilyen irányú írásai bizonyítják, hogy korának egyik legszélesebb olvasottságú, éles szemű, ragyogó megfigyelőképességű természettudósa volt. Az Aggteleki Cseppkőbarlang sokat foglalkoztatta Kossxfthot. „...irtózatos régen — írja 1882ben — több, mint 50 éve. .." órával kezében áll az egyik cseppkőképződmény előtt, s igyekszik kiszámítani korát. Sok esztendővel ezután, már turini remeteségében kapja meg Nyári könyvét és 1882 július 15-től augusztus 22-ig megírja rá észrevételeit, „Báró Nyári Jenő ,az aggteleki barlang, mint őskori temető' című munkája felett" címmel (5). ,,Szakértő ugyan teljességgel nem vagyok — írja bevezetésképpen — de mint amolyan igénytelen műkedvelőnek a földtan, s vele kapcsolatban földünkön a szerves élet fejlődésének nyomai kedvenc tanulmányaim közé tartoznak, s eléggé ismerem az eddigi kutatások eredményét, miszerint belássam, hogy báró Nyári Jenő aggteleki ásatásai. . . új adatokat is szolgáltatnak a tudomány számára. . ." A továbbiakban részletesen tárgyalja a mű egyes fejezeteit. Az olvasót meglepi tisztánlátása, s az, hogy sok kérdésben mennyire megelőzte korát. ,,. . .a koponya típusok különbözősége — írja a Csontházban kiásott sírok koponyáival kapcsolatban — ép ugy nem mutat szükségszerüleg különböző eredetre, mint a hasonlat nem okvetlenül mutat ugyanazonos leszármazásra, hanem csak a helyzet és a viszonyok hasonlatára:" (6). — E megállapításával korát messze megelőzve, szinte micsurini magaslatokon állva, szemléli a fejlődést és látja meg a környezet, a körülmények formáló erejét. ,,. . .ezzel is aként lehetünk — írja később - mint az őskori kőszerszámok. . . és némely mostani vadnépékéi közt vont hasonlattal; nem innen amoda, vagy amonnan ide átszármazott dolgok azok, hanem a, helyzet hasonlatának kifolyásai." Mintegy fél évszázaddal mutatnak előre ezek a szavak : Az idealista történetszemléletű régészek „Kulturkreis" elméletét cáfolja velük, akik minden hasonlatosságot egyes, megbonthatatlannak képzelt kultúrkörök vándorlásával igyekeznek magyarázni az egymástól távoleső vidékek emberének kultúráiban. A kultúrköri-szemlélet ugródeszkája a fajelméleteknek, s mintegy régészeti, történeti ,,Hinterlandját" alkotta pl. a náci fajelméletnek is. Kossuth azonban nemcsak a régészeti kérdésekben látott a nagy emberek éles szemével, hanem a geológia, sőt a geokronológia vonalán is elképpeszti mai olvasóját. A posztglaciális klímaingadozásokról így ír pl. : „A középhőmérséklet e lassú növekedését (a legutolsó évszázadokról van szó ! V. L.) más egyébb csillagászati momentumokat mellőzve, maga a napéjegyeni precessio is kimagyarázza melynek 25765 évre tehető cyclusa. . ." Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy Milankovich híres könyve, a Matematische Klimalehre, amely a jégkorok kifejlődését és klímaingadozásait éppen a precesszió ciklikus változásaiból, s ennek „más egyéb csillagászati momentumokkal" való inter-