Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Leél-Össy Sándor: Karszt és barlangkutatás és Szalonnai-karszton

70 Leél-Össy S.: Karsztkutatás a Szalonnai-karszton Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. Régi alsószakasza ma is megvan a Szuhogytól ÉK-re lévő völgytorzóban. 3. A völgy mai alsószakaszának kialakulása a Telekes-hegy tönkjén egy ÉK—DNY-i törésvonalon. Ekkor még a Telekes-hegy nem emelkedett ki, és fedett karszt volt. Bizonyítéka vastag kvarckavicstakaró a Korláthegy (353 m) tetején. 4. A Telekes-hegy tönkjének fiatal (valószínűleg újpleisztocénkori) kiemelkedése következtében a Telekes-völgy alsószakasza egyrészt erősen bevágódott (antecedens völgyszoros), másrészt nagymértékben hátravágódott (regressziós völgyszoros), és völgyfedőjével elérve a Telekesvölgy régi felsőszakaszát, lefejezte azt. A jól kivehető kaptura Alsó és Felső Telekes közt következett be, ahol a Telekesi-kápolnánál a völgyi-vízválasztót is megtaláljuk, amely nyeregként kettévágja a Telekes-hegy DNY-i nyúlványát. Az alsó, szurdokszerű völgyszakasz epigenetikus jellegű is, hiszen a Telekes-hegy a kiemelkedés előtt fedett karszt volt. A Telekes-völgy ben — részben Láng Sándorral együtt — három kis barlangot fedeztünk fel. Ezek mind rövid, majdnem aktív kis forrásbarlangok. (A legnagyobb kb. 50 méter hosszú.) Érdekes forma még a Telekes-völgy közepe táján egy kétoldali, epigenetikus jellegű eróziós bevágódással létrehozott kicsiny, de jellegzetes „körülvágott hegy" (Umlaufberg). Ennek oldalában egy kemény mészkőpadon típusos szubkonzekvens vízesés alakult ki. Hasonlóképpen szép, érdekes és problématikus forma a Bódva-völgy áttöréses szakasza Perkupa és Szalonna közt, amely 2 részre osztja a Szalonnai-karsztot. Ez első pillantásra antecedens völgyszorosnak látszik, de valószínűbbnek tartom, hogy csak egy törésvonalon kialakult, keskeny, árok szerű tektonikus besüllyedés, amely a szintén tektonikus eredetű, de szélesebb perkupái és szalonnai kis medencéket köti össze. Ézt bizonyítja a völgyszoros aránylagos szélessége és nagymértékű feltöltődése is. Tehát a Bódva-völgy idősebb a Szárhegy kiemelkedésénél. (Valószínűleg pliocénkorú.) További tervek, várt lehetőségek Az 1953. év folyamán a zsombolyban folytatni szándékozunk feltárási munkálatainkat, amelyek révén reméljük, hogy hamarosan bejuthatunk a zsomboly alatti emeletes barlangrendszer legfelsőbb vízszintes szakaszába. Innen már valószínűleg nyílt járatok visznek tovább vízszintes és függőleges irányban egyaránt. A mai erózióbázis mély fekvése folytán a felsőbb részeken inkább a függőleges aknaszerű járatok lehetnek kifejlődve. Lehetséges, hogy egyes aknák egyhuzamban 50, sőt 100 méternél is mélyebbek. A feltárandó alsóbb barlangi járatokban valószínűleg szintén gazdag héwizes eredetű ásványi lerakódásokat (aragonit, kalcit, gipsz, barit), sőt esetleg ércesedési nyomokat is fogunk találni. Karsztos eredetű cseppkőképződmények is sokfelé lehetnek a barlangban. A legalsó szakasz — az erózióbázis szintjében — aktív patakbarlang lehet. Ha sikerülne ebbe bejutni, egyben az állandó karsztvízszintet is elérnénk. A Szalonnai-karszt többi részén is tovább fogjuk folytatni a kutatásokat. A Dunna-tető víznyelős dolináiból is megpróbálunk behatolni a Szárhegy alatti barlangrendszerbe, amely a víznyelőket és a K-i oldal karsztos forrásait össze kötő térbeli hidrográfiai hálózatot alkotja. Tehát két oldalról is megkíséreljük bejutni a Szalonnaikarszt emeletes barlangrendszerébe, amely jelenleg kavernaszerű, zárt és ismeretlen, de kétségtelenül átmenő-jellegű barlangjáratokból áll, A feltárások mellett továbbfolytatjuk majd az elméleti jellegű megfigyeléseket a Szalonnaikarszt egész területén, főleg az eddig ltevésbbé tanulmányozott É-i (Ostromoshegy) és DNY-i részeken (Rudabánya környéke). A rendszeres hidrográfiai felvételezést is tervbevettük (forráskataszter készítése). Vizsgálati eredményeink dialektikus összegezésével szeretnénk feltárni a Szalonnai-karszt eredetét és fejlődését, formakincsét és vízrajzi viszonyait. Az elméleti jellegű tudományos kutatásaink mellett gyakorlati vonatkozású célkitűzéseink is vannak, sőt a Szalonnai-karszt területén az elméleti és gyakorlati problémák elválaszthatatlanul öszszefonódtak egymással. A három legfontosabb gyakorlati vonatkozású kérdés a következő: 1. A Szalonnai-karszt tájképi szépségekben és turisztikai látnivalókban bővelkedő területét ki kell építeni az idegenforgalom, a turisztika és az iskolai' oktatás (tanulmányi kirándulások) számára. 2. Népgazdaságunk számára nagy gyakorlati fontossága van a Szalonnai-karszt területén lefolytatandó részletes bányageológiai kutatásoknak, melyeknek főleg a vasércesedés kérdését kell tanulmányozniuk. Rudabánya és Bódvaszilas környékén (Ostromos hegy) még kell lenni nagyobb feltáratlan vasérctelepeinknek. A Dunna-tető D-i oldalán is vannak vasércesedési nyomok. Ezek a vasérctelepek valószínűleg hidrotermális eredetűek és metaszomatikus-jellegűek. Ezért a szomszédos Szár hegyi „zsomboly" hidrotermális eredetű ásványképződményeiből fontos adatokat nyerhetünk a vasércesedés folyamatára és területi kiterjedésére. 3. A Szalonnai-k arszt nagymennyiségű k ar sztvizet raktároz magában, amelyet szintén fel kell tárni, és a vízellátás szolgálatába állítani. Országunk iparosodásával együtt az észak borsodikarszt is nagy fejlődés előtt áll. Elsősorban egyetlen nagy hazai vasérctelepünknél, Rudabányánál várható gyors városias fejlődés, amellyel együtt fog járni a vízellátási igények növekedése. Rudabánya eddig sem bővelkedett túlságosan vízben, és a jövőben a növekedéssel együtt a vízhiánya — mind az ipari víz, mind az ivóvíz tekintetében — növekedni fog. Ezért van gyakorlati fontossága népgazdaságunk számára a Szalonnai-karszt terület n folytatott és folytatandó karsztkutatásoknak.