Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Horváth József: Hidrogeológiai megfigyelések az Erzsébet-híd alapozásával kapcsolatos talajfeltárás alkalmával

56 Horváth J.: Hidrogeológiai megfigyelések az Erzsébet-hídnál Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. Döbrentei-téri fúrás M JuventuSj Hungária / ^RUDAS> GYÓGYFÜRDŐ A fentebb említett fúrások adataiból azt a tapasztalatot vontuk le, hogy a fúrólyukakban mért hőmérsékleti értékek amennyiben 40 C° fölé emelkedtek a hévvízadó rétegek, repedések közelségét jelezték. Szintén ezen fúrási adatok eredményeként lehetett leszűrni azt a tényt, hogy nagyobb mennyiségű, a felszín fölé felemelkedő thermál víz általában a budai márga rétegek után a dolomit elérésekor várható. Ezek a szempontok vezettek minket a kérdéses fúrások hidrogeológiai szempontból történő irányításánál. Mielőtt a fúrásokat megkezdték volna, a megfelelő óvóintézkedéseket a kivitelezést végző Földmérő és Talajvizsgáló Iroda megtette. A területrészen mélyített fúrások elrendezését az 1. sz. ábra tünteti fel. Az I. számú fúrás az aluljáró tengelyében az északi oldalon a bejelölt helyen a tengerszín felett 104,81 m-es szintben létesült. Az előirányzott mélység a talajmechanikusok és a tervezők részéről 25 m volt. A hozzá legközelebbi fúrás, az Attila adatai alapján — ha feltételezzük, hogy ezen a rövid távolságon belül a geológiai elrendezés azonos — már 17—-18 méterben várható 40 C° - körüli feltörő víz. Ha azonban figyelembe vesszük a Juventus forrás és az északra lévő Döbrenteitéri fúrás adatait, ahol már elég mélyen (100 m) érték el a budai márga határát, arra a következ1. ábra. Vazlato3 helyszínrajz az Erzsébet-híd környéki fúrásokról TabániJ © © Tabáni // / . f,IMRE W,, . GYÓGYFÜRDŐ •, Voy//////////////, l Kis-forros^Nogy - forrós " i ö • - totojftHóró fúrások A fúrások eltöméséhez szükséges cementet és nagynyomású szivattyút, valamint a fúrólyuk hőmérsékletének mérésére szolgáló távhőmérőt beszerezték. A fúrások motorikus erővel működő, Craelius rendszerhez hasonló összeállítású öblítéses fúró berendezéssel történtek. Végig magfúrást végeztek. Naponta rendszeresen ellenőriztük a fúrások menetét, a fúrásokban lévő hőmérsékletet, a fúrásokból kikerülő mintákat. Amennyiben a fúrás folyamán valami kérdés merült fel, vagy érdekesség volt várható, úgy naponta többször is kint voltunk a helyszínen. A munka ideje alatt a fúrásokhoz közel lévő források hozamát, hőmérsékletét, vízállását naponta mértük, ellenőriztük. v Közvetlen feladatunk volt, hogy az előre megtervezett fúrási mélységet a munka folyamán észlelt hidrológiai és geológiai adatok alapján engedélyezzük, vagy az általunk már veszélyesnek itélt határnál leállítsuk. tetésre kell jutnunk,""hogy a terület geológiai elrendezése nem nyugodt, hanem hasonló a felszínen lévő gellérthegyi dolomit szikláinak összetöredezett, vetőkkel összeszabdalt felépítéséhez, így kis távolságokon belül is várható volt, hogy a márga igen elütő vastagságú lesz. Ez a feltevés igazolódott (2. sz. ábra). 0 — 3,20 m feltöltés, 3,20 — 7,35 m kavics, homok, iszap, 7,35 m-től budai márga a fúrás talpáig. A budai márga 17,40 m-től lefelé közel függőleges repedésekkel és ezt kitöltő kalcit erekkel volt átjárva. A fúrás folyamán felszínre kiömlő vizet nem kaptunk, úgy hogy a fúrást a tervezett mélységben fejezték be. A fúrás talpa 25,10 m-ben volt. A hőmérsékletváltozás — amint, a 2. számú ábrából látható — elég egyenletes, sehol sincs kiugrás. A maximális hőmérséklet a fúrás talpán 35 C° volt, tehát a hőfok sem jelezte még a thermálvíz