Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Karafiáth László: Az Erzsébet-híd pesti és budai hídfőjének talajmechanikai vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 33. éVf. 1953. 1—2. sz. Karafiáth L.: Az Erzsébet-híd hídfőinek talajmechanikai vizsg. 53 színe a Duna felé lejt, a hegy felé eső fúrásoknál még +98,0 m A. f. magasságban jelentkezik, a mederfúrásoknál pedig kb. 88,0 m A. f. magasságban, 100 m hosszban tehát a márga felszínének esése kb. 10 m. értéket adtak olyan hengeralakú mintákon, melyeken az átmérő és magasság aránya közelítőleg 1 : 2. A minták térfogatsúlya y = 2,3—2,59 kg/cm

3 között változott. A minták teljesen, szilárd voltára való tekintettel egyéb talajmechanikai vizsB.F 5. ábra. Fúrások,elhelyezése a budai oldalon A budai márgában a fúrás végig magfúrással történt. Egy ilyen fúrás magmintái láthatók az 6. sz. fényképen. A magminták csekély repedezettséget mutattak és a vékony repedések is kalcittal voltak kitöltve. Nyomószilárdsági vizsgálatok a = 119 — 342 kg/cm

2 között változó törő6. ábra. A 2. sz. fúrás magmintái gálatot végezni nem lehetett, de az nem is volt szükséges. A budaiioldalon a hídfő mindenütt a márgarétegen áll. Mint láttuk, a budai márga itt igen nagy szilárdságú, olyan értelmű elcsúszás, mint a pesti oldalon, akár kör-, akár más alakú csúszólapok mentén itt nem következhetik be. Ismerve azonban a budai márgának azt a tulajdonságát, hogy agyaggal kitöltött repedései mentén kedvezőtlen körülmények között csúszásra hajlamos, figyelmünket elsősorban a márga repedezettségére fordítottuk. A magmintákon megfigyelt repedések dőlésszöge igen nagy, 60—70° körüli. A dőlés irányát itteni fúrásainkból nem lehetett megállapítani a magmintavevő szükségszerű elfordulása miatt, az észlelt nagy dőlésszög azonban azt jelenti, hogy a repedések semmiképpen sem eshetnek a csúsztató erő irányába. A repedések általában kalcitlerakodással voltak kitöltve, amelyek szilárdsága a nyomókísérleteknél tett tapasztalatok szerint eléri a márga szilárdságát, mert a törés nem ezen repedések mentén következett be. Agyagos szinteket csak két fúrásban észleltünk, a 6. sz. fúrásban a déli oldalon kb. 40 m mélységben + 64,0 m A. f. magasságban és a 8. sz. fúrásban a 18 és 21 m, valamint 26 és 31 m között, a 88—91 m A. f., illetve 78 és 83 m A. f. magasságokban. Mivel ezek az agyagos szintek csak helyileg jelentkeztek, csúszásra veszedelmesek nem lehetnek. Alátámasztja ezt a véleményünket, hogy a budai márga ismert előfordulásainál, pl. a budai Várban megfigyelhető, hogy a budai márga vetői nem rendszeresek, a vetők dőlésszögei meredekek, a dőlésszögek igen kis távolságokon belül változnak. A Várhegyen igen jól észlelhető, márgapadok közé települt agyagos rétegek itt általában nem