Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Karafiáth László: Az Erzsébet-híd pesti és budai hídfőjének talajmechanikai vizsgálata

50 Karafiáth L.: Az Erzsébet-híd hídfőinek talajmechanikai vizsg. Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. A felső, változó vastagságú feltöltés alatt homokos-kavicsos réteg fekszik, melyet az egyneműség kedvéért homokos kavicsnak jelöltünk. Ennek a rétegnek az uralkodó szemnagysága a kavics, vannak azonban benne homokdúsabb, sőt iszapos lencsék is. Mindezek a különböző sebességű folyóvíz szeszélyes lerakodásaira vallanak. A kavicsos réteg alatt fekvő oligocén agyagréteg, mint az a fúrások mellett feltüntetett konzisztencia ábrából látható, általában száraz, természetes víztartalma a plasztikus határnál jóval mentek és így nem lehetett vizsgálatra alkalmas formát készíteni, valószínűleg a vizsgált mintáknál még szárazabbak, tehát feltehetőleg a fentieknél is kedvezőbb szilárdsági értékeket szolgáltattak volna. Az említett vizes lencsékből viszont a rétegek vékonysága miatt nem lehetett természetes állapotú magmintát venni, csak a természetes víztartalom megállapítása volt lehetséges. Ennek alapján ezeknek az átázott részeknek súrlódási szöge kb. cp = 15°-ra, kohéziója pedig kb.77 = 3 t/m

2-re vehető fel. 2. ábra. A pesti oldal talajrétegződóse alacsonyabb. Vannak ellenben egyes vékony rétegek — amint azt a fúrásnál is már megfigyeltük — amelyek puhák, átázottak és víztartalmuk jóval a plasztikus határ fölött van. A hidfő biztonsága szempontjából ezeknek az átázott, puhább rétegeknek a jelentősége igen nagy, mert ha ezek összefüggőek, az elcsúszás elleni biztonság igen nagy mértékben csökken, sőt a hídfő állékonyságát veszélyeztetik. Ezért már a fúrás alkalmával igen nagy figyelemmel kísértük ezeket a rétegeket, a vízkizárásra fokozott gondot fordítottunk és minden egyes ilyen átázott rétegből természetes víztartalmú mintát vettünk. A szilárdsági jellemzők megállapítására szolgáló kísérletek elvégzése igen nagy nehézségekbe ütközött. Az oligocén agyag leveles szerkezete folytán még az erre a célra szerkesztett talajmintafaragó géppel is csak igen kevés mintát sikerült a nyomókísérletek céljára kiesztergálni. A nyomószilárdsági értéke ezeknek a mintáknak cr

( =5,0 — — 8,0 kg/cm

2 között változott. A törés a kemény agyagra jellemző törési vonalak mentén történt. Hasonló nehézségek mutatkoztak a nyírókísérletek elvégzésénél is. Konszolidált gyors nyírókísérletek alapján a súrlódási szög biztonsággal <p = = 25°-ra vehető fel. Az ödométerben meghatározott összenyomódási modulus értéke a kísérletek átlagából M = 300 kg/cm

2-re tehető. Fenti értékek mind a száraz állapotra vonatkoznak. Azok a minták, amelyek fellevelezés folytán tönkreLátható, hogy az átázott rétegeknek a szilárdsági számítások szempontjából igen nagy jelentősége van. A fúrásszelvények azonban azt mutatják, hogy ezek az átázottságok sem szabályszerűen jelentkeznek és az egyes fúrásokban jelentkező átázottabb rétegeket nem lehet térben összefüggő felülettel elképzelni. A 16. sz. fúrásban pl. egyáltalában nem jelentkezett ilyen átázottság. Gondosan megfigyeltük az átázott, képlékeny rétegekben jelentkező víz nyomását is, azonban az észlelt vízszint hosszabb idő után is, csak lényegtelen emelkedést mutatott, ami szintén annak a jele, hogy ezek a rétegek nincsenek közvetlen kapcsolatban pl. a Duna vizével. Ennek folytán ugyancsak mérlegelni kellett a vízfelhajtóerő számításba vételét is. Ha a víz az agyagrétegbe mintegy be van zárva, vízfelhajtóerő nem számítható, ha ellenben az agyagréteg sok kis repedéssel átszabdalt és ezeken keresztül az agyagrétegben jelentkező víz a Duna vizével összeköttetésben van, a vízfelhajtó erő érvényesül. Az esetleges vetőknek fúrások alapján való kimutatása igen nehéz. Geológus kartársaink végeztek faunavizsgálatokat, melyek alapján reméltük az egyes szinteket azonosítani, illetve esetleges elmozdulásukat megállapítani. Sajnos, a minták általában faunaszegények voltak, kőzettani alapon sem lehetett vezérlőszintet megállapítani, úgyhogy ez a vizsgálat pozitív eredménnyel nem járt. Mindezek ellenére összefoglalva fentieket, elmozdulá-