Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Beretzk Péter: A szegedi Fehértó madárrezervátuma

Á Bsretzk P.: A szegedi Fehértó madárrezervátuma A vízmennyiség a téli tárolású csapadéktól és a leesett tavaszi vízmennyiségtől függött. Hirtelen olvadások, bővizű záporok egyik napról a másikra 20—30 cm-rel emelték a víz magasságát. Száraz esztendőkben a nap heve egy-kettőre elemésztette a tó vizét. Ilyenkor nyár derekán a sivataggá változott tófenéken forgószelek egymást kergetve űztek játékot százméteres tölcsérekbe kavarva a sűrű szíkport. Száraz évek után bővizes esztendők következtek. Ilyenkor éveken át megmaradt a víz. Árvizes tavaszokon 15—20 millió köbméter víz tárolódhat a medencében s ez a hatalmas vízmennyiség komoly veszedelmet jelentett a városra. A nagy szegedi árvíz (1879) utáni években fordult elő, hogy a Fehértó vize körülzárta Szegedet. 1932-ben kezdették meg a Fehértó átépítését halastóvá. Évszázadok álma valósult meg ezzel. Az „elátkozott", terméketlen 14 négyzetkilométer terjedelmű, a város tulajdonában lévő földdarab hasznosítása századokon át sok fejtörést okozott a városi magisztrátusnak. A délkeleti — eléggé egyenes vonalú —- löszpartszegély mentén egy kilométeres szélességben a tó 6 km-es hosszában cca 1000 holdnyi csíkot szakítottak le és zártak meredek gátak közé. E csíkot 5 nagyobb és három kisebb tóra bontották. Az északnyugati gát mentén 9 km-es hosszban csatornát létesítettek a Tisza algyői szakaszába s így a medencét északi irányban is összekötötték a folyóval. E fontos csatorna a vízszerzés és vízlebocsátás céljait elégíti ki a haltenyésztéssel foglalkozó helyi tógazdaságnak. A Tisza tavaszi magas vízállása mellett gravitációs úton elárasztható a terület, míg az őszi lehalászás alkalmával a mélyen álló tiszai vízszint mellett lebocsátható a víz. A halasítás ez első fázisával a sósvízű ősmocsár mellett annak egyharmadában édesvizű, mély, sík vízfelület támadt, mely madártani szempontból emelte a tóvilág értékét új fajokkal gazdagítván a Fehértó madárvilágát. A halastó létesítésével a gátak mentét sással és náddal telepítették körül s így néhány nádfészkelő faj honosodott meg (Ardetta minuta, Acrocephalus arundinacenus, Podicepsek stb.). A halastó sík vízét leginkább azonban a halkedvelő és mélyvízi élethez kötött átvonuló fajok népesítették be. Ugyanakkor azonban a tógazdasággal járó mozgalmas élet a Fehértó: ősi nyugalmat kedvelő néhány faját (Anser cinereus stb.) vadította el. A halgazdaság halastavainak létesítésével vízszegény esztendőkben válságba jutott az Ősfehértó. A begyülő csapadékvizeket a halgazdaság használja fel. E cél érdekében létesítették az ú. n. majsai—halasi főcsatornát, mely a fehértói medencét ellátó vízmennyiséget a beömlés vidékén magába szedve, egyenesen az algyői főcsatornába viszi. E főcsatorna a tó szélein zsilippel elzárható, elfolyása megakadályozható s a felduzzadt víz a halastavakba terelhető. A vadvizétől megfosztott ősmocsár csak a helyi csapadékmennyiségtől nyerheti vizét, ami természetesen az alföldi csapadékviszonyok szeszélyétől függően igen változó, legtöbbször azonban a ritka madárvilág fészkelése és megtelepedése céljára kielégítő. Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. Árvizes években természetesen itt is felfordul minden. „Nyakig" ellep a víz mindent. A bezúduló vadvizek megrekednek a magas Tiszai vízállás miatt, az átemelő szivattyúk kapacitása alig jöhet számításba, a víz egyre növekedik. Ilyenkor a budapesti nemzetközi út szegélyét homokzsákok4. kép. Elöntött Fehértó-széli tanya. Foto : Beretzk P. kai védik az alámosás ellen, a halastavakat pedig színültig töltik vízzel. A víz tárolására kevésnek bizonyul a Fehértó. A széli részeken épült házak jórészt vízbe kerülnek (4. kép), a tavaszi szél korbácsolta méteres hullámoknak napok alatt áldozatul esnek, összeomlanak. A város felé a természe5. kép. A fehértói tógazdaság halastavának árvízlemosta gátja. Foto : Beretzk P. tes löszpartok szerepét a halastó gátja vette át. A hullámzás sokhelyütt átszakadással fenyegette e védelmi vonalat is (5. kép). Kétsoros fűzbevédéssel, kilométerekről hordott földanyag gyors tömésével, katonai munkaerő felhasználásával lehetett csak megakadályozni 1940 tavaszán a hatalmas tengernek a város felé zúdulását. Ez is csak úgy volt biztosítható, hogy a vadvizeknek egyrészét a volt Pallavichini-birtok Irma-majori 1000 holdas búzavetésére eresztették rá.