Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Hozzászólások

J.$G Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11 -12. sz. nyékén hasonló a helyzet. Kívánatos lenne Pécs közvetlen közelében is megfelelő műszerekkel, geofizikai mérésekkel megvizsgálni, hogy vájjon az alaphegység és ia fiatal pannon üledékek között nem találni-e nagyobb mélységben melegvizű víztároló réteget. Valószínű, hogy egy ilyen irányú vizsgálat kedvező eredményekkel zárulna. Az embsr természetátalakító képességének szép munkaterülete az, amikor a meglévő gyógyvizek gyógyhatását igyekszik fokozni. A Mecsekben is lenne erre lehetőség. Nevezetesen a meleg gyógyvizek helyére a vízgyűjtő medencékben nagyobb mennyiségű (100— 150 m

3) mállott gránitot kellene tárolni és azon átvezetni a vizet. Ilyen módon van remény arra, hogy a gyógyvizek rádiumtartalmát növeljük. Mielőtt egy ilyen nagyobbarányú tervet végrehajtanánk, kis modellben, ííüntegy laboratóriumi kísérletként kellene részben a megfelelő közetet, részben a 'módot megvizsgálni. A kéntartalom növelése végett izzó salakon, illetve égésre, hajlamos palán kellene átvezettetni a kérdéses meleg gyógyvizeket. Ebben az esetben is laboratóriumi kísérlettel kellene kidolgozni a lehetőségeket. A sikondai közismert eset, — ahol tudniillik a gyógyforrás kútját teljesen magárahagyták és így tönkrement, — megköveteli azt, hogy védőterület és megfelelő védőintézkedések biztosítsák a meglévő gyógyvizek értékes tulajdonságait. Dr. Papp Szilárd: Dr. Páter János és dr. Schulhof Ödön igen világosan és alaposan kifejtették azokat a lehetőségeket, amelyek a Mecsekben és környékén a gyógyvizek hasznosítása terén kiaknázatlanul hevernek. Megemlíti Schulhof professzor, hogy magában a Mecsek hegységben ma csak egy helyen van olyan ásványvíz, mely a reumás betegek gyógyítása szempontjából szóbakerülhet és ez a komlói 874 m mély fúrásból fakadó thermálvíz. Ennek a( víznek a mennyisége azonban a különböző mérési adatok szerint rohamosan csökken és ezért intő példaként szeretném megemlíteni Sikonda esetét, ahol a 419 m mély, 38,8 C° hőmérsékletű kút 1600 liter/percet kitevő vízhozama kb. 20 eszteüdö alatt 1949-ig 220 liter/percre, máig 120 litieir/percre, hőmérséklete pedig közben 37,1 C-ra csökkent. Az 1949-ben elvégzett vizsgálatom szerint a víz szabad szénsav tartalmánál fogva vascsőre erősen agresszívnek bizonyult, ami alacsonyabb pH-értékében is kifejezésre jutott. A kút vízhozamának rohamos csökkenése minden valószínűség szerint a vascsövezfit korrodálásával, majcj az ezt követő elhomokosodással, illetve eliiszapolódással lehet összefüggésben. Ezért tehát, ha a Mecsek egyetlen gyógyvizét a gyógyítás szolgálatába kívánjuk állítani, szükséges a kút működésének állandó figyelemmel kísérése és az óvintézkedések megtétele. Hallottuk Schulhof professzor előadásából, hogy a Mecsekben sajnos jelenleg még csak kevés feltárt gyógyvízkinccsel rendelkezünk, s ezért Komló mellett a már meglévő, de pusztulásnak indult sikondai thermálvizet is megemiítendőnek tartom, ahol a már meglévő épületeik és fürdöberendezések sokkai könnyebbé tennék egy bányászüdülönek a létesítését. Ezért szükségesnek tartom a sikondai mélyfúrásnak reométerrel való megvizsgálását, a furat kimosatását és ha a csövezet korrodeálása miatt ia kút nem javítható, egy új fúrásnak a létesítését. Megemlítette Schulhof professzor a Mecsek vidékéhez Iközel hozzátartozó Harkányfürdö vizét, mely literenként 12 mg szulfid-ion 'tartalmánál fogva hazánk második kénhidrogénes gyógyvize, és amely gyógyvíz reumás mozgásszervi betegeknek igen fontos és hatásos gyógyszere. Ilyen komoly megnyilatkozás után még fájdalmasabban érint az a kép, amit Harkányfürdö az elmúlt esztendő őszén végzett felülvizsgálatom alkalmával nyújtott. A gyógyfürdőt tápláló 37,8 m mély, 61,8 C° hőmérsékletű régi kút és a 47,7 m mély, 63,0 C° hőmérsékletű új kút felső szerkezetei, tolózárai teljesen elhanyagolt állapotban vannak. A kútházban omladozó vakolat, sérült aknafedlapok, egész sorozata bizonyítja azt a pusztulást, ami Harkányfürdöben van. A gyógyfürdő a mecseki bányászok reuma-gyógyintézeite helyett jelenleg az aggok menhelyéül szolgál. Gyógyfürösztés a fürdőhelyen nincs. Addig is, míg gyógyfürösztés volt, értékes gyógyvizét balneokémiai vonatkozásban helytelenül használták fel. Az új fúrás vizét ugyanis lehűlés céljából nagy nyitott betonmedencébe vezetik és ezzel a lehűlt, tehát kénhidrogén tartalmától nagyrészt megfosztott vízzel állították be a gyógyfürdő vizét kellő hőmérsékletre. Természetesen a nagy felületen felvett oxigén nemcsak az ú. n. hidegvíz kénhidrogén tartalmát bontotta el, hanem még keveredéskor a vízben maradt oldott oxigén a, melegviz kénhidrogén tartalmát is percek alatt eloxidálta. Fontos tehát a gyógyfürdőnek a gyógyítás szolgálatába való újabb beállítása esetében ezen aprónak látszó, de a víz gyógyértékét nagyban csökkentő hibának a kiküszöbölése. Legyen szabad ezzel kapcsolatban megemlítenem nyári külföldi tanulmányutam alatt szerzett tapasztalatomat, mety szerint Csehszlovákiában a kénhidrogént, szabad szénsavat és radiumemanációt tartalmazó gyógyvizek esetében mily nagy súlyt helyeznek arra, hogy a különböző gáztartalmú gyógyvizeknek gyógyfürösztés céljából a fürdőkádakba való bocsátása esetében a hatékony oldott gázveszteséget a minimumra csökkentsék. E célból a fürdőkádak töltését nem felülről vagy oldalt elhelyezett vízcsapokon keresztül végzik, amikor isi a hatékony gázok elillanásának, vagy levegőből oxigén elnyelésének, — mely a vúzek kénhidrogén tartalmát elbon'ja — megvan a lehetősége, hanem a gáztartalmú fürdővizeket alulról vezetik be a fürdőkádakba. Így a víz levegővel csak a víztükör felszínén érintkezhet. Látjuk tehát, hogy óvni igyekeznek a gyógyvizet minden közvetlen Ievegöbehatástól, nemhogy nagy kiterjedésű medencékben tárolnák, illetve hütenék, mely gyógyértékét igen erősen lecsökkenti. Rá szeretnék még mutatni a strandfürdő medencéjének hiányosságaira is, melyek különösen egészségügyi szempontból jelentősek. Ezek közé tartozik elsősorban az, hogy a medence vizének levezető csatornája a medence fenekétől kb. 30 cm-rel magasabban van elhelyezve és ezért az elhasznált víz teljes kibocsátása nem lehetséges. Súlyosbítja még ezt a körülményt a fürdőmedence kavicsalapja, melyről a lerakott iszap, a lebegő anyagok és egyébi organikus szennyeződések ném távolíthatók el kellő mértékben. Ezért elengedhetetlenül szükségesnek tartom a medencében betonfenék készítését. A betonfenék oly mértékben volna emelendő, hogy az a lefolyó csatorna magasságát elérje és így a medence teljes vízmennyisége lebocsátható legyen. Igen súlyos egészségügyi ártalom származhat továbbá abból, hogy a fürdőtelep elvezíetö árkában létesített ú. n. mosóhelyen a község, sőt a környékbeliek nagy része, még a kirándulók is megfürödnek. Ezen elvezető árokba uTyanis a fürdőnek tisztítatlan, illetve rosszul tisztított házi szennyvize (vízöblítéses W. C.-kel) és a község szennyvízlevezető csatornája is beletorkollik. Ezekben kívántam rámutatni azokra az észlelt hibákra és hiányosságokra, melyeknek megváltoztatására — ha a Mecsek és környékének gvőgvvizeit úiból a gyógyítás szolgálatába kívánjuk beállítani — mindenképpen törekedni kell. Sófalvi Zoltán: Komló város fejlődésének óriási tempója természetszerűleg maga után vonja a helyi egészségügyi intézmények állandó bővítésének szükségességét. Ezért tartjuk állandóan napirenden a Komló városában meglévő hőforrások: vizének felhasználási lehetőségeit és módjait. 1940-es évek elején felszínre hozott 55—56°-os hévíz percenkénti hozama ma 120 li' er. A víz gyógyító hatását az elmúlt évek folyamán tapasztaltak alapján bizonyítottnak látjuk. Minden évben alkalmaztuk a vizet a dolgozók és csalá/3tagiaik mozgásszervi bántalmainak gyógyítására, és a reumás megbetegedések gyógvítáiába.n is isren sok esetben értékes gyógyulási eredményeket hozott. A