Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre: Teleltetési kísérletek hasvízkóros 1-nyaras pontyivadékkal
Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. Pontyok hasvízkórjának vizsgálata Kutatásaink során érdekes volt megállapítani, hogy a testihibás pontyok száma különösen azokban a tógazdaságokban, vagy abban a tenyészállományban gyakori, ahol a múltban vagy jelenben hasvízkór megbetegedés volt vagy van. Minden jel arra mutat, hogy ezek a testi rendellenességek a hasvízkór következményeiként jöttek vagy jönnek létre. A felboncolt állatok mutatták, hogy a kórokozó az idegrendszert hozza gyulladásba, megtámadja és összeroncsolja a porcszöveteket, egyszóval megzavarja az állat anyagcsere forgalmát. Különösen a csupasz és gyengén pikkelyezett tükrös pontynál gyakoriak a testi hibák, a pikkelyes pontynál kisebb mértékben fordulnak elő. A varászlói, komárvárosi, mórichelyi, kondai tógazdaságokban végzett pontyívatási kísérleteink során tapasztaltuk, hogy a felsorolt testi hibáik örökletes tulajdonságok, vagyis ezeket az utódok is öröklik; Ezt a megállapítást Wunder német kutató 1 figyelte meg először. iA jelzett tógazdaságokban, ahol sok a testihibás ponty, ha hasvízkór lépett fel, megfigyelhető volt, hogy az állomány nagyrésze csak a hasvízkór krónikus formájában betegszik meg. A kórokozó különösen az ivadékot és a kétnyarasokat tizedelte meg. Többéves megfigyeléseink alapján meggyőződtünk arról, hogy az örökletes testihibás pontyok és általában az ottani épnek látszó, de a hasvízkór betegségen átesett egyedek hajlamosak e betegség iránt, de immúnisnak látszanak a hasvízkór heveny lefolyásával szemben, mely tudvalevőleg 100%-os elhullást is okozhat. A gyakorlat viszont igazolja, hogy a hasvízkór krónikus formájában megbetegedett tenyészállomány nem megbízható. Tervezni, alapozni reá nem lehet. A megbetegedett ivadék rendre elpusztul és a meggyógyult idősebb korosztály is a következő években a betegséget újból megkaphatja. Az ilyen tenyészállomány növekedése mindig heterogén. Több tógazdaság (Varászló, Konda, Felsőleperd, Hortobágy, Iregszemcse, Inám, Komárváros, Mórichely, Magasd, Majsa, Zalaszentgrót) ponty tenyészállományának minőségét vizsgálva, azt tapasztaltuk, hogy az állományban az örökletes testihibás pontyok száma 9—83% volt. Minthogy hazánkban ritka az a gazdaság, ahol hasvízkórfertőzés ne lett volna, és az átvészelt anyagot ne tenyésztették volna tovább, feltehető, hogy e káros örökletes tulajdonságok az ország valamennyi tenyészállományában legalábbis hajlam formájában, benne vannak. Évekre menő gondos kiválogatási munka előtt állunk. Ezt az anyagot idővel ki kell kapcsolni a tenyészetből. Külföldön már volt példa reá, hogy a tenyészpontyok gondos kiválogatásával néhány év alatt az örökletes hibáktól meg lehetett tisztítani a pontytenyészállomámyt. A gondos kiválogatás nemcsak az ívatásra kerülő tenyészsziilőkre vonatkozzék, hanem az 1—3 nyaras tenyészanyagra is ki kell terjedjen, mert Osaik ily módon kerülhetjük el az állomány szétnövését, így előzhetjük meg az ivarérett testihibás pontyok összeívását a kiválasztott tenyészanyaggal. A legkisebb úszósugár .rendellenesség is már jelezheti, hogy a kérdéses pontyszülő öröklési alapjával valami nincs rendben, s ezért inlkább kapcsoljuk ki a tenyészetből, mintsem leívatva, évekre menő kárt okozzunk a gazdaságnak. Teleltetési kísérletek hasvizkóros 1-nyaras pontyivadékkal DK. JACZÓ IMRE A haltenyésztési gyakorlatban igen gyakori eset az — különösen az utóbibi években — hogy az elsőnyaras pomtyivadék már lehalászása előtt a tavakban megbetegszik s így igen kétséges gazdasági értékű" népesítő anyag áll a következő év tavaszán a-tógazdák rendelkezésére. Az közismert, hogy az ilyen beteg állomány nagy része a teleltetés során elpusztul, de konkrét adataink eddig hiányoztak. A megbetegedett ivadékállomány, mint az a lehalászáskor megállapítható, betegekre, a betegségből kigyógyultakra és egészségesen maradottakra különíthető el. A gyakorlat számára fontos, hogy ezek milyen gazdasági értéket képviselnek, hogyan használhatók fel tel ült etésre, mennyi a megmaradási százalékuk, érdemes-e az egészségeseket, gyógyultakat, betegeket különválogatva teleltetni vagy a legjobb mint népesítőr anyagot figyelembe sem venni. Az utóbbi években többször előfordult, hogy a hazai pontyivadék megbetegedése során a Németországban Wohlgemuth és Romániában Nicolau és Dinu által ismertetett betegségtünetet mutatja. A hal testén semmi más jel nem mutatja a megbetegedést, csupán a szembesüppedés (enophtalmus) és gyenge erőnlét. E tünetek miatt ezeket a halakat a hazai gyakorlati halászok, mint „aszkórosokat" tartják számon. (Nem a coccidiosis okozta aszkór!) Nem ismertük ezeknek az „aszkóros" ivadékoknak az ellenálló (télálló) képességét sem. A fenti kérdések vizsgálatára 1951. telén teleltetési kísérleteket állítottunk be a Hal-