Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízháztartásának kérdései

Bolberitz K.: Ipartelepek vízháztartásának kérdései Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. J^Sl végzett számítás adja a legmegfelelőbb eredményt. Behatóbban vizsgálva a kérdést, a következőket állapíthatjuk meg. Ha tág határok között ingadozó nyeredéket szolgáltató nyersanyaggal dolgozunk, nyilvánvaló, hogy a. fajlagos fogyasztást 'nem a nyert, termékre, hanem a felhasznált nyersanyag mennyiségére kell vonatkoztatnunk. Alapelvként általában abból kell kiindulnunk, hogy a fajlagos vízfogyasztást mindig arra az egységre számítsuk, mely a vízfogyasztás szempontjából a döntő jelentőségű. Ezért kevés kivételtől eltekintve, leghelyesebb, ha a fajlagos fogyasztást közvetlenül a fogyasztási helyről kikerülő termék mennyiségére határozzuk meg. Csak kis nyeredék ingadozást mutató gyártási meneteknél fogadható el a fajlagos vízfogyasztásnak a késztermék egységére való számítása. Azokon a helyeken, ahol a vízfogyasztás mértékét gép vagy készülék határozza meg, melynek fogyasztása nagyjából független az átengedett anyag mennyiségétől, a helyes számítás a fajlagos vízfogyasztást a gép vagy készülék üzemóráira fogja számítani (desztilláló berendezés, gépipari automaták). Az ipartelepekre tehát az ipari vízháztartás helyes megszervezése és a víztakarékosság terén igen nagy feladatok várnak. Ezt a munikát a jövő vízellátásának biztosítása és a közösség érdekében minél előbb el kell végezniük. E teendők helyes menete a következő: 1. Mindenekelőtt részletes adatfelvételt kell végezniök a meglévő vízadó berendezésekről, a víz esetleges kezeléséről, elosztásáról, a szennyvíz gyűjtéséről, kezeléséről és elvezetéséről. Az összegyűjtött és rögzített adatokat és rajzokat a változásoknak megfelelően állandóan módosítani kell. 2. Folyamatos adatgyűjtés révén meg kell állapítaniok a tényleges vízszükségletet fogyasztási helyek szerint, meghatározva a szükséges víz mennyiségét és minőségét a kémiai, bakteriológiai és fizikai követelmények figyelembevételével. 3. Tervet kell készíteniök arra, hogy miképen lehetne az ipartelep vízellátását a legcélszerűbben megvalósítani, különös tekintettel a takarékosságra, vízforgatásra, vízátadásra és a szennyvíz regenerálására. Ezeknek ismeretében kell tervet készíteni a gyár fejlődéséhez szükséges vízmennyiség előteremtésének módjaira. (A helyes menet tehát éppen fordítottja annak, amit üzemeink jelenleg követnek, nidőn először a teljes vízszükséglet megszerzésére törekszenek, és csak akkor kezdenek a takarékossági kérdésekkel foglalkozni, amikor már megállapították azt, hogy vízszükségleteiket nem tudják fedezni.) 4. Végül ütemezést kell készíteni az előbbi pontban említett ideális tervhez és fiz összes időközben adódó javításokat és átalakításokat már az ideális terv figyelembevételével kell végrehajtani. A fentiekben röviden összefoglaltam az ipari vízháztartás körében jelentkező problémákat és teendőket, amelyek e problémák megoldása terén üzemeinkre várnak. Mindezek a kérdések azonban olyan jelentősek, hogy megoldásuk nem egy vonatkozásban meghaladja az üzemi kereteket és kormányzati intézkedést kíván. Az ipari vízfogyasztás, bár ez az egyes gyárak fogyasztásaiból tevődik össze, együttesen azonban országos problémát jelent. Ennek helyes megoldását az illetékes kormányszerveknek kéj kézbe venni és a közös kérdések szabályozásán kívül támogatást kell nyujtaniok az ipartelepeknek saját egyéni vízháztartási kérdéseik észszerű rendezéséhez. • Ezek voltak azok a szempontok, amelyek a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályát arra késztették, hogy a felvetett kérdések tanulmányozására munkabizottságot állítson fel. A munkabizottság vezetésével a szakosztály e sorok íróját bízta meg és tagokul Abos Brúnót, Csermák Bélát, Dán Kamillt, Finály Lajost, Horváth Józsefet, Kálmán Károlyt és Lesenyei Józsefet jelölte ki. Az Országos Tervhivatal értesülve a munkabizottság megalakulásáról, Rátky Istvánt és Kelemen Lászlót küldte ki képviselőjeként. A munkabizottságnak mindenekelőtt a bizottság munkaterületét és ezzel egyidejűleg az „Ipartelepek vízháztartása" fogalom értelmezését kellett megállapítania. Eszerint az „ipartelepek vízháztartása" fogalom körébe a vízzel kapcsolatos összes kérdések beletartoznak az ipartelep kerítésén belül. Beletartoznak tehát a víz szerzése, a vízszolgáltató berendezések, az elosztó hálózat az ipartelepeken belül, a víz minőségére vonatkozó ügyek, a fogyasztás megoszlása, a víz forgatása, a vízzel kapcsolatos hőgazdálkodás, a keletkező ipari szennyvizek ártalmatlanná tétele, tisztítása, a vízzel kapcsolatos egészségügyi kérdések stb. A gyártelepen kívül lévő vízzel kapcsolatos problémák, beleértve a gyár lakótelepének vízellátását is, nem tartoznak az „ipartelepek vízháztartása" fogalom körébe. A munkaterület körülhatárolása után a bizottság végigvizsgálta az összes időszerű kérdéseket és megoldást igyekezett keresni , ezekre. A megoldások, melyeket a bizottság javasolt, három csoportba oszthatók: szabványosítás, rendeletek alkotása és egyéb intézkedések.