Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízháztartásának kérdései
^30 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. VÍZELLÁTÁS Az ipartelepek vízgazdálkodásának megszervezése fontos nemzetgazdasági érték. Az ehhez szükséges irányelveket társaságunk egyik munkabizottsága kidolgozta. A szerző, aki a munkabizottság felelőse volt, összefoglaló tájékoztatót ad az ipari vízgazdálkodási kérdésekről és ismerteti az ezek rendezésére tett javaslatokat. Ipartelepek vízháztartásának kérdései DB. BOLBERITZ KÁROLY Viszatekintve az ipari termelés alakulására, annak folyamatos, jelentős növekedését tapasztaljuk. Az ipari termelés nemcsak olyan arányban növekszik, mint a népesség, hanem hatványozottan nagyobb mértékbeli. Ezt a többletet négy okkal magyarázhatjuk: 1. a kultúra terjedése és a szociális haladás mind szélesebb rétegeket kapcsol be a fogyasztásba, 2. az ipar az áruknak mind szélesebb skáláját nyújtja, 3. a 'termelés mechanizálása azoinos volumen mellett is mindig több és 'több termelő eszközt, gépet kíván, végül 4. a termelés tökéletesedése folytán mind kevesebb természeti anyagot használunk, helyettük megfelelőbb, tartósabb, egyneműbb anyagokat készítünk és dolgozunk fel, a termelési menetek tehát mind hosszabbakká válnak. Mindezeknek a 'tényezőknek a hatását soha nem lehetett a múltban oly kirívóan észlelni mint napjainkban. Az utolsó évek szociális átalakulása óriási 'tömegekkel bővítette a fogyasztók számát, Alig van ma már olyan különleges, vagy luxus áru, mely nem volna a legszélesebb fogyasztó rétegek számára is elérhető. Példaképpen a kötelező társadalombiztosításra gondoljunk, mely ma már mindenki számára biztosítja bármely szükséges gyógyszer megszerzését. Ismereteink fejlődése állandóan újabb árunemekkel gazdagítja ipari 'termelésünket, melyek az élet kényelmét, az egészséget és az emberi munka teljesítőképességét fokozzák. Elég ha példaképpen az újabb gyógyanyagok terén folyamatban lévő óriási fejlődésre hivatkozunk (vitaminok, chemoterapeutiumok, antibiotikumok, kontakt-mérgek stb.). A 'termelés mechanizálása, az emberi munkával való takarékoskodás újabb és újabb munkagépek, készülékek, ellenőrző- és irányító-műszerek beállítását kívánja. Gondoljunk osak a fél- és egész automata a ny agm e nmun káló -gépe k sorára, az önműködő regisztráló- és vezérlő szerkezetekre, újabb tudományos vizsgálóműszerekre. Az igények fokozódása és a termelés tökéletesedése abba az irányba vezet, hogy mind kevesebb természeti anyagot dolgozunk fel közvetlenül. Helyettük mesterséges, szintét ikus anyagokat alkalmazunk, melyek a gyártási és fogyasztási igényekhez jobban idomulnak. Elég ha csak a műanyagok, a műtextiliák tömegét nézzük, de tekinthetjük az acél- és könnyűfémötvözetek egész sorát is. Az ipari termelés növekedésével az ipar vízfogyasztása is lépést tart, sőt mint számos adat mutatja, a vízfogyasztás növekedése az ipari termelés emelkedésének mértékéit meghaladja. Amint a belterjesebb kertgazdálkodás nagyobb vízmennyiséget igényel, úgy a fejlettebb ipar víziszükséglete is fokozott. A régi, egyszerű kazánokat, csapágyakat nem kellett hűteni. Ma ez már erőtelepeknél elképzelhetetlen. Az acélgyártásnál a régi Bessemer-eljárás nem kívánt vízhűtést, ma a Martin-kemencék hűtővíz szükséglete igen jelentős. A közvetlen széntüzelésnél nincs szükség vízre, a világítógáz, generátorgáz készítése jelentős vízmennyiséget igényel. Az egyszerű lepárlás hűtővíz igénye sokkal kisebb, mint ha 'szakaszos lepárlással finoman kívánjuk a párlatokait egymástól elválasztani. Mindezek mellett a munkáshigienia fejlődése szintén komoly vízmennyiséget igényel. A régi gyártelepek 1—2 ivóvíz csapjával szemben ma már csaknem mindenütt ftiegtaláljuk a munkásfürdőket és zuhanyozókat. Mindezek a tényezők azt eredményezik, hogy az ipartelepek vízfogyasztása nagyabb mértékben növekszik, mint maga az ipari termelés. Budapest Székesfőváros vízfogyasztási adatait tekintve azt látjuk, hogy míg 1948ban az ipartelepek vízfogyasztása' az összes fogyasztásnak csupán 26,4 százalékát képviselte, ez ma már meghaladja a 40 százalékot. Hasonló emelkedést látunk az összes iparilag fejlett országokban. Az Egyesült Államok napi 5—7,5 milliárd köbmétert kitevő vízfogyasztásából legalább napi 1,5 milliárd köbméterre becsülik az ipari fogyasztást.* Kb. 300 ipari üzem van, melynek fogyasztása meghaladja a napi 0,5 millió in 3-t és kb. 2000 olyan, melyeknek napi vízszükséglete 10000 m 3 és 0,5 millió m 3 között vain. A Szovjetunió és a többi fejlett ipari állam vízszükséglete nyilván hasonló nagyságrendben mozog. Amilyen mértékben növekszik az ipartelepek vízfogyasztása, ugyanolyan mértékben emelkedik az ipartelepeken keletkezett szennyvíz mennyisége is. Mint tudjuk, a felhasznált vízből csak elenyésző mennyiség jut az áruba, A párolgási és elcsorgási veszteség után megmaradó teljes vízmennyiség mint elhasznált víz, szennyvíz hagyja el a gyár * Green, R., A. W. W. A. 1951. VIII. sz.