Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Csajághy Gábor: A Velencei-tó iszapjának kémiai, fizikai és termikus tulajdonságai
^439 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. VÍZKÉMIA Ásványvizeink mellett sokszor az iszapok isi jelentős gyógytényezöt jelentenek. Ezért fontos ezek kémiai, fizikai és termikus tulajdonságainak vizsgálata. Erre mutat szép példát cikkében a szerző. A Velencei tó iszapjának kémiai, fizikai és termikus tulajdonságai* C S A J.ÍGH V GÁBOR Hazánk gyógyiszapokban nem túlságosan gazdag, legalábbis az ásvány- és gyógyvizekhez viszonyítva, igen kevés azoknak az iszapoknak a száma, amelyeket göngyölésre, vagy fürdésre használnak az orvosi gyakorlatban. Ezért - indokolt azoknak a természetbein, geológiai folyamatok révén keletkezett iszapszerű, anyagoknak a felkutatása, amelyekről feltehető, hogy kémiai, fizikai és termikus tulajdonságaik alapján balneológiai célokra felhasználhatók. Ez a gondolat adta az ösztönzést arra, hogy a Velencei tó iszapját a Nemzetközi Orvoshidrológiai Társaság ú. n. „PeloidJelentésében" lefektetett irányelvek szerint megvizsgáljam. További ösztönzést adott az a körülmény, hogy az említett célra alkalmasnak látszó iszap Suikoró alatt, tehát a tónak a Fővároshoz közelebb eső részében található kitermelésre is érdemes mennyiségben. Ennek — megfelelő minőség esetén — a szállítás szempont játból lehet jelentősége. Eredet és osztályozás. A Velencei tó az eutróf jellegű tavak közé tartozik. Nagy oldott sótartalma erőteljes plankton, illetőleg szeszton kifejlődésére ad lehetőséget. A vízben lévő élő és élettelen testek összesége leülepedve, majd a hullámverés által újra és újra felikavarva, és más helyen ismét lerakódva képezi az iszap alapját. Ezért az iszap összetétele a hulláinveréstől függően változik. Mivel a csekély mélységű tó vizét a hullámverés könnyen el tudja látni oxigénnel, a szerves anyagok lebontása a felsőbb rétegekben aerób módon megy végbe. Az alsóbb rétegekbe már nem tud lejutni az oxigén, tehát a lebontás anaerob módon történik, amit az alsóbb iszaprétegek kénhidrogéntartalma is jelez. Az elmondottak alapján az iszap az ú. n. „gyttja" típusú iszapok csoportjába tartozik. A gyttja-típusú iszapok a vízalatti üledékek közt a biolitokhoz, ezen belül a kausztobiolitok csoportjába, a kausztobiolitok között a szaprolitok csoportjába tartoznak. Külső leírás. Az eredeti állapotban lévő iszap sötétszürke színű, eléggé jól tapad, különösen a mélyebb rétegekből vett minta erősen kénhidrogénszagú. Mikroszkópos vizsgálat. Elhalt növények erősen humifikálódott szerves maradványain * A Magyar Hidrológiai Társaság 1951. jan. 10-i ülésén elhangzott előadás. kívül kvarcból, turmalinból és egyéb szilikátokból, valamint kalcit kristályokból álló szervetlen rész látható a mikroszkóp alatt. A kalciumkarbonát mennyisége mintegy 30%-ot, a szerves anyag kereken 15%-ot tesz ki. Kémiai tulajdonságok Az eredeti állapotban lévő iszap nedvességtartalma 80,91% A „használatra kész" állapotban lévő iszap nedvessége 78,20% Vízoldaliató anorganikus rész Ionokban megadva • A használatrakész peloidban levő víz 1000 g-jára számítva 1000 g használatra kész peloidra számítva K + 0.142 g 0,111 g Na0,494 g 0,386 g Ca + + 0,135 g 0,106 g Mg + + 0,231 g 0,181 g CL0,260 g 0,203 g so 4 0,196 g 0,153 g HCO 3— 0.179 g 0,140 g H 2S 0,050 g 0,039 g Vízoldható anorganikus rósz Oxidokban megadva Használatrakész állapotban Szárazanyagra számítva H 2O Si0 2 CaO MgO Na 20 K 2O S0 3 C0 2 H 2S Cl 78,200% 0,011% 0,015% 0,030% 0,052% 0,013% 0,013% 0,052% 0,004% 0,020% 0,049% 0,069% 0,138% 0,239% 0,061% 0,058% 0,239% 0,013% 0,093% Cl-ra le Összesen . . • 0,210% 0,010% 0,964% 0,047% Cl-ra le Összesen . . • 0,200% 0,917% A kémiai elemzés adataiból kitűnik, hogy a vízoldható alkatrészek között a Na-, Mg-, és HCOs-ionok viszik a főszerepet. Jellegzetes alkotórésze az iszapnak __ a kénhidrogén. A kereken 45%-ot kitevő sósavban oldható alkatrészek között a Ca, Mg és a CO° az uralko-
