Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Horváth Sándor: A folyók jégjárási viszonyainak vizsgálata

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. ^25 szempontokat mérlegelve szakaszokra osztottam. így például a Dévény—Mohács közötti Dunaszakaszt a Dévény—-Gönyü, Gönyü— Budapest és Budapest—Mohács közötti szakaszokra osztottam fel. Köztudomású, hogy a Dévény—Gönyü közötti szakasz jellege „átmeneti", a másik kettőé pedig síkvidéki. A felső szakaszon a vízszint esése nagy (átlagosan 30 cm/km), a Gönyü—Budapest—Mohács közötti szakaszon pedig kicsi (átlagosan 7,5 cm/km). Az egyes szakaszok vízmércéire vonatkozó megfigyeléseket és egyéb rendelkezésre álló feljegyzéseket figyelembevéve megszerkesztettem minden szakaszra külön-külön az 1899/1900—1952/1953. évi időszakra vonatkozóan a jégjelenségek idősorát. Az idősorok a jégzajlás kezdetének és a folyó beállásának legkorábbi, a jég megindulásának és a jég eltűnésének pedig a legkésőbbi időpontját tüntetik fel az egyes szakaszokra vonatkozóan. Az idősorokat grafikusan ábrázolva könnyen áttekinthető képet kapunk a szakaszok jégviszonyairól. Az 1. ábrán példaképpen a. Budapest—Mohács közötti dunaszakasz jégviszonyait tüntetem fel. Az ábrán az egyes jelenségek időpontját célszerűségi okokból számszerűen is megadtam és oldalt közlöm az egy-egy télen előfordult jeges napok összes számát, valamint az álló' és jégzajlásos napok számát külön-külön is. Az ábra az eddig használatos ábrázolásoktól abban tér el, hogy rajta jegesként van feltüntetve minden olyan nap, amelyen — a szakasz bármely, esetleg csak egyetlen pontján is — jeget észleltek. Ha az egyes folyószakaszokra a vázolt módon előállítjuk a jégjelenségek átnézetes képét, megteremthetjük az alapot a szakaszok jéglevonulási viszonyainak összehasonlító vizsgálatához és kikapcsolhatjuk azoknak a hibáknak nagy részét, amelyek az egyes szelvényekben és egyes észlelök által végzett megfigyelésekből eredhetnek. Természetesen ez a vizsgálati módszer nem teszi feleslegessé a jólműködő és minél sűrűbb jégmegfigyelőszolgálat megteremtését. Az ábra alapján megállapítható, hogy a Budapest—Mohács közötti szakaszon a jég megjelenése rendes jelenség és a vizsgált 54 télből csupán 3 volt jégmentes, továbbá 8 tél volt olyan, amikor a jégzajlás nem tartott 10 napnál hosszabb ideig. A jég legkorábban november 16-án jelent meg (1908-ban) és legkésőbben március 26-án tűnt el (1929-ben). Jég tehát ezen a szakaszon a két időpont közötti 131 napon keresztül fordult elő, az egy télen belüli jeges napok legnagyobb száma, kisebb .megszakításokkal 95 (1908/1909-ben), megszakítás nélkül 93 (1946/47-ben) volt. A szakaszon a jég legkorábban december 8-án (1925-ben) állt meg és az álló jég legkésőbben március 22-én indult meg (1929-ben). Álló jég tehát a két időpont közötti 105 napon keresztül fordult elő, egy télen belül legtartósabiban 83 napon át állott a jég (1946/47-ben). A jeges napok átlaga 43, N^z állójeges napok átlaga pedig 38 az előfordulási évük adataiból számítva. Meg kell jegyezni, hogy a vizsgált 54 tél közül 18-ban (35%) a jég szakaszosan vonult le és 36 állójeges tél közül 4-ben (11%) az álló jég is megszakadozott. Már maga ez az ábra is jó képet ad a szakasz jogviszonyairól, azonban az egyes szakaszok jégjárási viszonyainak összehasonlítására nehézkes. Ezért az idősorábra felhasználásával célszerű megszerkeszteni a jég jelenségek valószínűségének ábráját. A november 1—március 31. közötti idő2. ábra.