Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Horváth Sándor: A folyók jégjárási viszonyainak vizsgálata

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. ^23 A tanulmány a jégjelenségeiknek egész folyószakaszra kiterjedő egységes vizsgálatával kiszűri az észlelési hibákat és így finomítja az eddigi vizsgálati eredményeket. A folyók jégjárási viszonyainak vizsgálata HORVÁTH SÁNDOR A folyók jégviszonyainak ismerete rendkívül fontos nem osupán a mérnöki gyakorlat, hanem a folyó gazdasági kihasználása szempontjából is. Elegendőnek vélem, ha itt utalok a folyamszabályozási tervek elkészítésére, az építkezések megtervezésére, a téli jegesárvizek elleni védekezésre, a hajózásra, a folyó vízerejének kihasználására stb. A folyók jégviszonyait vízmérceészlelőink rendszeresen megfigyelik és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet a Vízrajzi Évkönyvben ezeket a megfigyeléseket rendszeresen közre is adja. A vízniérceészlelők megfigyelései természetszerűleg a vízmércék környékére korlátozódnak és éppen emiatt megfigyelési adataik csupán alapos mérlegeléssel használhatók fel a hidrológiai kutatások céljaira. Elegendő itt arra gondolni, hogy a vízmérceészlelő mindenkor jégmentes vizet jelent, amikor a mérce közelében (az észlelő látóhatárán belül) a víztükör jégmentes, holott igein gyakran előfordul, hogy a vízmérce alatt vagy felett 'néhány kilométerrel a jégtakaró fedi a folyót. Ezen a hiányosságon segíteni és a jeges árvizek kártétele elleni védekezést tökéletesíteni akarván, az árvédelmi és folyamszabályozási hivatalok, a Vízgazdálkodási Tudoihányos Kutatóintézet irányításával már régebbi idő óta minden télen megszervezik az egyes vízmércék közötti folyószakaszokon i,s a jégjelenségek megfigyelését, és belevonják az észlelési hálózatba a partmenti községek lakosságát, gátőröket stb. Sajnos, azonban az észlelői anyag, amelyet ezek a rendszerint önkéntes észlelők összegyűjtenek, nem teljesen megbízható, sőt az adatok gyakran egymásnak ellentmondanak. Éppen ezért ezeket az adatokat osupán igen szigorú kritikai mérlegelés és gyakran szakértői helyszíni felderítés után használják fel az árvédekezéssel foglalkozó vízügyi szerveink és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet. Ez a szakaszonkénti megfigyelési anyag mem kerülvén nyilvánosságra, többé-kevésbbé hozzáférhetetlen a további hidrológiai kutatás számára. A hidrológiai kutatómunka tökéletesítése szempontjából úgy vélem, hogy nemcsak megbízható jégmegfigyelő és jelentő szolgálat szervezésére van szükség, hanem közzé is kell tenni a megfelelően felülvizsgált adatokat a Vízrajzi Évkönyvben, mégpedig mind grafikus, mind táblázatos feldolgozásban. Hazai folyóink, különösen a Duna jégviszonyaival dr. Lászlóffy Woldemár foglalkozott részletesen és kutatásai eredményeit több, a külföldi szakírók érdeklődését is felkeltő tanulmányban tette közzé; Ezekben a dolgozataiban Lászlóffy elméleti és statisztikai alapon foglalkozott a különböző jégjelenségekkel és a víz lefolyási viszonyaira, különösen az árvizek keletkezésére gyakorolt hatásukkal. Lászlóffy az egykori feljegyzések figyelembevétele mellett a Vízrajzi Évkönyvben közzétett vízmérceészlelések adataira támaszkodott és részben egy-egy vízmérceállomás jégviszonyainak időbeli változását vizsgálta több évtizedes észlelési adatsor alapján, részben egyes telek jégjelenségeinek alakulását tanulmányozta hosszabb folyamszakaszokon a különböző vízmércék adatai alapján. Tanulmányaiban rámutatott arra, hogy a különböző jégjelenségek tartóssága az időjárási és földrajzi tényezőkön kívül szorosan összefügg a folyó medrének mindenkori állapotával is. Mivel a szocialista tervgazdálkodás keretében folyóink fokozottabb gazdasági kihasználása mindinkább előtérbe lép, és a hasznosításnál a jég mint akadályozó tényező nagy szerepet játszik, feltétlenül össze kell hasonlítanunk az egyes folyók különböző szakaszáit a jégjárási viszonyok szempontjából. Ezt az összehasonlítást azonban már nem lehet elvégezni azon az alapon, hogy a szakasz valamelyik kiválasztott vízmérceszelvényében, vagy a vizsgált szakaszon egy tél folyamán tanulmányozzuk a jég járási viszonyokat, hanem a szóbanforgó folyószakaszt mint egységet kell hosszabb megfigyelési adatsor alapján vizsgálni. Tanulmányom oélja olyan eljárás ismertetése, amely a folyók jégviszonyainak általános tanulmányozására a fent vázolt mód szerint alkalmasabbnak látszik. Az eljárás alapelve az, hogy a különböző jégjelenségeket nem az egyes szelvényekben és nem egyes telekre korlátozva, hanem ugyanazon folyó ösiszefüggő szakaszain rendelkezésre álló s e jelenségekre vonatkozó hosszú észlelési adatsorok

t alapján vizsgálja. A Duna egyes szakaszainak hajózási viszonyait vizsgálva megfigyeltem, hogy a gázlók elégtelen mélysége mellett milyen mértékben akadályozzák a jégjelenségek a hajópark kihasználást az egyes szakaszokon. Ezekről a hajózás szempontjából végzett vizsgálatokról más alkalommal fogok beszámolni. A vizsgálódások elvégzése céljából a Dunát közigazgatási, hajózási ós hidrológiai