Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
9-10. szám - Domján Jenő–Papfalvy Ferenc: A balatonfűzfői magaspart talajmechanikai vizsgálata
Dómján,—Papfalvy: A balatonfüzföi magaspart kelt geológiai szakvéleményében ugyancsak a MÁV pályaáthelyezési tervezetével kapcsolatban nyilatkozott. Szakvéleményében részletes geológiai leírást adott a Balatonfűzfő és Akarattya közötti partvidékről és annak keletkezéséről. Véleménye szerint a kőzettani felépítés alapján suvadások a magaspart egész hoszszában lehetségesek és a (régibb időszakokban, valamint a pleisztocén időben végbement suvadások a mai mozgásoknál nagyobb méretűek voltak. A csúszások okozójául ugyancsak a mögöttes területen lehulló és más lefolyás hiányában a magaspart alatt a Balaton felé húzódó csapadékvizeket jelöli meg. Morfológiai szempontból a magaspart suvadásait az erdélyi Mezőség, továbbá olaszországi, délfranciaországi és középszibériai példákkal összehasonlítva megállapítja, hogy az adott viszonyok mellett hasonló magasságú partok suvadásai nem hosszabbak 100— 150 m-nél a szakadástól számítva, így a tervezett vonaláthelyezés szerinte teljes biztonságot nyújtana. Szükségesnek tartja azonban az áthelyezés végrehajtása mellett a magaspart oldalában lévő platószerű területen a felszínre szivárgó vizek nyílt árkokkal való megfogását, s általában az egész szakaszon a felszíni vizek levezetését. Célszerűnek tartja továbbá a magaspart tövében lévő kőzettömegeket á helyükön hagyni. Ifj. dr. Lóczy Lajos hasonlóképen a MÁV tervezetével kapcsolatban nyújtott be 1943. január 27-én előzetes, majd a további talajfeltárás alapján, 1943. május 28-án kiegészítő geológiai szakvéleményt. Előzetes szakvéleményében leírta az általános geológiái viszonyokat, és már itt felhívta a figyelmet arra, hogy a csúszások csúszólapjai gyakran mélyen a Balaton fenékszintje alá nyúlnaik, és "így jelentős mederfelemelkedéseket okoznak. Feltételezte ós kiegészítő szakvéleményében az időközben elvégzett talajfeltárás adatai alapján már bebizonyítottnak tekintette, hogy a Balaton fenéklerakódásai alatt a pannon üledékeket a régebbi, mélyreható hegyomlások megzavarták és összetörték. Ifj. dr. Lóczy Lajos a tervezett vonal menté" a Balatonparton, illetőleg a Balatonban végeztetett talajfeltárást, és ezek eredményeit kiegészítő szakvéleményében részletesen ismertette. (Lásd 11. ábrán, illetve a fúrások helyszínrajzát a 12. sz. ábrán.) A márnái csúszás északi és déli határai környékén végzett feltárásokban a Balaton víznívója fölé, kb. 180 cm-re felemelkedő,, nyomás alatti vízről számol be. Ugyanezt a vizet délebbre, a Sándor-hegy alatt végzett fúrásokban nem észlelte. Az összetöredezett, megzavart rétegek ala-tt — véleménye szerint — a 10—15 m mélységben kezdődő folyós homok már szálban álló. Ennek megbízható megállapítása céljából szükségesnek látta volna egy — a magaspartról elindított — 90 m mély fúráselkészítését, mely a rétegződés normálprofilját megadná. Miután véleménye szerint a szóbanforgó szakaszon a hegyomlások és csúszások ősidők óta folyamatosan mennek végbe, a vonaláthelyezés tervezett mértékét kevésnek, tartja. A mámai csúszásnak északi - irányban történő tovaterjedését aligha tartja véglegesen megakadályozhatónak, ezért a vonaláthelyezést a 434 hm szelvényig javasolná kiterjeszteni. Miután azonban ez a terület időközben beépült, az áthelyezésnek ezt a kiterjesztését nem tartja kivihetőnek, és így — mint szükségmegoldást —. kívánatosnak tartja a 428—434 szelvényeik mögötti magaspart kiszárítását. Ezzel a megoldással reméli, hogy a mámai csúszás északi irányban történő továbbterjedése, ha véglegesen nem is akadályozható meg, de legalább néhány évtizeddel késleltethető lesz. A 428— 431. szelvények közötti vonalrésznek megközelítőleg az eredeti tervezetnek megfelelően, a parttól kíb. 120 m távolságra való áthelyezésével egyetértett. Á 418—422 szelvények között szerinte a legnagyobb mértékben fennáll annak a veszélye, hogy további partrogyások következtében itt fenákfelredőzósek fognak bekövetkezni, ezért ezen a szakaszon a vonalat . a tervezetthez képest legalább további 50—60 m-rel beljebb javasolta áthelyezni. A további szakaszon, végleges állásfoglalás előtt még néhány mederfúrás elkészítését javasolta. A felsoroltakon kívül Kézdi Árpád, Galli László és jelen tanulmány szerzői közül Dómján Jenő a Hidrológiai Társaság előadássorozatai keretében foglalkozott a kérdéssel. Előadásaikat a Hidrológiai Közlöny 32, évf. 1952. 11—12. számában ismertette. (Folytatjuk)