Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Domján Jenő–Papfalvy Ferenc: A balatonfűzfői magaspart talajmechanikai vizsgálata

39Jf Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. Sz. 10. ábra. A Bolondvár alaprajza Balatonszemestöl nyugatra a jelenlegi villatelep tornyos épülete alatt az 1900. év előtti eredeti helyzetével. (Lóczy Lajos: „A • Balaton környékének geológiája és morfológiája" c. munkájából. 275 ábra.) újabb mozgások léptek fel. Ilyenformán ezek a munkálatok a hozzájuk fűzött reményeket nem váltották be. • Dr. Jáky József 1938—42. között foglalkozott a kérdéssel és három ízben adott azzal kapcsolatban szakvéleményt. 1938. július 15-én kelt: „A Börgönd—tapolcai MÁV vonal 426—430. és a balatoni körút 0—400. lun szelvényei között fellépett talajmozgások okairól és a víztelenítési munkáiról" szóló szakvéleményében ismertette Raab Lajos cikkét és az 1936—37. év folyamán végzett munkálatokat. Raab felfogásával szemben éppen azokat a vizeket tartja legveszedelmesebbnek, melyek nem törnek fel forrás alakjában a felszínre, mert ezek a víz eséséből származó lejtőirányú komponensen kívül az agyagtalajokat teljes hosszukban átáztatják. A leszakadó földtömegek dinamikus hatását viszont nem tartja lényeges körülménynek. A MÁV által végrehajtott munkálatokat a további talajmozgások megszüntetésére nem tartja elegendőnek és kielégítőnek, mert egyrészt a tereprendezés során, a le nem döngölt feltöltéseik a vizek gyorsabb lefolyását nem biztosíthatják, másrészt pedig a 60—80 m széles drenázzsal ellátott földtömeg még jól működő szivárgókkal való sikeres kiszárítása esetén sem képes a megcsúszott földtömegeket megtámasztani. Ezt bizonyítja, hogy 1937 őszén már újabb mozgások léptek fel. Dr. Jáky rendszeres talaj feltárást és talajmechanikai vizsgálatot végeztetett, vizsgálatai azonban elsősorban csak a már leomlott földtömegek stabilitási viszonyaira irányultak. Szerinte a csúszásért elsősorban az agyagtalajok felett fekvő ós vízzel teljesen átitatott homokliszttalaj nagy vízáteresztőképessége felelős, mert az itt felhalmozódott vízmennyiség az agyagtalaj felszínét csuszamlóssá teszi, és így a 10°-os agyaglej tőn Dómján- Papfalvy: A balatonfüzfői magaspart a felette fekvő földtömeg lassú mozgásba jön. Az eddigi forrásfoglalások megszüntetik • ugyan a csúszó tömegek újabb átázását, de a múltban már bekerült vizeket el nem vezethetik. Az alsó védelmi rendszer szivárgói ezeknek a vizeknek elvezetését ugyancsak hiányosan teljesítik, mert a rövid keresztszivárgók nem nyúlnak be elég mélyen az átázott talajba, nem érnek le a vizet tároló homokli sztlencisókbe. A talajmozgások megszüntetésére a már kiépített alsó és felső védelmi .vonal mellett egy közbenső víztelenítő rendszer kiépítését tartja szükségesnek, mélynek segítségével az egész, mozgásra hajlamos, átázott földtömeg kiiszárítható és a tökéletes nyugalom biztosítható. Ez a víztelenítő rendszer egy 7 m mélyen vezetett 120 m hosszú tárnából és 5 db feltörő aknából állna, viszonylag olcsón kivitelezhető volna, és elkészítése esetén szerinte tökéletes nyugalmat biztosítana. 1941. november 17-én kelt „Szakvélemény ,-i, 71. sz. polgár di—keszthelyi áll. közút 21+865 — 21+930 km szelvényei közötti szakasz talajimozgása ós a közúti pálya állékonyságát biztosító munkálatok tárgyában" c. tanulmányában dr Jáky kimutatta, hogy a csúszó, terület 0,5—12,0 m mélység között helyenként átázott és teljesen labilis állapotban van. A műút védelme érdekében tereprendezést és szivárgóhálózat létesítését, vagy pedig az útnak 30 méterrel a Balaton felé való áthelyezését javasolta. Ez utóbbi esetben a vasúti pálya áthelyezése is szükséges. A megismétlődő talajmozgások és az állandó, költséges pályafenntartási munkák miatt a MÁV tervezetet dolgozott ki a pályának a Balaton felé való áthelyezésére vonatkozólag, és ennek a tervezetnek elbírálására több szakértőt is felkért, A MÁV által kidolgozott javaslatra vonatkozóan dr. Jáky .1942. december 20-án adott szakvéleményt. A szakvéleményében a vasútvonalnak közel 3 km hosszban történő áthelyezését, valamint az áthelyezés mértékét (átlag 120 m) túlzottnak tekintette. Véleménye szerint a lehetséges legkedvezőtlenebb csúszóhipok a szakadó

1 magaspart lábvonalától indulhatnak ki és lefelé a puha rétegek legalsó határáig érhetnek. A puha rétegek alatti kemény agyagrétegben csúszólap az adott körülmények között nem keletkezhet. Vizsgálatai szerint a stabil-labil egyensúlyi helyzet a pályatengelynek a Balaton felé való eltolásával lényegesen javul, és már 20—30 m-es eltolás bőségesen biztosít elcsúszással szemben. Az eltolás legkedvezőbb mértéke szerinte 31 m, azonban a biztonság foka az eltolás különböző mértékétől csak csekély mértékben függ, ezért annak mértékét gazdasági szempontok alapján javasolta meghatározni. Dr. Vendl Aladár 1942. december ~18-án