Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
9-10. szám - Jolánkai Gyula: A Tisza csatornázása után a Tiszában minimálisan meghagyandó élővíz mennyisége
Jolánkai Gy.: Tiszában meghagyandó' élővíz mennyisége Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9- 10. sz. 333 sanhangsúlyozni — hogy azt, talán csak átmenetileg, magasabbra kell majd felvenni. b) Az 50 m 8/mp megfelel a Tokaj környéki Tisza-szakasz kisvízhozamának is, amely mellett eddig katasztrófa még nem történt. Meg kell azonban mondani, hogy a Tisza szennyvízterhelése a tiszamenti iparosítás miatt rohamosan nő és ezzel együtt rohamosan nő (sajnos jelenleg így van és úgy hisszük, a szennyvíztisztítás terén a javulási tendencia csak később — most még ismeretlen időben fog bekövetkezni) a Tisza életének kipusztulási veszélye, a Tiszából töiténő ivóvízellátás lehetetlenülésének veszélye és az ipaii- és öntözővíz minőségi romlásának veszélye. A Tisza ismert szennyeződéseinek adatait Szolnok felett megkíséreltük összeállítani és — a más úton kapott mennyiség ellenőrzésére — megkíséreltük a szükséges átfolyó élővíz mennyiséget is becslésszerűen meghatározni. Becslésszerű számításunk ma 90 m 3/mp, a jövőben 160 m 3/mp minimális átfolyó vízmennyiséget mutat, jelezve azt, hogy a tisztított szennyvizek egy részének kisvízideji tárolása már ma is és méginkább a jövő ben szükséges lesz. A kisvízideji tárolás természetesen a tisztított szennyvizek csak egy részére vonatkozik majd, mert bűzképződés, alkalmatlan helyi viszonyok stb. a teljes tárolást nyilvánvalóan kizárják. Az 50 m 3/mp állandó élővízhozam a bevezetett szennyvizek tisztítása hatékonyságának bizonyos ingadozását is képes lesz majd kiegyensúlyozni. c) A Tisza csatornázását kormányzatunk az első 5 éves tervtörvényben írta elő. Akkoriban a Tisza vízgyűjtőjében még nem volt szó nagyobb mértékű ipartelepítésről és így az a szemlélet terjedt el — az illetékes kormánykörök előtt is — hogy a Tisza kisvízi hozamai csaknem teljes egészükben az öntözésre fordíthatók. Éppen ezért még egy-két evvel ezelőtt is az volt az elgondolás, hogy a Tisza kisvízi hozamának minden cseppjét öntözésre kell felhasználni, sőt ezen túlmenően, a tiszai érkező vízhozamok kiegészítésére fel kell használni a vízlépcsők duzzasztási szintjének időszakos lesüllyesztésével rendelkezésre bocsátható vízmennyiséget is. Az 5 éves terv megindulásakor fennállott viszonyok között az teljesen indokoltnak látszott, mivel a.z akkoriban még kismértékű szennyezések rövidebb ideig tartó teljes pangás esetén sem változtatták volna szennyfolyóvá a Tiszát. Az iparosításnak a felemelt 5 éves terv során, a Tisza vízgyűjtőjében már bekövetkezett és méginkább annak tervbevett mértéke döntő változást jelent a Tiszavölgy vízgazdálkodásában, és egészen új szemléletet kíván a vízelosztási tervek kialakítására. Az iparosítás vízigénye, de elsősorban a bevezetendő és már most bevezetésre kerülő szennyvizek megkívánják minden körülmény között bizonyos mennyiségű élővízforgalom megtartását, hogy el lehessen kerülni a Tiszának szennyfolyóvá történő változását, ami biológiai, egészségügyi és egyéb szempontokból beláthatatlan, forint értékben ki nem fejezhető káros következményekkel járna. Mosonyi Emil akadémikus volt az első, aki felvetette a döntő módon változott körülmények következtében szükséges élővízforgalom kérdését. Tőle függetlenül és vele párhuzamosan a szennyvíztisztító berendezések tervezése kapcsán a Mélyépítési Tervező Vállalat is felvetette — és szakemberek széleskörű bevonásával tárgyalta — az. élővizeink fokozott szennyeződésével kapcsolatos kérdéseket és a megoldásukra szükséges intézkedéseket. Az alsó lépcső alá leeresztendőnek megjelölt 80—80 m 3/mp vízből 50 m 3/mp víznek a Tiszában átfolyó vízként történt megjelölésével éppen erre a döntő változásra kívántunk figyelemmel lenni. Az 50 m 3/mp átfolyó víz azonban — ismételten hangsúlyozzuk — csakis akkor lehet elégséges, ha a kisvíz idején feltételezett szennyvíztározás a legkarosabb szennyvizekre tényleg megvalósítható lesz, a többi bevezetett szennyvíz tisztításának mértéke pedig folyamatosan és állandóan megfelelőnek lesz ítélhető. Ugyancsak Mosonyi Emil akadémikus már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a tiszai vízpótló rendszernek az öntözés előre megszabott ütemtervéhez jól időzítetten kell elkészülnie. Az ipari szennyezések miatt megkövetelt minimális élővízhozam biztosítása a tiszai vízpótlások kérdését még égetőbbé teszi és ezért e helyen is le kell szögezni, hogy a tiszai vízpótlások rendszerét, előrelátható mértékét és létesítésének ütemezését ez év végéig el kell dönteni. ' d) Bizottságunk a Tiszavölgy vízgazdálkodásának az alapfeltételeként tekinti a Tisza élő folyóként való megtartását és ^ ezért e javaslata készítéséhez tett feltételezések között is elsőnek sorolja fel. Ennek az alapfeltételnek kielégítése, mellett természetesen a relatíve leggazdaságosabb vízbeszerzési és vízelosztási tervet kell majd a tervezés során megalkotni és folytatólag alapul venni. e) A tiszamenti erő- és ipartelepek hűtővizüket a Tiszából fedezik. A Tisza vízhozamának csökké nése a víz nagyobb mértékű felmelegedését ered ményezi. A Tisza-csatornázás további tanulmányozásánál való vizsgálat céljából felhívjuk e minden bizonnyal nem döntő, de azért el sem hanyagolható szempontra is a figyelmet. f) Megemlítjük végül, hogy egy konkrét esetben kazánlápvízként a Tisza vize a fenolterhelése miatt már ezidőszerint sem bizonyult használhatónak. Ez megszívlelendő figyelmeztetés arra, hogy a Tisza nyersvize, mint a tiszamenti ivóvízellátás legfontosabb és szinte egyedüli megfelelő bőségű alapanyaga is komolyan veszélyeztetve van. A Tisza-Bizottság fenti munkája — egy konkrét kérdésre való válaszadás — élesen rámutatott mind a hazai szennyvízkérdés folyton növekvő nagy jelentőségére,mind a megoldással kapcsolatos hiányokra. A szenny vízkérdés megfelelő megoldásához kormányzati intézkedések, tudományos és adatgyűjtési munka, valamint tervezési és építési tevékenység szükséges.
