Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Finály Lajos: Felszíni vizek tisztasági feltételei a Szovjetunióban követett gyakorlat alapján

32Jf Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. Finály L.: Felszíni vizek tisetasága 4. BOh (OS) A befogadóban az ötnapos biokémiai oxigényigény 20° C hőmérsékleten a bevezetés helye alatt, a teljes elkeveredés után nem emelkedhetik többre, mint I. osztályú vizekben 2 mg, IT. osztályú vizekben 4 mg, ITT. osztályú vizekre nincs korlátozás. 5. Kémhatás A bevezetés utáni teljes elkeveredést követően a befogadó víz pH-értéke 6,5—8,5 között maradjon. 6. Szín Ha a szennyvizet desztillált vízzel ugyanolyan mértékben jiígítjuk fel, mint amilyen mértékben a befogadóban fog felhígulni, a színnek nem szabad észlelhetőnek lennie a következő rétegvastagság .mellett: I. osztályú vizekben 20 cm, IT. osztályú vizekben .10 cm, III. osztályú vizekben '5 cm. . 7. Kórokozó szám Kórokozó baktériumot tartalmazó (pl.: házi, vágóhídi, bőrgyári gyapjúmosó stb.) szennyvizet I. osztályú vízbe bevezetni nem szabad, II. és III. osztályú vízbe való bevezetés előtt legalább mechanikailag tisztítani és fertőtleníteni kell. 8. Mérges anyagok Ólom, fluór, arzén, higany, kadmium, bárium, szelén, cianid stb. Sem oldott, sem szuszpendált állapotban nem bocsátható a folyóba olyan mérges anyag, amely emberben, állatban, balban kárt tehet. Az ipari szennyvizekből származó mérges anyagok töménységi határértékeit az Állami összszövetségi Egészségügyi Műszaki Felügyelőség állapítja meg. 9. Úszó szennyezés Kőolaj, olaj, zsír és ezek termékei nem bocsáthatók be olyan mennyiségben, hogy a víz felületén összefüggő hártya képződhessék. Látható, hogy a nagyhorderejű kérdéshez a Szovjetunióban milyen óvatosan nyúltak hozzá! Hazai folyóvizeink egy részét és tavainkat előreláthatólag a II. osztályba kell majd sorolni, míg egyrészük (pl.: a Berettyó, Bodrog, Hernád, Kapós, Perint, Bába, Sajó, Sárvíz, Tócó, Zagyva) aligha lesz a III. osztálynál előbbre sorolható. Ezeknek a szabályoknak alkalmazásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egyéb folyókat és vizeket sem szabad korlátlanul szennyezni, de ennek határait az állami egészségügyi-műszaki szervek esetenként állapítják meg. Az .ívóvízellátási védőterületeket és az egyes vizek halgazdasági jelentőségét a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa (Központi Végrehajtó Bizottság) állapítja meg. A szennyvízbevezetés feltételeinek megállapításánál figyelembe veszik az Állami Egészségiigyi-Műszaki Felügyelőségek által megállapított vízgyűjtő terület meglévő egészségügyiműszaki állapotát, A hígítás mértékét a vízgyűjtőterület lefolyási viszonyainak legkedvezőtlenebb feltételei szerint, a hidrológiai év legkisebb csapadékú hónapjának legalacsonyabb vízállása és a szennyvíz egyórás átlagos lefolyási mennyisége alapján, 95% biztonsággal állapítják meg. Arranézve, hogy különféle vegyi anyagok milyen mennyiségben engedhetők meg a nyílt vizekben, Kalabinov és Cserkinszkij vizsgálatai alapján Zsukov* közöl adatokat, amelyeket a következőkben állítottunk össze: Salétromsav és sósav 30—35 mg/l Ammóniák 5 Réz, arzén, ólom, króm 0,1—0,2 V * Kénsav 20—30 »TCink 0,0—5 Nikkel 1 >> Higany 0,005r—0,5 Cianidok 0,1—0,2 Komplex cianidok 0,12 Rodanidok 10 50 Széndiszulfid 1 Kénhidrogán 1—3 Fluor 0,5—1 Klór 0.0- -0,5 Calciumhidroxid 30 Szulfidok 2—3 Benzol 5 „ Fenolok 0,001—0.002 Krezol 5 1> Merkaptáii 2—5 Butilxantát 0.1 Kőolaj 25—30 Nafténsav 5—10 Kátrány 20—50 !» Fenyőolaj 5 Trinirotoluol 0,1 Napraforgóolaj 5 5> Kadmium 0.1 Ha a szennyvízben egyidejűleg többféle mérgező anyag is van, a számítást a legveszélyesebbre kell végezni, de a közölt határértékeket mintegy a felére kell csökkenteni. * Zsukov: Ipari szennyvíztisztító berendezések tervezése. Moszkva, 1949.