Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Donászy Ernő: A vízi szervezetek, a meteorológiai tényezők és a víz kémizmusának kölcsönhatása a Velencei tóban

£88 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Donászy E.: Kölcsönhatások a Velencei-tóban lencei-tóban még jelenlevő ,,major constituens" kémiai alkatrész a. magnézium, a kalcium elenyészően csekély.Nézzük meg röviden az összes keménység változását, amely a Velenceitó esetében egyúttal a magnézium változását jeleníti (kalcium néhány mg/üt.) (1. 7. ábra). 30 26 26 24 22 20 18 16 14 12 'TV \ i \ i i i | Á í \ V • ' i j } nl / t in. -vo X • / / V /y III. IV V.I V,l VIII IX X XI XII 6. ábra Hidrokarbonát mg-ekvivalensek értékei I = Velencei-tó, 1952. II — Szelindi-tó, 1951. III = Velencei-tó, 1951. K. IV. viw m ix. x. m xn

. . X 1 \ 1 1 \ /k / 1952,-> \ IL19Í 1N / / — \ 7. ábra Az összes keménység változása a Velencei-tó vizében: I = 1952-ben, II = 1951-ben, III = agárdi vízmérceállások 1952-ben. Mind 1951-ben, mind 1952-ben a Velenceitóban és 1951-ben a Szelidi-tóban az összes keménység a csapadékos időszakban növekedett, majd június végéig csökkent, tehát ebben az időszakban ismét olyan jelenséggel állunk szemben, melyet csak meteorológiai tényezőkkel (a csapadék higító, illetve a párolgás bekoncentráló hatásával) nem tudunk megmagyarázni. Júliustól kezdve azonban megváltozik a helyzet, mert az összes keménység emelkedni kezd, majd ismét váratlan jelenség előtt álJunk, mert anélkül, hogy csapadéknövekedés állna be (Szeptemberben, jelentősen lecsökken az összes keménység, tehát ismét nem a koncentráció függvénye. Sajnos, 1951-ből hiányoznak az őszii adatok és így nem tudjuk összehasonlítani az elmúlt évi vizsgálatokkal. Kísérjük figyelemmel ezek után a zooplankton mennyiségi változását tavasztól kezdve és hasonlítsuk össze meteorológiai és kémiai tényezőkkel. A 8. ábrán szereplő III-as grafikon értékei 100 liter víz bioszeszton mennyiségére vonatkoznak. M inthogy azonban a zooplankton, szervezetek testméretéhez, illetve tömegéhez viszonyítva a vizsgált anyagban az egyéb szervezetek a bioszeszton össztérfögatának csak néhány százalékát teszik (ez nem általános, természetesen, hiszen volt. olyan gyűjtés 1952 nyarán a Holt-Körösben, ahol a hirtelen tömegesen fellépő fitoplankton mellett a zooplankton vált elenyészően csekély mennyiséggé) , ezért ez egész bioszeszton mennyiségét a zoop'lanktonra vonatkoztatjuk és ezen belül határozzuk meg az egyes csoportok térfogatszázalékos arányában azok tömegét is. 100 liter vízben. A zooplankton szervezetek mennyiségi változása júniustól kezdve párhuzamos a hidrokarbonát-ion mennyiségi változásával. Június végén a hidrokarbonát minimumot ér el, /// IV m

3/IOOIit 1.4 1.2 1.0 OJb 0.6 0A 0,2 OA VI Ml. VIII. IX X X* XII. i \ •-. / \ II \ \ A \ í \ • /in. A i! 11 | • \ A \ II M i\( \ \ i l-l i i' >r f \ \ \ \ i H, f Ü \ \ i i \ \ i 8. ábra A bioseston mennyiségi változása a Velencei-tóban 1952-ben: I = az agárdi vízmérce állása 1952-ben II = hidrokarbonát-ekvivalensek mg/lit. III = bioseston ccm/100 liter. arr/100lit 0,9 0.8 C.7 - .0,6 '0,5 0/ 0,3 0.2 0.1 0.0 / \ ^ / i ! / n \i \ / i/ í II I l \ \ ii y n h l 1 \ \ ...w ///. : ' ; v . IV. 17 1 i 3 13 3 11 S 9. ábra A zooplankton mennyiségi és minőségi változása a Velencei-tó vizében 1952-ben. I = Copepoda II — Nauplius III = Cladocera IV — Rotatoria.