Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Dévényi István: Folyamszabályozási problémák a Tisza folyó szegedi szakaszán

270 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Dévényi I.: Folyamszabályozási kérdések Szegednél mainál még szélesebb porondolás képződik, aminek következtében a bejárati csatorna és a medence fenntartási költségei még nagyobbra növekednének. A sodorvonalnak a balparton való erőteljesebb kiképződése nemcsak a Maros-torkolati porondképződést szorítaná szűkebb határok közé, hanem minden bizonnyal hozzájárulna ahhoz is, hogy a Marostorkolat alatti rossz gázló, amelyet a már említett 6 sarkantyú épíA rakpart csúszása Az 1880-as években a szegedi folyószakasz mentén egyéb, rendkívüli izgalmat kiváltó és nagy műszaki vitát okozó kérdések is felmerültek. Az 1879-i árvíz sírjából feltámadó, és az egész ország, sőt részben a külföld hatalmas segítségével újjáépülő Szegeden ugyanis 1880ban 1600 m hosszú falazott rakpartnak az építését kezdették meg. A falazott rakparton, Régi támfoI nézete Régi alapozási mélgség 2. ábra. Falazott rakpart keresztszelvénye. 20 b W26-bon újonnan épített porttal tése sem tudott teljesen megjavítani, előnyösen megjavulna, mert hiszen a hosszú egyenes szakasz felső részén kialakuló folytatólagos balparti ívvel jelentékenyen lerövidülne az átmenet hossza, ami természetesen összefogottabb vízlefolyással és ezzel együtt kedvezőbb mélységkialakulással járna. Az nem vitás, hogy a Maros alsó szakaszának kisebb korrekciója után a Maros folyó hordaléka csaknem egés'z tömegében a befogadó folyó sodorvonalába kerül, a lényegesen kisebb esésű Tisza folyó ezt feldolgozni nem tudja és ezért minden valószínűség szerint az osztómű eltávolítása után is szükség lesz arra, hogy a balparton, a jelenlegi sarkantyúkat követőleg újabb rnederszűkítő sarkantyúkat 'építsenek be. melynek keresztszelvényét a 2. ábra tünteti fel, már az építés alatt is helyenként kellemetlen csúszások voltak megfigyelhetők. A csúszás okának kivizsgálására alakult vízügyi kistanács hosszú időn keresztül tárgyalta a kérdést. A partfal mozgásának okául a meder mélyülését hozták fel, melyet a függőleges partfal még elősegít. A kistanáesnak az volt a véleménye, hogy a rakpart hosszában a meder oldalát bőséges termés-kőszórással kell biztosítani, ami egyrészt védelmezi a partot az elmosódástól, másrészt mint szűrőréteg megakadályozza a talaj részecskék kimosását és. ezzel a parti mederrészek, s vele együtt az alsó és felső rakpart süllyedését és csúszását is. Az 1600 m hosszú rakpart mentén 1889.