Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1 2. sz. Szigyártó Z.: Belvízrendsz. fajlagos vízhozamának számítása 27 Az időben állandó p vízhozam adagolása esetén kialakuló maximális vízhozam nagyságának keresésekor ugyanis azt nem az előbb bemutatott módon, az (1) és (4) képletből számítja ki, hanem önkényes feltételt előírva kiköti, hogy ez különbözni fog a p-tői, s az x paraméter helyett : , = (Q^A tulajdonképpen 1-gyel egyenlő paraméterrel, mint egységtől különböző értékkel folytatja a számításokat. Ez azután meg is indokolja azt, hogy az erre a feltételre felépülő ismert végképlet miért adhat gyakorlati alkalmazásakor a tényleges helyzettel ellentmondó eredményeket. Összefoglalás A végső következtetést levonva az elmondottakból azonban most már önként következik, hogy mindazideig míg az összegyülekező vízhozamra való méretezéskor a leghosszabb lefolyási idővel azonos mértékadó esőidővel, állandó lefolyási tényezővel és esőintenzitással dolgozunk — s így a csatornába befolyó vízhozam értéke az eső időtartama alatt feltételeink szerint nem csökkenhet — semmiféle tározódást figyelembevevő eljárást sem alkalmazhatunk. Ebben az esetben ugyanis a tározódás következtében a vízhozam nem csökkenhet s így ezzel számolni sem lehet. A gazdaságos méretezésre való törekvésnek ez az itt bemutatott útja tehát nem járható. A helyes megoldást máshol kell keresni. Vissza kell térni egyelőre a vízgyüjtőkarakterisztikával történő számítási módokra, s a csapadék, a felszínen és a csatornákban történő vízmozgás, a lefolyási tényező értékének törvényzerűségeit kivizsgálva, s a valószínűségi számításoknak erre a területre történő minél szélesebbkörű bevezetésével kell a leggazdaságosabb megoldási módokat megkeresni. IRODALOM Németh Endre: A korszerű mezőgazdaság vízi feladatai. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa. 1942. 5. füzet. 30. o. Bogárdi János dr.: A fajlagos vízszállítás számítása a tározódás figyelembevételével. (A fajlagos vízszállítás Puppini összefüggésének vizsgálata.) Hidrológiai Közlöny. XXIX. évf. 1949. 5—6. sz. 169. o. Lukács Andor: A Sión végzett vízhozammérések tanulságai. Hidrológiai Közlöny. XXIX. évf. 1949. 9—10. sz. 259. o. XXX. óvf. 1950. 1—2. sz. 58. o. Az Uzboj-környéki természetes vizek geokémiájáról. írták : N. V. Tagejeva és M. M. Tihomirova. (Dokladü Akademii Nauk SzSzSzR., 84. köt., 6. füz., 1201—1202. old., Moszkva, 1952.) A Türkmén Főcsatorna létesítésével kapcsolatban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája expedíciót küldött ki, amely 1951-ben az Uzboj-folyó völgyében végzett vizsgálatokat. Az expedíció állományába az Akadémia hidrogeológiai laboratóriumának egy geokémikuscsoportja is beletartozott, amely a völgy természetes vizeinek eddig alig ismert geokémiájával foglalkozott. Ezen vizsgálatok eredményekónt sikerült az Uzboj völgy természetes vizeinek fő genetikai típusait megállapítani. Az üledékes rétegsorokban települt vizeket a környező tágas területekről ez a völgy csapolja le. A lecsapolt vizek az Uzboj-folyó főmedrében ós holt ágában a felszínen sajátságos tavakat és sótelepeket képeznek. A vizek három fő genetikai típusát sikerült megállapítani. 1. Csekély ásványtartalmú talajvizek, ezek főként a negyedkori laza, agyagos, homokos lerakódásokhoz kapcsolódnak. 2. Kloridos, alkáliföldes-nátriumos sós rétegvizek, amelyekre a CaCl,

2, SrCl

2, valamint a Li, B, Br és J jelenléte jellemző. Ezekben a vizekben a Br és Cl aránya megfelel az óceánok vizeiben megállapított aránynak. Eredetüket tekintve, ezeket hajdani tengervíznek kell tokinteni, amelyet az üledékek magukba zártak és amely olyan helyeken maradt fent, ahol az üledékeket szárzaföldi eredetű vizek nem mosták át. A regionális sós rétegvizek jelenlétének megállapítása a sóstavak és sófelhalmozódások eredetének megértése szempontjából nagy fontosságú. Ezek a sósvizek főként a völgy keleti és központi részeiben találhatók, ahol az Uszty-Urt harmadkori és krétakori kőzetei a felszínre bukkannak. 3. A harmadik típust a két előző típus elegyedése folytán keletkezett szulfátos-kloridos magnéziumos-nátriumos elegyes sósvizek képezik, amelyek ugyancsak a völgy harmadkori kőzetekből álló keleti ós központi részein találhatók. Az Uzboj-völgy környékén található víztípusok kémiai összetételük szerinti felosztását a következő táblázat mutatja i I. Nagy ásvány tartalmú vizek (34—328 g/lit.) TJ, , . . . , (1. A főmeder tavai Felszíni vizek |

2 A h6Mg tava

l Földalatti vizek 1. A fúrások vizei AJ Na/Cl< 1 Ezen vizek kémiai típusai: 1. Kloridos alkáliföldes-nátriumos sósvizek, harmadkori és krétakori kőzetekben. 2. Szulfátos-kloridos magnéziumos-nátriumos sósvizek, túlnyomórészt harmadkori kőzetekben. II. Csekély ásványtartalmú vizek (0,72—13 g/lit.) Felszíni vizek : 1. A holtág tavai Földalatti vizek ! i' \2. A furasok vizei A) Na/Cl <1 Ezen vizek kémiai típusai :. ; 1. Kloridos alkáliföldes-nátriumos sósvizek, túlnyomórészt harmadkori kőzetekben. B) Na/Cl >1 Ezen vizek kémiai típusai : 1. Hidrokarbonátos-szulfátos-kloridos alkáliföldes-nátriumos vizek. 2. Szulfátos-hidrokarbonátos-alkáliföldes-nátriumos vizek, mindkét típus főként negyedkori lerakódásokban. Annak megállapításához, hogy ezek a sósvizek a kémiai iparban és gyógyászati célokra felhasználhatók-e, még további vizsgálatokra van szükség. Kertész Árpád,