Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Salamin Pál: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben

Hozzászólások a Pécsi Ankéten Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 263 port megalakulására vonatkozó javaslata, amely éppen ezt az együttműködést lesz hivatva megvalósítani. Salamin Pál nagyszabású hidrometeorológial vizsgálati tervezetét a Mecseknek egy pontosan körülhatárolt vízgyűjtőterületén én is rendkívül nagyfontosságúnak tartom. Közel két évtizede foglalkozom Pécs és vidéke éghajlati kérdéseivel. A hidrológusokkaJl és a Meteorológiai Intézettel együttműködve magam is szívesen vállalok aktív részt a kutatómunka meteorológiai vonatkozású részeinek megszervezésében és végrehajtásában. Csatlakozom Aujeszky László javaslatához, hogy a mintavízgyüjtöterületen a csapadékmegfigyeléseken kívül az adatfelvételek terjeszkedjenek ki a hó, a légnedvességi és a szélviszonyokra is. Gondolnunk kell azonban a mintavízgyüjtön kívül eső területekre is. Ahhoz, hogy az egész Mecsekvidék vízháztartását megismerhessük, ismernünk kell az egész területre lehulló csapadék mennyiségét. A Mecsekben ma meglévő csapadékmegfigyelö hálózat sűrűsége azonban korántsem elegendő ahhoz, hogy erről kielégítő képet kaphassunk. A Meteorológiai Intézet által felállított állomásokon kívül az Erdőgazdasági Egyesülés is szervezett állomásokat a Mecsekvidék erdővel borított területein. Egyrészt e kétféle állomáshálózat között meg kell teremteni a szükséges együttműködést, mert az jelenleg nincs meg, másrészt a hálózatnak további lényeges bővítésére van szükség. Ezt mind a Mecsek vízháztartásának megismerése, mind az erdészet, mind pedig egyéb fontos érdekek megkívánják. A jelenlegi állomások elsősorban a lakott helyeken vannak, ami érthető is. mert csak így biztosítható az észlelések folyamatossága. Ez egyben azt jelenti, hogy az állomások zöme a mélyebb szintekben van, míg a magasabb szintekben alig-alig találunk állomást s azok is inkább a déli oldalon és Pécs körül sűrűsödnek. Már pedig tudvalevő, hogy a magasabb szintekben mások a csapadékviszonyok, mint a mélyebb területieken. Tekintettel arra, hogv a magasabb szintek lakatlanok, javaslom, hogy ide tervszerű elosztásban Mougin-féle csapadékgyüjtőket állítsanak fel. Ezeknek kezelése igen kényelmes, elegendő, ha havonként, negyedvagy félévenként, esetleg évenként ürítjük ki őket. Ahhoz, hogy megismerhessük az évi mennyiség mellett a csapadék évi periódusát is. az lenne kívánatos, hogy a kiürítés havonként történjék. Megemlítem, hogy Kulin István, Kéri Menyhért és Salamin Pál az 1940-es években kidolgoztak egy a magasabb hegyeinken létesítendő Mougin-hálózat szervezési tervezetet, mely havonkénti kiürítésre volt alapozva. Kivitelezésre azonban nem került sor. A Meteorológiai Intézetben 1934 óta van egy Mougin-féle műszer felállítva, s a párhuzamos észlelések szerint, a kapott adatok jól egyeznek a Hellmann-rendszerü esömérö adataival. Mintegy 10 ilyen összegező esőmérő felállítása volna szükséges, mégpedig elsősorban a Mecsek legkimagaslóbb pontjaira: Hollófészek. Petöcpuszta, Tubes, Müsinatetö, Jakabhegy, Zengő, Dobogó, továbbá mind azí északi, mind a déli oldalon a közepes szintmagasságokban is több helyen. De szaporítani kellene a Hellman-esömérök számát is s ezeket a Mougin-gyüjtökkel kiegészítve úgy kellene elhelyezni, hogy néhány kereszmefszeti vonal mentén pontos képet nyerhessünk az északi és déli oldal csapadékviszonyai közötti különbségekről. A Mecsek és a Siklós-Villányi-hegység közötti terület, valamint maga a Siklós-Villányi-hegység is éghajlatilag ismeretlen. Ezeket is be kellene népesíteni meteorológiai állomásokkal. mert ez lehetővé tenné, hogy megismerhessük a területi vízháztartását, továbbá, azért is. mert ez a terület számos új növény meghosonítása szempontjából számításba jöhet. Végül korszerűsíteni kell a pécsi, főleg a misinatetőii meteorológiai állomást s meg kell indítani a legkülönbözőbb mikroklimatikus méréseket, tehát gondoskodni kell az ehhez szükséges műszerekről. Láng Sándor: a Pécs környéki vízfeltárási lehetőségek közül elsőnek a Tortyogó távolabbi környékét emelem ki. A Torgyogón ugyan a pannon-pontusi rétegsorból nyerik a vizet, de ezen a területen kissé tovább dél felé már a Drávavölgy újpleiisztocén-holocén árterének feltöltése következik, ahol megfelelő vizet veEetö és tartalmazó rétegek vannak, úgy, hogy a Tortyogó környéki vízkutatást ki lehetne terjeszteni Magyarmecske-Sellye környékéig. A második terület, amelyet a Bécskörnyéki vízellátás javítása szempontjából távolabbi kutatások céljára megjelölhetünk, ugyancsak Délbaranyában van, mégpedig a langyos karsztvlzelöfordulások területe. Itt csak Vadász professzor egyik tanulmányára utalok, amelyben a kistapolcaii, siklósi, stb. bővizű langyos forrásokról azok karsztvizes eredetét mutatja ki. Ezzel kapcsolatban arra lehet gondolni, hogy az említett karsztvíz előfordulása a mélyben bőséges, mert a víz távolabbi területről, mégpedig a Mecsek-Villányihegység Ny-i, DNy-i folytatásában fekvő keletalpi és dinári karszt nagyböségü leszálló karsztvízének újra felbukkanása útján kerül napvilágra. A Mecsek hegységi karsztos terület természetes úton való bővebb megcsapolása úgy látszik, hogy észak felé történik (Abaliget, Orfü, Mánfa), az itt nyerhető víztömeget célszerű lenne inkább Komló részére fenntartani. A negyedik lehetőség, amire utalok, a Duna kérdése. Pécs is nagy fejlődés előtt áll az elkövetkezendő időkben, és amennyiben a város jelenlegi lakosságszáma megkétszereződik, vagy megháromszorozódik és ennek megfelelően nagyobb vízigényekkel fellépő iparosodás is várható a városban, ez a jelenlegi vízigény megsokszorozódását fogja maga után vonni, amit az előbbi három pontban említett területről már nem lehet fedezni. Ebben az esetben a csak 35 km-re levő Duna vizéből keV, Pécsre szivattyúzni és ezzel egycsapásra és végérvényesen mindenfajta pécsi vonatkozású vízkérclés megoldható. Leél-össy Sándor: Az előadásokból kiderült, hogy a Mecsek hidrológiailag hazánk legjobban ismert vidékei közé tartozik. Véleményem szerint még jobban meg lehetne ismerni, ha következetesen végeznénk dialektikus módszerű karszkutatásokat. A területen kettős kutatásról van szó: egyrészt az ismert látható dolgok vizsgálatáról (ide tartozik a felszíni karsztos formák számbavétele, a karsztos források mérése, térképezése, barlangok kataszterezése) másrészt a közvetlenül nem látható, felszín alatti dolgok vizsgálatáról (ide tartozik az összefüggés megállapítása a víznyelők és karsztos források között, barlangok kutatása, karsztvíz irányainak, hozamának mérése). Az utóbbi nehezebb probléma, vízfestést kell alkalmazni, feltárásokra van szükség. Feladat lenne az egész mecseki karszt fejlődéstörténetének a vizsgálata. A kutatási módszer földrajzi(geomorfológiai-) jellegű, de felöleli a hidrológia többi ágazatait is. A Mecsek teljes megismeréséhez még többféle kutatást kellene elvégezni és azokat rendszerezni. A Karszt- és barlangkutatásokkal Magyarországon több csooort foglalkozik. A Budapesti Egyetemi Földrajzi Intézet karsztkutató munkaközössége szívesen lenne segítségére a mecseki kérdésekben a pécsi kartársaknak, hogy hozzásegítsen Magyarország karsztvizeinek megismeréséhez és a magyar karszttérkép megszerkesztéséhez. Dr. Kessler Hubert: Szabó Pál Zoltán dr. javasolta, hogy Pécs vízellátásába fokozott mértékben kapcsoljuk be a középtriász még felhasználatlan, források alakjában felszínre lépő sekélykarszt-vizét és tárjuk fel a mélykarsztí vizét. Eddig a Tettye-forrás kivételével alig volt adatunk a Mecsek többi forrásának hozamáról és megbízhatóságáról. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatalnál megindított, majd a Vízrajzi Intézet és most a