Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Salamin Pál: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben

261 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. sának a gyakoribb és erösebf) fellépéséhez vezeti Végül, a magasabb térszinü területek feletti levegőben a lehulló csapadéknak lényegesen kisebb része párolog el leesés közben, ami ugyancsak a csapadékmennyiség növekedésére vezet. A Mecsek-vidék csapadéktöbbletének másik éghajlati oka független a domborzattól. A hegység távolabbi környéke is olyan övezetébe esik bele ugyanis a középdunai medencének, ahol a délnyugat felöl és dél felől felvonuló felsiíklási frontok sokkal fejlettebben lépnek feil, a belőlük származó csendes esők és havazások tehát kiadósabbak, mint a medence többi részeiben. Ez az ok még abban az esetben is csapadéktöbbletet idézne elő ebben az országrészben, ha a Mecsek nem is létezne és a hegység helyét egy mélyföld foglalná el. Ez a helyzet magyarázza meg azt, hogy a Mecsek esötöbblate sokkal nagyobb mértékű, mint amit a hegység viszonylag csekély magassága mellett, a többi magyarországi középhegységekkel való összehasonlításban várnunk kellene. 4. Ki kell továbbá emelnem, hogy a Mecseknek ez a csapadékbösége nemcsak a meleg hónapoknak az esötöbbletéből adódik, hanem késő ősszel, a hidrológiai év első hónapjaiban igen jól fejlett második csapadékmaximum mutatkozik, amely az ombrometriai irodalomban mediterrán eredetű öszi csapadékmaximum néven ismeretes. Ez az öszi csapadéktöbblet kizárólag az egyenletes, felsiklási jellegű- csapadékfolyamatokból származik. A késöőszi felsikló csapadéknak a vízhozamából a növényzet csak nagyon keveset fogyaszt el. Ennél a csapadékfajtánál az elgözölgési veszteség is nagyon csekély, minthogy a talajt fedő levegő ezekben a késöőszi idöhelyzetekben alacsony hőmérsékletű és nagy viszonylagos vízgöztartalmú. Mindez arra vezet, hogy ez a késöőszi esőmaximum alkalmas földtani adottságú területeken, pl. karsztos jellegű vidéken, valóban a hasznosítható földalatti vízkészletet tudja táplálni. 5. Ezek a ténvek igen kívánatossá teszik egy olyan célú és olyan nagyszabásúan elgondolt hidrometeorológiai vizsgálat elvégzését, aminőt Salamin Pál javasolt egy teljes vízgyűjtő-medencének (az általa használt kifejezéssel: minta-vízgyűjtőnek) alapos és állandó jellegű adatfelvételei alakjában. Melegen támogatom ennek a nagyon sok tanulsággal kecsegtető kutatási eszmének a megvalósítását. Ennek kapcsá,n még a következő szempontokat vettem fel. 6. A magaslati csapadékmérő-hálózat megteremtésében (aminek sürgős voltára már az előzőkben rámutattam), célszerűnek látszik havonként kiürítendő csapadékgvüjtö készülékek használata, oly módon, ahogyan Kulin István és Kéri Menyhért már évekkel ezelőtt, egy másik hegységben megvalósításra javasolták. A magashegységben szokásos eljárástól eltéröleg itt nem évenként, hanem havonta való kiürítést ajánlunk. mert egyrészt ezzel a csapadék évi eloszlásának részletes képét is megkapjuk, másrészt pedig a Mecsek magaslatai annvira könnyen megközelíthetlek, hogy a. havonkénti mérésnek itt nincs semmiféle akadálya. Ezzel a kérdéssel Simor Ferenc kartársam felszólalásában még bővebben fog foglalkozni. 7. Egy vízgyűjtő medence hidrometeorológiájában a legelső alaptényező kétségkívül a lehulló csapadék mennyisége, valamint időbeli, térbeli és halmazállapoti megoszlása. Azonban ugyanilyen fontosak azok az időjárási tényezők is. amelyek a felszínig már lejutott csapadékvíznek a további sorsát eldöntik: főképpen a hőmérsékleti viszonyok, a levegő vízgöztartalma (légnedvesség). a levegő vízcsepptarta.lma (köd), továbbá a légáramlási viszonyok, a szél sebessége és lökésességi foka. Ha ilyen nagyszabásúan elgondolt vízgyüjtöteriileti mintakutatás megindul, ezeket az időjárási tényezőket is kellő részletességű megfigyelés alá. kell vonni. A magyar meteorológusok készséggel fognak minden müszertani felvilágosítást megadni avégből, hogy a Salamin Pál által javasolt fontos szabadtéri kutatás ebben a tekintetben is kifogástalan alapokon legyen végrehajtható. Horváth Olivér: Az elhangzott előadásokból hallottuk, hogy a természettudományok egymással összefüggnek. Kétségtelen, hogy mikor a Mecsek növényzetét kutattam, segítségemre voltak a meteorológiai munkák, földtani térképek, ugyanakkor azt gondolom, hogy a növénytannak, a legkorszerűbb növénytani kutatásnak, amely figyelembeveszi az éghajlati, talajtani és földtani szempontokat, van monidanivalója- a hidrológia és geológia, mint rokontudományok számára. Mikor tíz évvel ezelőtt kerestem, hogy hol lehet a Mecsek északi növényföldrajzi határa, éppen Aujeszky László által említett Hajós-féle 30 éves adatok alapján készült izohiétákat tartalmazó térkép erősítette meg utólag adatomat. Az a vonal, ahol a határt a növény elterjedése alapján megállapítottam, össziaesik a 600 mm-es izohiétával és a növény addig a határig él, amíg a kellő csapadékmennyiséget megkapja. Egyes növényfajok elterjedésénél tehát összefüggést találunk a csapadékmennyiséggel. Megkapott. mikor az első előadásban hallottam, hogy a vízellátás hol a leggyengébb a Mecsekben — tekintettel a földtani felépítésre — hol közepes és hol a leggazdagabb. Az Akadémia megbízásából, mint lapfelelős, most térképezem a pécsi 25 000-.es lapot és felrajzolom a növényhatárokat. Tapasztaltam, hogy a Mecsek déli oldalán lévő száraz növényzetet, a legszárazabb talaj és legszegényebb vízellátást jelző növényfajok pontosan azokon a területeken alkotnak a talajban crdötípust, tehát ott találhatók legbőségesebben, amely talajokról azt hallottuk, hogy a legszárazabbak hidrológiai és vízellátási szempontból is. Ilyen növényzeteket találtam a gránittömbben, a dolomiton és a mediterrán rétegek egy részén. Közepes nedvességet igénylő növényt találtam a triász mészkövön. Végül meglepett, hogy hidrofil, nagy vízigényü növényt, amely a talajvíz bőségét jelzi, elsősorban a Mélyvölgyben találunk. Javaslatom, hogy a hidrológia legyen figyelemmel és használja fel a talajnedvesség-jelző erdőtípus-karakter fajok adatalt. Ez gyakorlatilag könnyű, mert a Dunántuli Tudományos Kutató Intézet fennállása óta annak hivatalos botanikusaként ismerem munkáját és úgy vélem, hogy a hidrológiai kutatások szálai oda fognak összefutni. így azok összehasonlítása nem lesz nehéz feladat. I>r. Schmidt Eligius Róbert: Az elhangzott, előadások nagyvonalú képet adtak a Mecsek hidrológiai viszonyairól, problémáiról és a továbbkutatás irányvonalát jelölték meg. Megismertük a Mecsek vízháztartásában szereplő különböző tényezőket, ezek vizsgálati eredményeinek jelenlegi állását és a további teendőkre vonatkozó elgondolásokat. Az elhangzott előadások és hozzászólások tanulságaként annyit leszögezhetünk, hogy — bár a kép teljessége kedvéért a felsorolt földtani, vizrajzi, növényföldrajzi, klimatológiai stb. tényezők ismeretére csakugyan szükség van — a kitűzött feladat, nevezetesen Pécs megnövekedett vízszükségletének kielégítését szolgáló vízbeszerzési mód eldöntésénél a hangsúly mégis csak a földtani felépítés és a vízföldtani viszonyok miinél behatóbb megismerésén van. Tárgyilagosan meg- kell állapítanunk, hogy bár e téren az alapvetően fontos munkálatok már régen megtörténtek. a gyakorlati célkitűzés érdekében mégis még igen sok a tennivaló. E tennivalók elmaradása az oka annak, hogy e régikeletü probléma megoldásában lényegileg ma is egyhelyben topogunk A Mecsek volt ugyanis az első földtani egységünk, amelynek részletes és tegyük mindjárt hozzá, klasszikus födtani felvételezésével szakembereink (Hoffmann. Bökch János, Vadász E.) elkészültek. És ugyancsak Pécs volt az első vidéki városunk, amely közület vízellátásának alapelveit beható földtani tanulmányok alapján ma is helytálló módon lefektették (Bökch János). E háromnegyed évszázadra visszanyúló mintaszerű munkák képezték az alapját mindazoknak a szakvéleményeknek, amelyek Pécs és ipartelepeinek egyre növekvő vízszükségletét időközben kielégíteni igyekeztek (Pálffy, Vadász, Ferenczi. Schmidt stb.).