Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Salamin Pál: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben

Salamin P.: Vízgazdálkodás a Mecsekben Vízgazdálkodási térképünkön külön jelöltük meg a mély karszt valószínű elterjedését, amelynek vízbősége még ismeretlen. Feltüntettük még térképünkön a Mecsekből távozó vízfolyásé k eddig észlelt legkisebb vízhozamát a Vízrajzi Intézet mérései alapján. Ezek az értékek az alábbiak: Pécsi víz (Pécsbágotánál) 45 l/sec Biikösdi víz (Cserdi-Helesfőnél) 6 l/sec (becsült ért.) Karasica (Kátolfnál) 3 l/sec • Belvárdgyulai víz (Belvárdnál) 3 l/sec Baranya csatorna (Magyarszéknél) 13 l/sec Kaszárnya patak (Magyarszéknél) 20 l/sec Völgységi patak (Mázánál) 3 l/sec (becsült ért.) Minden, a fentiekben fel nem sorolt, vízfolyást is figyelembevéve a patakok összes vízmennyisége alatta marad a 100 l/sec értéknek. A bemutatott mennyiségi vízgazdálkodási vizsgálatok és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet forrásvízhozammérései* alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Mecsek vízszegény, vízszállítóhálózata csak kevés helyen fejlett, a tározóterek nincsenek teljesen megfelelő természetes zsiliprendszerrel lezárva, azonban még így is megfelelő feltáró munkával, elsősorban a középső triász mészkőből, körülbelül 100—1 20 l/sec víztermelésével számolhatunk. Ezt a vízmennyiséget igazolják nagyságrendileg a patakvízhozammérési adatok is. Kiemeljük még, hogy a vízmennyiség majdnem korlátlan fokozása várható a hegység peremén kívüli pannon homokrétegekből, valamint a vizsgált területünkön kívül eső nagy felszíni vízfolyásokból (a Dunából és a Drávából). Foglalkozunk még röviden avízhoza m. növelő beavatkozásokkal: A hegységek hidrológiai jelenségeinek bemutatott egységes szemlélete egyszerű áttekintését biztosítja a vízhozamnövelő beavatkozásoknak. Egyrészt a hegység meglevő vízadóképességének jobb kihasználása, másrészt a hegység vízadóképességének növelése a szállítóhálózat, a felfogó, tározó, késleltető és a megcsapoló elemek fejlesztése útján érhető el. Különösen jelentős a vízadóképesség növelése szempontjából a felfogó elemek fejlesztése, a vízadóképesség jobb kihasználása szempontjából pedig a megcsapoló elemek jobb, fejlettebb telepítése. Nézzük először is, hogy mely módokon tarthatunk vissza, foghatunk fel több vizet: a kopárok fásításával, talajjavítással, sáncolással, terraszolással, a vízszintes művelés bevezetésével, nyelőkutak létesítésével, a felszínre * Ezeket Kessler Hubert ismerteti hozzászólásában. nyúló hasadékok, íepedések, továbbá a dolinák, a kavicsos területek víznyelésének jobb kihasználásával. Mindezeknek a vízfelfogó, vízvisszatartó eljárásoknak bevezetése előtt felül kell vizsgálni gondos munkával a Mecsek egész felszínét és egységes tervben kell összefoglalni a javítási módokat. A beavatkozás számszerűen ma még nem értékelhető. Aknák tel ejti tése, vágatok hajtása, források tisztítása, új forrásfoglalatok készítése, a gépi vízemelés fokozása, a vizenyős helyek által jelzett források felkutatása stb., és mindezen műveletek korszerű végrehajtása jelentik a megcsapolás fejlesztését, az adott vízadóképesség jobb kihasználását. Ennek a beavatkozásnak mértéke már jobban becsülhető. A hegység belsejében levő szállító- és tározóhálósut javítása már kevésbbé járható út, azonban egyes esetekben a szállítóhálózat tisztítása és bővítése is szóba jöhet és egyes elszigetelt tározóterek bekapcsolása a vízszállítóhálózatba is megoldható. Például a mély karszt tározóterei aknamélyítéssel, szivattyús vízkivétellel a hegység vízadóképességének fokozását jelenthetik. A tározóhálózat fejlesztéséhez tartozik szorosan véve a mesterséges úton létesített felszín alatti és a felszín feletti tározómedencék (pl. a felszín alatt a karsztos kőzetben kirobbantott medencék, a felszín felett a völgyzárógátas nyilt vagy a vasbetonfalú zárt medencék) létesítése, amely kérdéscsoport azonban már nem tartozik vizsgálatunkhoz. Amint az elmondottakból következik, a hegységek belsejének és kis részben felszínének hidrológiai jelenségei nagyrészt még csak minőségileg vizsgálhatók felül. A mennyiségi eredmények igen sokszor bizonytalanok, sőt gyakran még a minőségiek is azok. A hegység hidrológiai életéről általános

1 kép ugyan már alkotható, — mint láttuk — de a szabatos igényű vízellátási tervezéshez számok már csak nehezen adhatók meg, s a legtöbb esetben igen nehezen becsülhető meg a hidro- és agrotechnikai beavatkozás hatása. Megállapítható az is, hogy a magyar hegységekben szabatos, minden hidrológiai jelenségre kiterjedő, módszertani, mennyiségi vízgazdálkodási vizsgálatok még nem voltak és számos módszertani kérdés is tisztázatlan. Mindezen megállapítások alapján szükségesnek tartjuk és javasoljuk az Ankétnak, hogy iktassa határozati javaslatai közé egy a Mecsekben berendezendő „m i n t a v í z g y ü jtöterüle t

u létesítésének szükségességét. Ilyen mintavízgyiijtőterület lehetne például a 5. ábrán látható mélyvölgyi és melegmányi vízrendszer. Ezen a minta vízgyűjtőterületen tanulmányozni kellene: a csapadékjelenségeket a völgyekben, hegyoldalakon és a hegygerinceken,* * A csapadékméröhálózat tervének készítésénél felhasználtuk Aujessky László tanácsait.