Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Salamin Pál: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben

251} Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Salamin P.: Vízgazdálkodás a Mecsekben pontig, míg újra meg nem jelenik a felszínen, vagy végleg el nem tűnik a mélyben, esetleg a síkság alá húzódva. Például Pécs közelében a rhaeti homokkövek felett lehulló vízcsepp az erdőtalajon átszivárogva, tovább szivárog a homokkő hézagai és apró repedései között, majd a kissé karsztosodott vagy erősebben repedezett. mészkövön át már csak részben szivárogva, részben szabad felszínnel áramolva, vagy nyomás alatt süllyedve és emelkedve,jut él a karsztaknába, vagy a réseken, repedéseken át zuhanva, vagy süllyedve a mélykarszt kavernáiba és onnan lassú, nyomás alatti áramlásban a síkság alatti vízvezető rétegekbe. Kíséreljük meg a továbbiakban a Mecsek röviden vázolt gazdag vízrendszerét a vízellátó hidrotechnikus számára áttekinthetően ábrázolni. Ezért a Mecsek hegységnek a pécsi ankéton bemutatott, vízföldtani térképét átalakítottuk a vízgazdálkodó számára közvetlenebb képet adó v í z g a z d á 1 k o d á s i térképpé. Ezzel a térképpel célunk részben bemutatni a Mecsek vízgazdálkodását egyetlen áttekinthető vázlatban, részlien pedig példát akarunk adni általában a hegyi vízrendszerek vízgazdálkodási jelenségeinek összefüggő ábrázolására. A vízgazdálkodási térképen jellemeztük négy különböző fokozatban a hegység vízadóképességét és feltüntettük kiegészítésképpen a felszíni vízrendszer vízfolyásainak eddig észlelt legkisebb vízhozamát is. (1. ábra.) Az /. fokozattal az igen kis vízadóképességű területeket jelöltük. Itt sem szállító, sem tározó rendszerek nem alakulnak ki. A vizet legfeljebb egyes rések, repedések, vagy réteglapok menti szivárgó elemek vezetik. Ide tartoznak a tömött és a porózus, át nem eresztő kőzetek: a gránitok, préselt gránitok, aplitok és fillitek, az alsó werfeni tarka agyag és márga palák, alárendelten homokkőrétegekkel váltakozva, a wengeni palák keskeny, fekete agyagmárgából, palából és mészmárgából álló csíkja, a jura márgás üledéksorai, az alsókrétakori traehidolerit és fonolit agglomerátumok. A II. fokozattal a kis v í z a d ó k é p e &•ségű területeket jelöltük. Itt még fejletlen a szállítóhálózat. Tározóteret azonban már találunk, amely azonban még igen nehezen veszi fel a vizet és igen nehezen is adja le. A természetes zsiliprendszer általában túlságosan zár, a víz mozgását túlságosan késlelteti. Ide tartoznak a porózus át nem eresztő és a porózus kisebb mértékben áteresztő kőzetek, továbbá egyes üreges kőzetek: a permi vörös homokkövek, a felső werfeni, agyagmárga közbetelepülésekkel váltakozó lemezes mészkő és sejtes dolomit rétegek, a rhaeti emelet homokkövei, az alsó liász széntelepes és szénfedő réteg_ csoport, a tithon malim gyengén karsztosodott, fehér tűzkőgumós mészkövei, a mediterrán tengeri, finomabb homokos közbetelepülésekkel tarkított, agyagmárgás sorozat, a pliocén, kevés homokot tartalmazó finomszemű puha agyagmárgák. A permi vörös homokkövekben helyenként az agyagos, palás közbetelepülések vízzáró rétegeket képeznek, amelyek mentén gyenge források jelentkeznek. A felső werfeni rétegek nagyobb mértékben tartalmaznak vizet, amit elsősorban a rájuk települt mészkövekből nyernek. Néha karsztos kavemák is jelentkeznek bennük. Vizük az alsó werfeni palák felső felületén felszínre lép. Az alsó liász rétegcsoportok és a tithon mészkőcsoportok egyes területeken több vizet is adnak, ez esetekben az alább következő közepes vízadóképességű csoportba. sorozhatok. A III. fokozattal a közepes víz a. d óképességű területeket jelöltük. Itt a tározóterek már aránylag sok vizet tároznak, azonban a hézagrendszerekben meglevő vízszállítóhálózatok működését nehezítik a közbetelepült agyagmárgás rétegsorok. Ide soroztuk az alábbi porózus áteresztő kőzeteket: a mediterrán édesvízi kavicsos és agyagmárgás rétegsorokat, a finom csillámos, vékony és lencsés kifejlődésíí pliocén homokrétegeket. A mediterrán rétegsorok ott l)ő vizűek, ahol a kavicsos rétegsor közvetlenül érintkezik a mészkővel. A IV. fokozattal a nagy v í z a d ó k ép e s s é g ű területeket jelöltük. A tározó terek nagyméretűek, a vízszállítóhálózat nagy teljesítményű, gyakran hiányoznak azonban a tározó terek természetes zsiliprendszerei, a tározótérek túlgyorsan adják le vizüket. Ide soroztuk az alábbi üreges, járatos kőzeteket és egyes porózus kőzeteket : az alsó triász dolomitokat, a középső triász szürke lemezes és vastagpados mészköveket, dolomitokat, a szarmata-pliocén durva porózus mészköveit és durva kavicsos üledékeit. A szarmata és pliocén rétegsorok részben a megszökött karsztvizekből, részben csapadékvizekből, néha törések mentén felkerülő mélységi karsztvízből sok vizet adnak. A felfogó és megcsapoló elemek minden egyes fokozaton belül nagybani meghatározásunkat finomítják, hol kedvezően, hol kedvezőtlenül változtatva á vízadóképességet, néha olyan mértékben, hogy a jellemzett terület egy része más fokozatba kerül át.