Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Rónai András: Újabb adatok a Duna–Tisza közi talajvizekről

Rónai A.: A Duna—Tisza közi talajvizek Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 219 ><• 6050to 40fe" 3020£>10^ eo gi 50 40 % 30 § 20 &10 1. Dunavölgy É 3. Duna-Tisza köze E. 5. Tisza völgy £ f~l 1 1 1 1 1 VA 1 j íirvin Adat nélkül—. é 1 i 1 Adat nélkül-, k s 1 1 —*— Adat nélkül—> V 60 t

5

0 ío 40 •30 20 •10 0 t I I I I I I I I I I I I I • Q N Oj <OCN ^ § ^ ^ • I I I I L | | | L I | Csj«*3 "ílOtOtS^OjCiUjö^ I I I I I . . , N ^ Wl <0 S co Cr, 2. Duna völgy D. 4. Duna-Tisza köze D. 6 Tisza völgy D. A vízoszlop magassága m 1 • I 1 É Y/. 1 P Adat nélkül ^ O vi 1 Adat nélkül-j YS, l Adat nélkül w 60 50 40 30 20 10 0 •I

5 .Co c o • I I I • I I I I I I I I CSJ <>5 M IQ N QQ » s s a a 7. ábra. Kutak vízbősége tájanként (grafikon) erőteljesebb vízmozgását messze bevezetik az ártér mélyére, néha 10—15 km távolságra a folyótól. A talajvíz játék ritmusainak és méreteinek tanulmányozása elvezet a talajvíz eredetének és horizontális mozgásainak kutatásához. Mi idézi elő a talajvíztükör emelkedését és süllyedését? Miért különböző mértékű ez tájanként és nagyon sokszor szomszédos helyeken is? Miért mutat a talajvíz áradása és apadása egymáshoz közeli helyeken ellentétes irányzatot! A talajvizet a csapadékból származtatjuk. Az Alföldön azonban a helyi csapadék a talajvizet alig táplálhatja. Azok a méteres, több méteres talajvízingadozások, amelyeket még a magas hátság kútjaiban is megfigyelhetünk, a helyi csapadékból meg nem magyarázhatók. Az Alföldön évente 500—600 mm csapadék hull le átlagosan. Egyes években és helyenként felmegy ez az összeg 800—900 mm-re, más években leesik 350-—400 mm-re. A csapadék nagyobb része nyáron hull magas hőmérséklet melíett, tehát jórésze — feltétlenül több mint a fele — elpárolog. Különösen erős a párolgás az agyag-, lösz- és szikes területekről, mert a beivódás itt lassú, a domborzat hiánya miatt pedig lefolyás alig van. De nagy a párolgás a homokfelszínekröl is, ahol a kapillaritás a beivódó csapadék egy részét a felszín közelében tartja meg. Nyáron a növényzet is sok talajnedvességet fogyaszt. Az Alföldön az el nem párolgott csapadékot kiszámíthatóan mind elviszi. Honnan van mégis talajvíz az Alföld felszíne alatt és miből árad meg az félmétereket, métereket? Az izsáki meteorológiai állomás 1934—1935. augusztustól februárig 350 mm csapadékot mért. Ebből le kell vonni a párolgást. Ugyanezen idő alatt a talajvíz tükre az izsáki kútban 1700 mm-t emelkedett. Ha laza folyami homok hézagtérfogatát számítjuk, a lehullott egész csapadék legfeljebb 700—750 mm vastag réteget nedvesíthetett volna át, ha finom tömött homokkal vagy lösszel számolunk, 1000—1400 mm-t. Azonban párolgott is valami a csapadékból. A vízszintemelkedés a csapadékból semmiképpen meg nem magyarázható, még akkor sem, ha a talaj hézagtérfogatának egy részét, olyannak vesszük, ami a víz számára nem hozzáférhető. Ott, ahol a talajvíz mélyen áll a felszín alatt, éveken keresztül nem is nedvesedik át a talaj olyan mélyen, hogy érintkezés jöhessen létre a csapadék és a talajvíz között. (Lásd Mados László vizsgálatait Mezőhegyes körül. Hidrológiai Közi. 1943.) Csapadékos és száraz évek a talajvízállás magas és alacsony értékeivel nem mutatnak párhuzamosságot. Izsákon 1935. évben 397 mm csapadék hullott, 1936-ban 712 mm. A talajvíztükör viszont alig emelkedett, Kiskunfélegyházán 1936-ban és 1937-ben közel kétszerannyi csapadék hullott, mint 1935-ben, mégis a talajvíz átlagos évi magassága 1935-ről 1936-ra mindössze 5 om-rel emelkedett. 1937-re viszont 36 cm-rel süllyedt. A talajvíz vertikális mozgásának határozott évszakos ritmusa van. Ezt a ritmust elsősorban a növények nyári fokozódó talajvízfogyasztása idézi elő. A szezonális ingadozást az utánpótlás ritkán tudja lerontani, csak kisebb zavarokat okoz a talajvízjáték évi menetén. Az utánpótlás, feltöltődés ideje a késő ősz és a tél. De van a talajvíznek az évnél hosszabb periódusú áradása és apadása is. Ez módosítja az évi görbék menetét a hosszabb ritmus trendvonala mentén. A mellékelt ábra bemutatja három DunaTisza közi állomáson a csapadék és talajvízmozgás viszonyát 1937—1940 között. A két görbét egyazon tengelyen ábrázoljuk. A csapadék esetében a tengely a sokévi átlagos csapadék egy hónapra eső szintjét jelöli. A tengely fölött az átlagosnál több, az alatt a kevesebb csapadékot ábrázoljuk. A talajvíz esetében a tengelyvonal a többévi átlagos talajvízszintet tünteti fel. A talajvíz járását e felett és alatt szemlélteti a görbe. A csapadéktöbblet és hiány skálabeosztása egyharmad része a talajvízmoz-