Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Rónai András: Újabb adatok a Duna–Tisza közi talajvizekről

Rónai A.: A Duna—Tisza közi talajvizek hói a vízjáték normális menete is felrajzolható. Az 1950. évi talajvízjárást a sokévi átlagból felépített „normális" vízjáráshoz, illetve a talajvízszint sokévi középértékéhez viszonyítva megkapjuk tájanként azokat a kulcsszámokat, amelyekkel az 1950-es év különböző hónapjai során a kutakban mért víznívót „normálisra" lehet igazítani. XI XII P 1 II (1 IV V VI VI vili H XI. J — / * V —~~ N — / f / / \ H A / V J f \ \ W-49 évek havi maximuma 1950. évi vízjárás — 1933-49 évek közepes vízállásai 1933-49 évek havi minimuma 2. ábra. Orgovány talajvlzkútjának vízjátéka A hibás mérések és téves bejelölések kiszűrhetők az adatok nagy tömegénél fogva. A mélységadatok rangsorgörbéi egy-egy táj átlagos vízszintjeit mutatják. Sokezer adat egymást igazolja területileg is az egymásmellettiség alapján. A domborzattal és a földtani felvételekkel vagy a földtani fúrásszelvények adataival való egybevetés további ellenőrzési lehetőséget nyújt, A kút- és vízszintmélységeknek részletes, hiány nélküli felvétele a községek belterületén módot ad a talajvízréteg és a további mélyebben fekvő vízadó rétegek egymástól való elkülönítésére. Ott, ahol az utcákon végig sűrű kútsoroklat térképeztünk, olyan sok és hézagtalan keresztszelvényünk van, amelynek alapján az átlagos talajvízkutak mélységétől a mélyebb kutak mélysége és vízszintje jól elválasztható. ^ A bennmaradó hibák ritkán haladják meg a félméteres nagyságrendet, a talajvízmélység szintvonalait pedig úgysem tudjuk méteresnél részletesebben megadni. Az áttekintő képhez ez elég is, a mérőeszközök hibái és eltérései sem engednek meg nagyobb pontosságot. Az 1 : 25 000-es térképek felvételi adatanyagát a normális vízszintre való átszámítás után 1 : 50 000-es térképekre vittük át, ezeken megvontuk az egyenlő mélységgörbéket. Az 1 : 50 000-es térképek kiértékelt anyagának kicsinyített és összevont rajzát adja a 3. ábra. A Duna-Tisza közén a terepszint alatt mélyen elhelyezkedő talajvizeknek három vonulatát találjuk. Egyik a Monor—Irsai dombhát; a másik a Sári—Tatárszentgyörgy— Kecskemét—Kiskunfél egyháza-i keskeny és meg-megszakadó mélységvonal; a harmadik a Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 213 Baja—.Sükösd—Császártöltés-i magas part. Az első és harmadik területsávon a kiemelkedő domborzat a mély talajvizek legfőbb oka; a középső vonulatnál valószínűleg az altalaj rétegződésében és a vízzáró rétegben van mélyebb vápa. Ezeken kívül a Duna és Tisza partját követő homokdombok, diinék alatt találunk foltokban a környezetnél mélyebb talajvizeket. Felszínhez közeli talajvizeket találunk a Duna árterének közepén, Kunszentmiklóstól Bajáig; a Tisza árterén kisebb foltokban főleg Kiskunfélegyháza és Csongrád között, továbbá Szeged északi környékén, végül néhány^ nagyobb és számtalan kis területfolton a hátságon. Az árterületeken régi folyómedrek és még ma is időszakosan vízállásos helyek jelentik a magas talajvizek területét. A hátságon is van néhány régi folyómeder-lapos, de vannak domborzatilag kiemelkedő helyek is, főleg homokterületek, ahol a talajvíz meglepően magasan áll. Igazi vízzáró réteg sok ilyen helyen nincs is, a homokban finomabb szemű, kissé iszapos rétegek tartják a vizet. A hátság futóhomok területein a talajvíz általában magasan áll, kivéve a hátság széleit, ahol a talajvízszint gyors esést mutat a két nagy folyó alluviális mélysíkja felé. A löszpászták alatt a talajvíz rendszerint mélyebben helyezkedik el a lösz alatti homokrétegekben. Ott azonban, ahol a hullámos löszfelszín eliszaposodott, szikesedett vápái vannak, ezek alatt közel találjuk a talajvizet. A két folyómenti alluviális térszínen a talajvíz elhelyezkedése nyugodtabb, mint a hátságon. A régi medermaradványokban a felszínhez közeli, a homokdűnéken mélyebb talajvizet találunk. A jelenlegi partokat követő diinedombokon mindenütt mélyebben érjük el a víztükröt, bár a dombok rétegeit követve, a talajvíz tükre is domborzatot mutat a felszínnel együtt, csakhogy laposabbat, mint a felszín. Statisztikai kiértékelésre csak külterületi kutak kerültek, mert a belterületiek nagy tömegük mellett csak kicsiny területekre tájékoztatóak. 103 319 külterületi kút vízszintmélységét ismerjük a Duna-Tisza közén. Ezeknek mélységkategóriánkénti százalékos megoszlását tájanként a 4. ábra mutatja, az abszolút számokat pedig az 1. táblázat. A kutakban talált vízoszlopokból következtetni lehet a talajvízréteg vízbőségére. Az Alföldön általában mindenfelé kevés a talajvíz és a kutakat lemélyítik addig, ameddig csak a beszivárgási felület növelhető. Csakhogy a magasan levő alföldi talajvízvezető rétegek vékonyak, bennük kevés víz tárolódik. A kutak ezrei és tízezrei egységes hálózatban mind ugyanolyan mélységűek és mind ugyanannyira vízszegények. Csak közös oka lehet ennek a jelenségnek éspedig az, hogy a vízadó réteg vékony és a víz kevés. Vannak bővizű kutak is. Ezek is összefüggő csoportokban találhatók jelezve, hogy nem emberi tényező — a kutak kii-