Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Bolberitz Károly–Török Piroska: Fürdővizeink kémiai és bakteriológiai ellenőrzésének kérdése

186 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Bolberltz—Török: Fürdővizek ellenőrzése Közös fürdők természetes fürdők mesterséges fürdők folyóvízi fürdők tavi fürdők zárt fürdők nyitott fürdők gőzfürdők fedett nyitott stranduszodák uszodák fürdők Folyóvízi fürdők vizével e vizsgálataink keretében nem foglalkoztunk, minthogy a fürdőzők által okozott szennyeződés e helyeken aligha mutatható ki. A fürdőzésre használt tavak vize lehet lassú mozgásban lévő víz (pl. Hámori-tó, Miskolctapolcai-tó), avagy lefolyás nélküli állóvíz, melyben a természetes szennyeződések akkumulálódnak (Orosháza — Gyopárosfiirdő). A gőzfürdőknek minden esetben több medencéje van, melyek különböző hőfokú vizet tartalmaznak. E fürdőknél tehát az egyes medencék vizét külön-külön kell vizsgálnunk. A látogatók e fürdőket résizben tisztálkodási célra használják, ezért a, legtöbb helyen megkívánják a fürdés előtti zuhanyozást. Az uszodákban rendszerint egy úszómedence, ezenkívül néha sekélyvizű melegvíz-medence, vagv e-vermeklubickoló is van. Jellegzetességük, akár fedett, akár nyitott uszodáról van szó, hogy a medence köröskörül burkolt. A közönség e fürdőket elsősorban sportolási célra használja. Az uszodákkal szemben, a strandfürdőkön rendszerint több nagyméretű medence van. A medencék környéke füves, vagy homokos. A közönség e fürdőket inkább szórakozási, mint sportolási célból látogatja. Az egyes medencék látogatottsága oly különböző, hogy ezeket külön-külön kell vizsgálnunk. Vannak olyan fürdőtelepek is, melyek többféle fürdőt egyesítenek magukban. Igen különbözőek a fürdők a medencék vízellátásának tekintetében is. A fürdőt táplálhatja folyóvíz vagy tó, természetes forrás, felszíni talajvíz (ásott kút), vagy mélyfúrás vize. A külföldi uszodák nagy része a városi vízvezeték vizét használja. Ugyanez a helyzet nálunk is néhány gőzfürdőnél. Nagy számmal találunk fürdőink között olyanokat, melyek ásványvíz jellegű, vagy gyógyvíznek minősített vizet vezetnek medencéikbe. A vizet rendszerint közvetlenül engedik a medencékbe, sok helyen azonban előzetesen szűréssel tisztítják, vagy klórozással kezelik azt. Különös, sokszor legyőzhetetlen nehézségek elé állítják a vizsgálót azok a fürdők, melyek több forrásból származó (pl. Budapest, Rudas-fürdő), avagy ásott kútból és mélyfúrásból eredő (pl. Árpádfürdő Békéscsabán), vagv patakvízzel pótolt vízvezetéki vizet (pl. Szombathely, gőzfürdő), általában tehát kevert vizet használnak. A keverés aránya sohasem állandó, hanem a helyzetnek megfelelően (szükséges hőfok beállítása, vagy a. rendelkezésre álló olcsóbb víz mennyisége) változik. Ily esetben sohasem lehet azt az időpontot megtalálni, amikor a medence vize és a beömlő tiszta víz azonos keverési arányú lenne. Nem egy fürdőnek berendezése olyan, hogy a melegebb medence vizét megfelelő hígítással a hidegebb medencébe vezetik be. Ez az adatok összehasonlítását szintén nagy mértékben nehezíti. Fürdőink mindegyikében csaknem kivétel nélkül folyamatos vízcsere van, azaz a fürdő egyik oldalán friss fürdővíz ömlik a medencébe, a másik oldalon pedig a használt víz túlfolyón eltávozik. A túlfolyás mértéke igen különböző lehet. Egyes helyeken a medence vize 8—10 óránként megújul, a másik végletben vízcserének nem is nevezhető, mert a befolyó víz mennyisége a medence űrtartalmához képest teljesen jelentéktelen. __ A folyamatos vízcsere mellett a medencék vizét a legtöbb helyen időközönként teljesen leeresztik, a medence falait megtisztítják és fertőtlenítik. Ennek időpontját ugyancsak ismernünk kell, mert nem közömbös a vízminta elbírálása szempontjából. A medence-vizek leeresztésének gyakorisága tekintetében szintén nagy különbség van az egyes fürdők között. Van olyan fürdőnk, melynek vizét naponként engedik le, de van olyan is, ahol csupán a nyári fürdési idény befejezésekor tisztítják ki a medencét. Külön csoportot alkotnak a vízellátás szempontjából azok a fürdők, amelyeknek vize körforgásban van. Ezeknél a medencéből kieresztett vizet szűréssel és rendszerint klórozással tisztítják és a tisztított vizet a medencébe visszavezetik, pótolva a párolgási veszteséget. Az irodalmi adatok szerint a külföldi fürdők igen jelentős része ezzel a rendszerrel dolgozik és a vélemények szerint — helyes kezelést feltételezve — az egészségügyi követelményeknek e fürdők vize felel meg legjobban. Számításba, kell venni a vizsgálatok értékelésénél a fürdők igénybevételét. E tekintetben sajnos nem elegendő a látogatók számának egyszerű megjelölése. A legtöbb fürdőnek több medencéje van és a medencék látogatói többnyire megkülönböztethető csoportokba oszthatók. Ezért szükséges ismerni pl. a fürdőző gyermekek számát ott, ahol gyermekmedence van. A gőzfürdőknél kívánatos megállapítani a közönség megoszlását az egyes medencék között. A külföldi adatok szerint kimutatható különbség van a női és a férfi fürdési időszakban létrejött szennyezések között. Ha az összehasonlító vizsgálatokat 2—3 óránként végezzük, tudni kell az egyes mintavételek időpontjában a fürdőben tartózkodók számát. Ismernünk kell az értékelés szempontjából, hogy a mintavétel a hét melyik napján történt, és