Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Horváth Andor: A kiskunhalasi ősláp puhatestű faunája

118 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Horváth A.: A kiskunhalasi ösláp puhatestül A gyűjtött fajok többsége a Basommatophorákhoz tartozik. Ezek közül a következőket találtam meg. Leggyakoribb a Stagnicola palustris 0. F. Müller. A láp egész területén közönséges. Üres házait mindenütt nagy mennyiségben találtam. Nagyobb egyedeit élő állapotban vizesárkokból gyűjtöttem. Leggyakoribbak a törpe egyedek 6—7 kanyarulat mellett 14—18 mm-es hosszúsággal. Ezek a nedves tőzegben is élnek. A törpe egyedek nagyobb száma egyrészt a kicsiny életterek (vizesárkok, gödrök) környezethatásainak egyoldalúságával, másrészt pedig azzal indokolható, hogy az ilyen egyedek könnyebben be tudnak furakodni a nedves tőzegbe, ahol átvészelik a száraz időszakot. A mocsarat a Dongéri csatorna igen nagy mértékben kiszárította, a sok nagy egyed üres háza a csatorna ásását megelőző nedvesebb viszonyok emléke. Forma változatos fajról lévén szó, érthető, hogy a talált egyedek meglehetősen nagy alakbeli eltéréseket mutatnak. Tipikus példányokkal is képviselten gyakori a forma curta Clessin. Üres házai között hatalmas termetűek is akadnak. Legnagyobb egyedem 7 kanyarulat mellett 16 mm hosszú tekerccsel és 22 mm hosszú szájadékkal 16,5 mm átmérőjű (Clessin 24 mm-es hosszúságot ad meg, Soós legnagyobb példánya 32 mm hosszú). Egy másik példányom tekercse 10, szájadéka 15 mm hosszú, hat kanyarulat mellett. Gyakori, de inkább csak üres házakkal képviselten a forma corvus Gmelin is. Az előbbi formával tökéletes átmenet kapcsolja össze. Ritkák a hosszútekercsű és rövid szájadékú alakok, így a forma Clessiniana Hazay. Legnagyobb egyedem 8 kanyarulatú, tekercsének hossza 26 mm, szájadékáé 23 mm, átmérője 19 mm, üres héj. A Limnaea stagnalis L. üres házai a láp egész területén gyakoriak, élő állapotban vizesárkokból gyűjtöttem. Az élve gyűjtött egyedek legnagyobb része fiatal. Példányaimnak háza általában mérsékelten, vagy jelentékenyen karcsú, mert csendes vízben élvén, nincsen szükségük nagyobbfokú megkapaszkodásra. Tekercsük a szájadéknál rendszerint valamivel rövidebb. Variabilitásuk érzékeltetése céljából az alábbiakban közlöm mm-ekben néhány 8 kanyarulatú egyedem méretét : Tekercs Szájadék Átmérő 32 32 33 31 33 29,5 27 27 24 26 29 24 20 25 21,5 25 30 23 A legutolsónak megadott méret egy az Inokatóból gyűjtött egyedé. Gyakoriak a Radix auricularia L., ovata Drap. és a peregra C. F. Müller fajok. Az egyedek általában kicsinyek a Stegnicolánál már említett okok következtében. A peregra erősen variál, gyakori a hosszútekercsű forma elongata Clessin. Kicsiny példányaim alakja meglehetősen közelít a Galba truncatula alakjához. A Galba truncatula O. F. Müller csak néhány példányban került elő az Inokai tó és Fejeték területéről, a találtak a törzsalak kicsinytermetű egyedeinek felelnek meg, a legnagyobb 5 kanyarulat mellett 7 mm hosszú. Nálunk eddigi adataink alapján szórványos elterjedésűnek látszó faj s elterjedése az Alföldön nagyon bizonytalan. A Physa fontinalis L. mindenütt gyakori a lápon. A Physa acuta Drap.-nak 24 egyedét gyűjtöttem Fejetéken. A faj átlagos nagyságán aluli és részben fiatal egyedek. A legnagyobb 9 mm hosszú, 5 kanyarulat mellett. Nálunk eddig csak kevés helyről kimutatott déleurópai faj. Megfigyeléseim szerint Szeged tágabb értelemben vett környékén erősen terjedőben van. Jól- akklimatizálódik a hideg vízhez. Mint látjuk, már Halasra is eljutott. APlanorbis cornea L. a vizesárkokban igen gyakori. Üres házai a láp egész területén közönségesek. Óriási egyedszámmal fordul elő az Anisus planorbis L. A nedves tőzegben is él. Legnagyobb egyedem (üres héjként gyűjtve) 23 mm átmérőjű. (Soós maximális adata 21 mm). Az Anisus carinatus O. F. Müllemek csak két üres és erősen kopott bőrkéjű házát találtam meg. Az Alföldön eddig alig talált faj. Gyakori az Alföldön eddig csak eléggé szórványosan talált Anisus vortex L. A láp területéről és az Inokai tóból gyűjtött valamennyi példányomat jellemzi a törzsilakénál magasabb s a taraj felé erősebb ívben hajló utolsó kanyarulat, valamint házuk oldalélének alsó helyzete, tehát a faj numm'dus Held nevű változatának felelnek meg. Ezt a változatot Soós csupán 4 helyről (Fonyód, Balatonederics, Felbár, Dévény) sorolja fel. Megtaláltam néhány példányát az Anisus vorticulus subsp. charteus Held-nek is, amely az Alföldön eddigi adataink szerint igen ritkának látszott. (Törzsalakja nincs kimutatva a Kárpátmedence területéről). Az Anisus spirorbis L. közönséges. E'őkerült néhány egyede az Alföldön eddig alig talált s inkább hegyvidéki fajnak látszó Anisus leucostoma Millet fajnak is. Igen gyakori az Alföldön eddig csak gyéren jelzett Anisus septemgyratus E. A. Bielz. Nem ritkák a Bathyomphalus contortus L. üres házai sem. Élő állapotban Fejetéken vizesárokból gyűjtöttem ezt az eddigi adatok alapján az Alföldön szórványos elterjedésűnek látszó fajt. Igen gyakori az Alföldről eddig csak szórványosan ismeretes Gyraulus albus 0. F. Müller. Házának jellegzetes hálózatos skulptúrája sok példányon többékevésbbé elmosódott, némelykor csak a kezdő kanyarulaton ismerhető fel határozottan. A Gyraulus crista L. igen gyakori. Elterjedését" az Alföldön az eddigi adatok nagyon szórványosan mutatják. A törzsilak mellett nagy egyedszámmal találtam a nautileus L. nevű változatot is. Az eddigi irodalmi adatok alapján a törzsalak jóval ritkábbnak látszik a nautileusnkl, kiskunhalasi és szegedvidéki gyűjtéseim alapján azonban valószínűtlennek tartom, hogy valóban ritkább lenne. Elég gyakori az Alföldnek csak kevés pontjáról kimutatott Hippeutis complanata Drap. is. Közönséges a Segmentina nitida O. F. Müller. A törzsalak mellett a törzsalaknál alul domborúbb és magasabban fekvő oldaléllel ellátott var. distinguenda Gredler is előfordul. A kistermetű Planorbidákat tömegesen találtam a nedves tőzegben, ahová a szárazság elől menekülhettek. Megtaláltam őket a tőzeg alatti vízben is. Nem képzelhető el, hogy ezek