Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Sebestyén Olga: A Balaton táplálékforgalmáról

Sebestyén O.: A Balaton táplálékforgalmáról Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. J75 tényezők is résztvesznek. Ez az egység a tónak mint magasabbrendű szervezettségnek (holocenoidnak) individualitást biztosít. * AZ eddigiekből azt is láttuk, liogy a vízben oldott sók ós a bejutó energia meg gázok, a zöld növények életfeltételeinek megadásával, alapot nyújtanak a tavi élet kialakulására és a felvázolt táj>1 álékfórgalom útján annak fenntartására. így a tó anyagának ismételt újjáteremtésével önmagát fenntarthatja. (Zsadin a víztároló biológiai termelőképességének nevezi ama tulajdonságát, hogy a szervesanyagot élő szervezetek formájában újrateremti; Pavlovszkij és Zsadin, 76. o.) Közelebbről nézve a dolgot, a valóság — mint tudjuk — az, íhogv még az önellátónak vélt tavak sem lehetnek a környéktől elszigetelve. A légkör gázai és a sugárzás a tavi élet útján folyamatosan beépítődik a tó szerves állományába. Táplálékot hordanak a beömlő vizek. Ha a part index (Uferentwicklung, Forel), magas értékű, a vízbemosta tápanyagok is jelentékenven gazdagíthatják a tó troficitását. Ha terjedelmes a víztükör és szeles a klima, mint pl. a Balatonon, az a tápláléktömeg sem lehet jelentéktelen, amit a szél hord a vízbe, szárazföldi detritusz és rovarok formájában. Mindezek az allochton tápanyagok táplálkozási összefüggések során belekerülnek a tó anyagforgalmába. • Bár az autochton és allochton táplálókkal fenntartott tavi élet anyaga, a felépítés és lebomlás során, tehát a tavi élet folyamatosságában mindegyre újjáteremtődik, a tavi forgalomban levő anyag állománya az évek folyásával mégsem marad ugyanaz. A tó termékeinek egy része kikerül a vízből, kitermelik a nád- és halállományt, a hullámzás építette túlzások anyagának egy részlete á szárazparton termőföldet alakít. Sok anyag vész el a lefolyással. Egyelőre még felmérhetetlennek látszik az a tömeg, melyet a tóban nevelkedett rovarvilág képvisel, amikor szárnyrakelve elhagyja a vizet. Minthogy a tól>an keletkezett szervesanyag részint természetes úton, részint emberi beavatkozásra, folyamatosan kikerül a tóból, a külső eredetű pedig, legnagyobbrészt táplálkozási összefüggések során, beépítődik a tavi szervesállományba, nyilvánvaló, hogy az a szervesanyagállomány, mely valamely időpontban élővilág, törmelék stb. formájában jelen van a tóban, az évek során kicserélődik. • A Balaton táplálékforgalmának sajátosságai közül összefoglalásként kiemelem a 'következőket: 1. Termelés a tó egész területén folyik a sekélység miatt. Tudiuk, hogy a balatonvíz zavarossága a mélységi viszonyokat torzítja, s a közepesen 3—4 m-es mélység más állóvizek jóval nagyobb mélységének felel meg. A tihanyi Kutat és talán a délipart padkájának mentén húzódó 4-—5 m mély területeket kivéve, a fenék eprofundális (Lucz) jellegű. Ha a makrovegetáció hiányzik is általában a fenéken, kevésfényigénvű alsóbbrendű növények megélnek a fenékiszapban. Hogv ezek tömegesen éppen barnaszínű kovamoszatok, részben a Ruttner-íéle chromatikus adaptációnak tulajdonítható. Ezek a növények nyugodt vízben jég alatt is réteget, alkotnak (1947, 1949), s a jég buborékos rétegződését valószínűleg asszimilálásu'kkal magyarázhatjuk (Haller fényképfelvétele 1937. jan. 4.). Bentikus algák igen kevés kivétellel mindig jelen vannak a nyiltvíz felsőbb rétegeiben is, mely jelenséget a sekélység és vízmozgások összejátszásának tulajdoníthatjuk (Sebestyén, Török, Varga, 107—112. o.). 2. Tavunkban a trofogén és trofolitikus rétegek egybeesnek (Mauclia, 1931, 89. o.), s ezért lebontás valamennyi élettéjókon folyik. A nádas élőbevonatának gazdag kovamoszatállománya a detritusz bomlásával felszabadult sóknak tulajdonítható, ami viszont baktériumműködést tételez fel (Meschkat, 510. o.). 3. A tavi eredetű detritusz — úgylátszik — igen jelentős szerepet tölt be tavunk táplálékforgalmában, s e táplálékot a víz sekélysége és nyugtalansága miatt planktonszervezetek is hasznosítják. 4. A tó nagy felülete és a szeles klima miatt a vízbehullott rovaroknak mint allochton tápláléknak jelentősége számottevő lehet, bár még felmérve nincs. 5. A tó termelte szervesanyag jó része évente kikerül a vízből részint természetes úton, részint emberi beavatkozással. Utóbbinak mennyisége hozzáféíhető számadatok alapján felbecsülhető. 6. Hozzávetőlegesen 3—8 évet számítanak a víztömeg teljes kicserélődésére, de semmi támpontunk nincs ahhoz, hogy csak hozzávetőlegesen is felbecsüljük azt az időtartamot, amely szükséges lenne ahhoz, hogy bizonyos időpontban a tóban jelenlevő szervesanyagállomány vagy annak a tavi élővilág testében képviselt részlege, tehát a tó biomasszája, kicserélődjön. • Felelnem kellene végül arra az elöljáróban feltett kérdésre is, hogy vájjon a táplálékforgalom mely részleteinek kidolgozását tartanok elsőrendű feladatnak. E téren balatoni vonatkozásban olyan sok a tennivaló, hogy azt mondhatjuk, hogy idiobiológiai vonalon minden oly részlet felderítése, mely a táplálkozás anyagára, mennyiségére, felvételének módjára (pl. bentikus Cladocerák), az életpályával és az évszaki változásokkal való összefüggésre, vagiliseken még a táplálék forrására is irányul, értékes eredményeket hozhat (Sebestyén, Í952). Ilyen kérdések cenobiológiai vonalon a társulások táplálkozási viszonyainak tisztázása,