Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Jolánkai Gyula: A Balaton vízjárásának vizsgálata a Sió hajózhatósága szempontjából

Jolánkai Gy.: A Balaton vízjárásának vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. m lesleges'sé tenné. Ezzel a Balaton vízszintingadozása— a szél által okozott vízszintingadozásokról itt nem beszélve — arra a 10—15 cm-re redukálódnék, amit a megnövelt emésztőképességű Sióval sem kézbentartható, vehemens tavaszi balatoni áradások okoznának. Hozzászólás Salamin Pál: Jolánkai Gyula előadásában részletes vízháztartási elemzéssel mutatta be a Sión való hajózás lehetőségeit. Vizsgálta mindenekelőtt a Sió-csatorna elképzelt állandó lezárása mellett a Balaton vízjátékát és megállapította ezen vizsgálat alapján, hogy: a) a Balaton minden évben vízlevezetés nélkül is apad nyáron, amely apadás 7 és 38 centiméter között ingadozik, b) az őszi-téli-tavaszi áradás minden esetben nagyobb a nyári apadásnál és értéke 45— 191 cm között ingadozik. Ez a megállapítás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az őszi-télitavaszi időszakban érkező vízzeí minden évben előre biztosítható a Balatonból elpárolgó és elszivárgó víz, éspedig a bemutatott maximális apadásnak megfelelően, némi biztonsággal egy 40 cm-es vízvisszatartással. Ez a 40 cm-es vízszintingadozás Jolánkai Gyula szerint még növekszik a csatornázandó Sión fellépő vízveszteségek következtében 10 cm-rel, a szél hatása folytán további 20 cm-rel, azaz a maximális balatoni vízszintingadozás elérheti a 70 cm-t Jolánkai Gyula további vizsgálatai alapján azt a következtetést vonja le, hogy az elpárolgó és elszivárgó víz biztosítására visszatartóit vízmennyiségen felüli vízkészletek felhasználásával a folyamatos üzemű hajózás nem biztosítható, csakis a Sió csatornázása útján. Ugyanakkor a nagyobb őszi-téli-tavaszi árhullámok hatásaként jelentkező árvízi kiöntések megelőzésére a Sió nagymértékű bővítése szükséges. Az előbbiekben összefoglalt értékes gondolatokat és vizsgálati eredményeket kiegészítjük a továbbiakban egv-két újabb szemponttal: Először is kiemeljük, hogy a Balaton helyes víz- és iszapháztartásának kialakítása érdekélten bevezetendő rendszabályok már magukban is ellentétes hatásúak: A hordalék nagyobbmértékű visszatartása és ezzel a Balatonba kerülő iszapmennyiség csökkentése megkívánja a hólé és az esővíz lefolyásának lassítását, s ezzel az eróziós károk megszüntetését. A lefolyás lassításának eredményeként természetesen lényegesen kevesebb víz jut le a Balatonba. Ezen nagy területre kiterjedő vízvisszatartás következtében a Balaton számára a felszíni vízfolyásokban elvesző víznek csak kis hányada térülhet meg a felszínalatti erekben, hézagokban jelentkező többletből, azaz szárazabb nyári időszak után nagyobb apadás is felléphet a jelzett 40 cm-nél. Ugyanakkor a Balaton helyes vízháztartásának kialakítása végett növelnünk kellene a nyári időszakban a Balatonba a felszínen és a felszín alatt beáramló vízmennyiségeket. Másodszor rá kell mutatnunk arra is, hogy a közeljövőben és méginkább a távolabbi jövőben részben az agrotechnikai, részben a hidrotechnikai beavatkozások várható fejlődése a helyes iszapháztartás érdekében labilissá vált vízháztartási egyensúlyt teljesen felboríthatja. Az agrotechnika várható fejlődése a Balaton teljes vízgyiijtöegységére terjedvén ki, vízháztartási hatása igen nagy lehet: A korszerű herefüves vetésforgó által kialakított tartósan morzsás szerkezetű talaj nagyobb víztározóképessége, a keresztbeszántás, a barázdás szántás, az ormos szántás, a tereprendezések (sáncolás stb.) nagyobb vízvisszatartó szerepe, a talaj művelésnek legmegfelelőbb időben való végrehajtása, valamint a talajok javítása, a jobb trágyázás, a tökéletesebb humuszgazdálkodás útján való fokozottabb vízmegőrzés vízliáztartási hatása nagyságrendileg számottevő. Ezt a számottevő hatást még növeli a vízhasznosítási igény: A vízhasznosítás egyes ágai (öntözés, vízellátás stb.), ha nem is kerülnek alkalmazásra a vízgyűjtőterület teljes felületén, mint az agrotechnika korszerű módszerei, eszközei, mégis jelentősek lehetnek nagyságrendjüknél fogva: Az öntözés vízigénye például kis területen is igen nagy és az öntözési igény fellépése a Balaton vízgyűjtőjének számos pontián várható. Végül foglalkozunk a Sióval kapcsolatban egy nagyszabású kutatási lehetőséggel: A Sió tervezett csatornázásának megvalósulása során lehetővé válik a folyók és csatornák duzzasztást feladatainak, a permanens, fokozatosan változó vízmozgások tanulmányozásánál fellépő feladatoknak igen nagy méretarányban, a valóságban való megoldása. Ugyanis a siófoki zsilipnél meghatározott vízmennyiséget bocsáthatunk le, s így a megépülő Sió-vízlépcsők duzzasztó hatása permanens állapot, állandó vízhozam mellett könnyen megállapítható lesz a Sió mentén végzett egyszerű vízszintmérések alapján. A megfigyelések eredményeit majd részben közvetlenül hasznosíthatjuk, részben ellenőrizhetjük a laboratóriumi kisebb méretarányú modelleken végzett méréseket, s ezzel a valóságban elért eredmények a modelleken át felhasználhatókká válnak számtalan gyakorlati esetnél. Ennek a megvalósítandó szabadtéri kutató munkának szép példáját adta már eddig is Lukács Andor, aki épr>en a Sión vizsgálta a lebocsátott árhullámok levonulásának törvényszerűségeit és megállapította azt a legkisebb vízmennyiséget, amivel növelve a lebocsátott vízmennyiséget, a hajóknak a zátonyos szakaszokon való átjutása még lehetővé válik. A vázolt kutatási lehetőségnek megvalósulása figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy fejlődő vízgazdálkodási munkáink során mind gyakrabban találkozunk az ország minden részén duzzasztási feladatokkal.