Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Jaczó Imre: Kísérletek a kecsege mesterséges szaporítására a Dunán

152 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. az. Jaczó I.: A kecsege mesterséges szaporítása hornionmennyiséget nagytermetű idősebb balatoni ponty-anyák ból kísérelem meg begyűjteni, továbbá arra törekszem majd, hogy a kifogott és a hozzáférhető nagyobb tokfélék hypophysisét is a további kísérleteim számára megszerezzem. A kecsegeszaporítás során elért fenti eredmények csak kezdetiek. A vizsgálatok továbbfolytatása szükséges, hogy mindazokra a kérdésekre, melyek nyitva maradtak, vagy melyek megoldására még sor sem került, megnyugtató választ kapjunk. A megoldottaknak látszó kérdéseket a gyakorlatban ellenőriznünk és tökéletesítenünk kell. A kutatások eddig igen egyszerű eszközökkel és csak szűk keretek között folytak. Most azonban, mikor az első komolyabb eredményeket elértük, sőt ismerjük az irányt, amerre tovább kell haladnunk, szükségessé válik a mesterséges kecsege szaporítás módszerének végleges kidolgozása és a módszer üzemi méretekre történő kiszélesítése. Ezért a közeljövőben egy dunai vízitámaszpontot kell létesíteni Pakson. Ennek felszerelése : egy nagyméretű kereskedelmi-halbárka, kisebb 2 rekeszes tárolóbárka, keltetőedények, a keltetőedényeket magábafogadó és már meglévő tutaj, permetezőberendezés a hozzávaló motoros szivattyúval, ladikok, farmotor és egyszerű laboratóriumi és táborozási eszközök. A folyóinkon létesülő duzzasztógátak környéke, különösen a gát alatti vízszakasz lesz a legalkalmasabb hely arra, hogy ott a gátak elkészülte után kecsege (és egyéb hal) szaporításával foglalkozó halkeltető üzemet létesítsünk. Ugyanis itt az ívóhelyre felfelé vándorló halak megtorpannak, összegyülekeznek és legnagyobb számban válnak foghatóvá a szaporításra felhasználható anyahalegyedek. Az» itt létesített telepek előnye abban is megnyilvánul majd, hogy a kikeltetett zsengeivadékot rövid idő alatt, kevés szállítással a gátfeletti és előreláthatólag nagy termelőképességű vízterületre lehet juttatni. A haltenyésztő üzemek szakemberei végezhetik a duzzasztógátba épített hallépcső ellenőrzését is. Folyóvize\nk kecsegeállományánalt megtartása, annak esetleges növelése és a tógazdasági, valamint balatoni igények kielégítése nagy feladatok elé állítja majd a haltenyésztő üzemeket. Kevés az érett a nyírnál. Csak a sikeres hipofizálással oldható meg a kérdés. Ugyanis ha csak a paksi viszonyokat nézzük, akkor megállapítható, hogy az április-május hónapokban kifogott és hipofizálásra alkalmas anyák száma kereken mintegy 50-re tehető Ez nem több, mint 1 200 000 ikra. Tökéletes üzem esetén ennek kb. 80%-a keltethető ki egynapos ivadékká. De hogy mennyi marad meg ebből az egynapos ivadékból a kifogható 5—6 éves korig, az nagyon kérdéses és tudomásom szerint erre nincsenek adataink. Ha a 2%-a megmaradna, ami igen kétséges, akkor ez a mennyiség éppen pótolná a Dunából évenként kifogott kb. 20 000 kecsegét. Azonban a hipofizálás sem sikerül minden esetben, még ha a módszerét a hazai viszonyoknak megfelelően sikerül is kidolgoznunk és a gyakorlatban alkalmaznunk, sőt az 50, hipofizálására alkalmas kecsege anya sincs minden évben biztosítva. Az eddigi részletes fogási adatokból kitűnik, hogy a Duna délibb részén a Bajai, valamint a Déldunai Halászati Szövetkezetek vízterületén nem áprilisban, hanem májusban van a kecsegejárás zöme. Feltehető, hogy itt a késő-tavaszi biológiai csoportba tartozó kecsegék tartózkodnak és ívhatnak ebben az időben. Ha ez így van, akkor ezeket is be lehet vonni a szaporításba és ez igen megnövelné a termelhető dunai ivadékmennyiséget. Ez a gyakorlatban is megvalósítható, mert a vízi-támaszpont szükség esetén nehézség nélkül levontatható a kérdéses terület alkalmas pontjára. Beszámolómban nem ismertettem minden már megfigyelt vagy kikutatott részleteredményt, mert csak előzetes jelentésnek szánom, hogy képet adjak és beszámoljak a kecsege mesterséges szaporításának jelenlegi állásáról és gazdasági jelentőségéről. A tárgyra vonatkozó részletes irodalmat a további vizsgálatokkal kiegészítendő végleges jelentésemben fogom ismertetni. Összefoglalás A kecsege hasznos gazdasági hala a Dunának, " Tiszának, Drávának, Marosnak, Ferenc-csatornának. A folyóinkon létesülő duzzasztóművek akadályozzák a kecsegék természetes szaporodását. Tógazdaságaink is tervezik, hogy járulékos halként a termelésbe bevonják. A Balaton is népesíthető volna ezzel az értékes hallal, vagy valamely nagyobb tokfélének kecsegével kialakított hibridjével. A kecsegeállomány megtartását, az állomány növelését, a tógazdaságok és a Balaton számára szükséges népesítő-anyag termelését egyedül a mesterséges szaporítás teszi lehetővé. A mesterséges szaporítást viszont a haltenyésztési gyakorlatba Gerbilszkij-tői bevezetett és a kecsegénél Perszov-tói használt hipofizálási eljárással lehet üzemszerű méretekre fokozni. A kutatások eredményeképen először sikerült Magyarországon részben természetes úton megérett, részben mesterségesen megérlelt kecsegeikrából mesterséges megtermékenyítéssel, védett keltetéssel ivadékot előállítani és ezek közül néhányat 1 hónapos korukig felnevelni. Az eredmények lehetővé teszik, hogy a kecsege mesterséges szaporításának módszerét a következő években üzemszerű termelésre is alkalmassá tehessük. Az üzemi módszerek kidolgozásához szükséges, hogy a Haltenyésztési Kutató Intézet, mely ennek a kérdésnek a megoldásával foglalkozik, olyan kísérleti vízi támaszponttal rendelkezzék, mely az összes mesterséges halszaporítási eszközökkel és lehetőségekkel fel lesz szerelve. Az állandó jellegű haltenyésztő üzemeket a jövőben a duzzasztógátak közelébe kell telepíteni, mert itt foghatók ki a szaporításra alkalmas anyahalak és az üzem szakemberei végezhetik egyúttal a duzzasztógátba épített hallépcső ellenőrzését is. «