Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Papp Szilárd: Komló-budafai V. sz. artézi kút csövezetének mesterséges vizsgálata

llflf. Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 154—4. sz. Lesenyei—Szabóné: A Balaton szennyezettségének vizsgálata döntése szerint ezt az üdülőlétszámot a második 5 éves terv folyamán fel kell emelni. A létszám nagymértékű emelése csak új, nagyobb méretű üdülőtelepek építésével valósítható meg és így a szennyvíztisztítás nagyobb egységekben való megvalósítása nem ütközik nehézségekbe. Mind az új létesítményeknél, mind a régiek szanálásánál a csoportos szennyvíztisztításra kell törekedni, mert általában a kisebb berendezések üzemeltetése és hatásfoka mindig gyengébb, egyrészt a méretezés nehézségei (lökésszerű terhelés), másrészt a felügyelet és gondozás hiányosságai miatt. Az üdülő-létszám tervbevett megnövelése és az új, valamint a régi üdülőtelepek csatornázása a 3. kép. A Balaton vize a keszthelyi szennyvíz beömlésónél. (A szerző mikroszkópi felvétele.) Balatonba vezetendő szennyvíz mennyiségét erősen meg fogja növelni. Különösen a déli sekély parton a szennyvíz biológiai tisztítás nélküli be-* vezetése a nyári meleg időben feltétlenül bűzt fog okozni és a tiszta vízzel való elkeveredés hiányában nagy foltokban oxigénhiányt és halpusztulást fog előidézni. A biológiailag tisztított szennyvizet lehet a helyi adottságok szerint vagy öntözéssel, vagy tógazdaságban, halastóban hasznosítani, miáltal a Balaton eutrofizálódását meglassíthatjuk, elkerülhetjük. Ugyanis az eutrofizálódási folyamatot a phytoplanktonnak nyújtott tápanyag segíti elő és gyorsítja. Mint ilyen tápanyag elsősorban a ,N és P mennyisége a döntő faktor. E kettő pedig a szennyvízben bőségesen van. A nyers és biológiailag megtisztított házi szennyvíz között a N tekintetében csupán formai különbség van, de nem mennyiségi. A nyers szennyvízben a fehérjékhez kötve, illetve ammónia (esetleg nitrit) alakjában van a N. Ha így kerül a Balatonba, akkor ott a nitrifikáló mikroszervezetek tevékenysége folytán előbb-utóbb nitráttá alakul át és a plankton szervezetei felhasználják. A biológiai tisztítás csupán gyorsítja ezt a természetes úton lassabban végbemenő folyamatot és a biológiailag tisztított szennyvíz készen nitrát alakjában szállítja a nitrogént a Balaton planktonjának. A Balaton eutrofizálódási folyamatára 1947-ben Sebestyén Olga hívta fel a figyelmet (Index Horti Botanici, VII. 1949). A háborús esztendők alatt s után igen sok szennyeződés jutott a Balatonba. Annak planktonja —

1 mint egy érzékeny műszer — jelezte azt. Egyes szervezetek a többiek háttérbeszorításával inváziószer űen léptek fel. E jelenségek hívják fel a figyelmet a megindult folyamatra, melyet a szennyvizek beengedése s ezáltal a tápanyag felhalmozódása siettetni fog. Ezek szerint a biológiailag megtisztított víz természetes utókezelésnek vetendő alá. A helyi körülmények szabják meg, hogy öntözéssel, vagy halastavakkal oldassék meg a szennyvíz utókezelése. £3 Meg kell még jegyeznünk, hogy a halastavak hígítóvíz nélkül üzemeltethetők akkor, ha biológiailag megtisztított szennyvizet vezetnek be. Amennyiben azonban kellő, 3—5-szörös mennyiségű hígítóvíz rendelkezésre áll, úgy a 3. pontban leszögezett azon követelmény, hogy minden szennyvíz biológiai úton tisztítandó, módosítható. Kellő hígítóvíz rendelkezésre állása esetén a mesterséges biológiai tisztítás elmaradhat és a szennyvíz mechanikai tisztítás (ülepítés) után közvetlenül a halastavakba és ezután a Balaton vizébe bevezethető. A szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása esetén is csak biológiailag megtisztított víz alkalmazható. 4. A biológiailag tisztított szennyvizek kitorkoldsának irányelvei. Kifejtettük már azon követelményt, miszerint csak mesterséges és természetes (utó) biológiai kezeléssel megtisztított szennyvíz kerülhet a Balatonba. Ezen követelés kielégítése mellett a szennyvíz-kitorkolás módjára vonatkozólag semmiféle különleges előírást nem tartunk szükségesnek, a szennyvízbeömlés történhet közvetlen parti kitorkol ássál, csak a déli parton célszerű kikeresni olyan partrészt, ahol a helyi viszonyok lehetetlenné, illetve valószínűtlenné teszik, hogy fürdőzés céljaira használják. Megfelelődnek látszik sással vagy náddal benőtt partszakasz, melynek altalaja általában iszapos és így fürdőzés céljaira nem keresik fel. Amennyiben ismeretes olyan partszakasz, melynek vize mélyebb vagy 1953 évben végrehajtandó áramlási vizsgálatok szerint a helyi áramlás a lakott partszakasztól távolodik, úgy ide telepítendő a szennyvíz-kitorkolás. Általában azonban feltétlenül szükséges, hogy a torkolat helyén a vízmélység legalább 0,5 m legyen. A közegészségügyi szempontok által megkövetelt túlzott óvatosság azonban megkívánja, hogy a szennyvízbetorkolást a vízkivételi műtől 500 m-re, a strandfürdő céljaira használt partsávtól pedig 250 m-re helyezzük el.