Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Könyvismertetés

128 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. sz. Schilling F.: Duzzasztás hatása a hajózásra nél pedig 10,4%. A nagyobb sebességű magajároknál ugyancsak 2,0 m merülést feltételezve, az ellenálláscsökkenés kb. 26,7%. Még nagyobb a megtakarítás akkor, ha nemcsak az átlagmélységet, hanem a minimális mélységeket is vizsgáljuk. Ugyanis a minimális mélység ellenállása szabja meg a vonóerőt, illetőleg adott vonóerő mellett a terhelést. A hajóvonatot csak annyira lehet megrakni, hogy a vontató ezeken a kritikus helyeken át tudja húzni. A többi szakaszon a vontató kihasználatlanul halad. A duzzasztás ezeknek a kritikus helyeknek (pl. a gázlóknak) a mélységét is erősen megnöveli és így az ellenálláskülönbség e szakaszok és a többi szakasz között nem lesz már olyan nagy, hogy ez a kevesebb rakományt szükségessé tenné,^ legfeljebb az áthaladás sebessége lesz kisebb. így tehát a duzzasztás után a vonóerőt jobban ki lehet használni. * Végül még egy körülményre szeretnénk felhívni a figyelmet. Kisebb vízmélységek esetén a hajózás szükségszerűen a sodorvonalban történik, tehát ott, ahol a keresztszelvényben a legnagyobb a vízsebesség és ezzel együtt az ellenállás. Duzzasztott vízben a hajó nyugodtan kiválaszthatja magának a legmegfelelőbb, kisebb sebességű és ellenállású vonalat is, mivel a szükséges mélység itt is rendelkezésre áll. Ennek szemléltetésére példaképpen bemutatjuk a jellemző 6. ábrát Teubert nyomán. Az ábrán látjuk, hogy a keresztszelvény különböző függőlegesében más és más a hajó holtvízi sebessége a különböző vízmélységek folytán előálló különböző ellenállások miatt, és különböző a víz sebessége is. A kétféle sebességből összetevődő legnagyobb utazási sebesség nem a sodorvonalban és nem a széleken, hanem a keresztszelvény alakja szerint valahol a kettő között lesz. Itt lesz tehát a leggazdaságosabb a hajózás. 6. ábra. Hajó holtvizi és utazási sebességének összefüggése változó mélységű és vízsebességű keresztszelvényben. Ezzel függ össze az is, hogyha a hajónak nem szükséges feltétlenül a sodorvonalban hajóznia, akkor a kanyarulatok belső oldalán haladva, útrövidítést is érhet el. * Láttuk tehát, hogy a duzzasztás a hajózásra nézve nemcsak nagyobb esésű szakaszokon, hanem még az olyan szakaszon is előnyös, ahol a hajózás számára jelenleg is jó körülmények vannak. Ezért a hajózás szempontjából is örömmel üdvözölnénk a visegrádi vízlépcső megépítését. Fürdőkönyv a Német Demokratikus Köztársaság teriiletérői Feldolgozta: A. KUKOWKA Kiadó : Egészségügyi Minisztérium. Orvosi kiadó munkaközössége, Berlin, 1951., 189. o. A könyv kiadásának célja az volt, hogy széles körben felkeltse az érdeklődést a gyógy- és fürdőhelyek iránt, és hogy rámutasson a balneológia népegészségügyi jelentőségére. A könyv első része értekezéseket, tartalmaz a balneológia és klimatológia köréből. J. Grober a ,,gyógyhely-geogramm"-ról Is, melynek fogalmát Hellpach alkotta meg. A geogramm tartalmazza az illető gyógyhelyre vonatkozó földrajzi adatokat, specifikus gyógytényezőket, geológiai és meteorológiai viszonyokat, valamint a gyógyhely környékének jellemzését. Q. Döderlein a balneológia nőgyógyászati (gynaekológiai) jelentőségéről ír. Felsorolja azokat a női betegségeket, melyeknél ivókúrát, illetve fürdőkúrát kell alkalmazni. A fürdőkúra hatását fizikai úton'biológiailag hatékony anyagok felszívódása útján, valamint a test saját védekező erejének mozgósítása által fejti ki. A gyógytényező optimális hatását csak megfelelő környezet, ellátás és orvosi felügyelet mellett tudja elérni. J. Hcimel értekezésében kifejti, hogy a bőrgyógyászatban (dermatológiában) a fürdőkúrának régebben nagyobb jelentősége volt, mint jelenleg. Felsorolja azokat a bőrbetegségeket, amelyek gyógyfürdőkezeléssel gyógyíthatók. Á bőrbetegségeknél gyakran lélektani okok is szereplnek, ezért fontos, hogy a beteg a gyógyhelyen lelki egyensúlyát visszanyerje. H. Cwschmann ( + ) főként a tengeri fürdők kontraindikációjával foglalkozik. Felsorolja, hogy fertőző betegeket és bacillusgazdákat ne küldjünk tengeri fürdőbe. A súlyosabb idegbetegségben szenvedők szintén nem valók ide, ellenben neuraszténiások és hipochonderek esetében jót tesz a tengeri fürdő. Nem valók tengeri fürdőbe a vérszegénységnek súlyosabb formáiban és az epeút megbetegedésében szenvedők. O. Steinke a rádioaktív gyógyforrásokról írott értekezésében a rádioaktív vizeket két csoportba sorolja. Az egyik csoportban a gyógyászatilag fontos ásványi anyagokon kívül rádioaktív alkatrészeket is tartalmaz a víz, a másik csoportba tartozó vizeknél csak a rádioaktív alkatrészek jelentősek. A rádioaktív anyagok közül a gyógyvizeknél legfontosabb azok rádiumemanáció tartalma. A rádiumemanáció a rádium elemből keletkezik. A szerző ismerteti a rádioaktív anyagok fizikáját, majd a rádiumemanáeió-tartalmú gyógyvizek alkalmazási módját. Ez történhet ivókúra, belélegzési kúra és fürdőkúra formájában. Felsorolja azokat az okokat, ami miatt a házi rádiumos fürdőkúra nem éri el azt az eredményt, mint amelyet orvosi ellenőrzés mellett végeznek. W. Schenk a N. D. K. azon gyógyfürdőiről ír, amelyek hurutos megbetegedések gyógyítására szolgálnak (Katarrhbáder). A beteg légutak gyógyításánál a gyógyvízen kívül fontos tényező a gyógyfürdő helyi klímája (mikroklíma) is. Ismerteti azokat a berendezéseket, amelyek hurutok gyógyvíz kezelésénél szükségesek, és felsorolja a N. D. K. területén található ilyen típusú gyógyfürdőket. » K. Fuchs értekezésében leírja az iszapfürdők elkészítésének folyamatát. A nyers iszap (láp) kitermelésétől a kész, 42° C hőmérsékletű iszapfürdőig nehéz, időt(Folytatás a 133. oldalon)