Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Szalay Miklós: Az árvédelmi töltések méreteinek ellenőrzése, különös tekintettel azok átázására

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3 V4. sz. 108 HIDRAULIKA A tanulmány a soronlévő nagy terjedelmű töltéserősítési munkák érdekében irányelveket ismertet, amelyekkel a meglévő töltésszelvények ellenőrzése elvégezhető ós a gazdaságos szelvény kialakítható. A gátak átázásának vizsgálatánál az eddig alkalmazott eljárással szemben — ahol az árvíz szintjét állandónak vették —- időben változó szintű árvíz hatására kialakuló szivárgási görbe meghatározását javasolja, és eljárást ad a számítás elvégzésére. így az eddig alkalmazott fölös biztonság a szükséges mértékre csökkenthető. Ez adja a tanulmány komoly gazdasági jelentőségét. Az árvédelmi töltések méreteinek ellenőrzése, különös tekintettel azok átázására" SZALAY MIKLÓS Árvédelmi töltéseink teljes biztonságot nyújtó kiépítése az utóbbi évek hatalmas lendületű építkezései folytán a mezőgazdaság, az ártéren felépült számos új ipartelep és lakótelep számára egyaránt döntő jelentőségűvé vált. Zavartalan mezőgazdasági és ipari termelésünk, valamint közlekedésünk biztosítása érdekében mindent el kell követnünk, hogy árvízkatasztrófák népgazdaságunk fentemlített súlyponti tényezőit többé ne veszélyeztethessék. Árvédelmi töltéseink teljes biztonságot nyújtó, de amellett gazdaságos kiépítését azonban cgak úgy hajthatjuk végre, ha már a tervezés során mennyiségileg ismerjük és számbavehetjük mindazon folyamatokat és tényezőket, amelyek töltéseink állagát veszélyeztethetik, illetve azok védelmi feladatának teljesísét lehetetlenné tehetik. A következőkben mindezen tényezőket igyekszünk sorra venni. 1. A víznyomás vízszintes összetevőjének hatása A töltés egyik oldalát támadó víznyomás vízszintes komponense a töltéstestet helyéről elnyomni igyekszik. Mivel azonban gyakorlatilag előforduló szelvényeknél a töltés és alapja közti súrlódás mindig nagyobb, mint amekkorát a víznyomás legyőzni képes, ez az eltolás sohasem következik be. Eanek egyszerű bizonyítása Schaffemaktól származik, s azt itt mellőzöm. [1] ' 2. Elhabolás elleni biztonság I A töltés vízfelőli rézsűjének hajlásszögét általában az a körülmény szabja meg, hogy a rézsüt az árvízkor jelentkező hullámverés meg ne bontsa, el ne habolja. A hullámverésnek valamely földrézsűre gyakorolt dinamikai hatását analitikailag még nem tudjuk számolni, azért meg kell elégednünk a gyakorlati életben egyébként jól bevált tapasztalati előírásokkal, amelyek szerint a vízoldali rézsű 1 : 3 lejtéssel képzendő ki. Kivétel a jégmentes legnagyobb vízszint feletti zóna, valamint a keskeny hullámtérrel rendelkező kisebb vízfolyások, amelyeknél nagyobb hullámverés nem alakulhat ki s így az 1 : 2 rézsű is kielégítő. Olyan töltéseknél azonban, amelyek szikes vagy folyásra #A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai Szakosztályának 1952. november 12-i előiilósén elhangzott előadás. hajlamos homokliszt-talajból épültek, 1 : 4 vagy még laposabb rézsű kialakítása is szükségessé válhat. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy milyen rézsűt alkalmazzunk, nem tartozhat a talajmechanika vizsgálati körébe, hiszen a gyeptakaró minősége, az árvédekezés során alkalmazott rőzsézés gondos, vagy gondatlan mivolta s végül az esetleges rézsűburkolás sokkal döntőbben szabják meg egy rézsű állékonyságát, mint a talaj természetes rézsűszöge. 3. A maximális árvízszint és a töltés A töltések magassági méretét az szabja meg, hogy az eddig* előfordult legnagyobb árvízszint felett kellő tartalékmagasság álljon rendelkezésre arra az esetre, ha az eddiginél nagyobb árvíz állna elő. Ilyen rendkívüli eseteket idézhet elő pl. egy abnormisan csapadékos esztendő, a recipiens és a mellékfolyó egybeeső maximális árvize, tartósan megmaradó jégtorlasz stb. Itt kell megjegyeznünk, hogy folyóink nagyrészén a maximális árvízszint nem tényleges, hanem számított érték. Régebben előfordult maximális vízhozam lefolyási szintjét számítjuk az azóta létesült begátolások, hídpillérek, mederátmetszések stb. hatásának figyelembevételével. Ilyen számított mértékadó árvízszint létezése esetén a töltések magassági biztonsági mérete efölött számítandó. Annak megállapítása, hogy a kedvezőtlen tényezők összejátszása esetén mekkora biztonsági magasságra van szükség, a jelen tanulmány keretét messze meghaladó hidrográfiai kutatás feladatát képezi. Egyelőre csak az eddig érvényben lévő tapasztalati alapon nyugvó előírásokat fogadhatjuk el azzal a fenntartással, hogy ezen előírások jogossága alapos hidrográfiai vizsgálatokkal mielőbb igazolandó. 4. A töltés megrogyás elleni biztonsága Tőzeges vagy folyóshomok-altalajra épült töltéseknél gyakori eset, hogy árvízkor az altalaj átázik, stabilitását elveszti és csúszólapok mentén a töltés melett felnyomul, míg maga a töltéstest jelentős mértékben megsüllyed, megrogy, ami a legtöbb esetben gátszakadást von maga után. Ezen jelenség ellen többféle módon védekezhetünk [3], így tőzegrobbantással, homokcölöpözéssel, a Scheidig-féle párnával stb. Már kész töltések-