Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Zách Alfréd: A Balaton különleges időjárási és éghajlati viszonyai

Hidrológiai Közlöny Ü2. évi. 1952. II—12. sz. 471 felen anyag, ameJy a szabad vízben van stb.) Ezért talán nem volna helyes ezeket az elnevezéseket egész mondatra rúgó magyar kifejezéssel helyettesíteni. Hazai tekintélyes limnológus kutatógárdánk közreműködésével inkább azt kell megkísérelnünk, hogy Közlönyünk hasábjain megalkossuk a haziai magyar limnológus szaknyelvet, tehát igyekezzünk megtelelő szóalkotás révén új magyar kifejezéseket bevezetni. Sok olyan magyar szót találunk, amelyet nia már sehol az országban nem ismernek, amely teljesen kihalt nye'vünkből, de sokkal nagyobb a szerencsésebb, gyökeret vftrt szóalkotások száma. Teháit nyugodtan vethetünk be a köztudatba új kifejezést is, kedvező esetben előbb-utóbb meghonosodik. Talán sokszor mosolyogva néztük nem egy lelkes nyelvújítónk írását, aki kitartóan harcolt ékes, gazdag, szép magyar szókincsünk gyarapításáért, nyelvünk fejlesztéséért. Álljunk be mi is a nyelvújítók Korába. Ne feledjük, hogy „nyelvében él a nemzet". Nem maradhatunk iel a haladóvilág mögött. Kényelmességre és tunyaságra vall, úgy gondolkozni, hogy fölösleges anyanyelvünkkel foglakoznunk, jó volt szüleinknek, jó lesz nekünk is. Ne feledjük: két emberöltővel ezelőtt a honi hivatalos nyelv német vo't és tudósaink csak latinul beszélnek. Hol vagyunk már ettől! Igyekezhetünk azon is, hogy a fogalomzavart keltő kifejezéseket módosítsuk, javítsuk, helyesbítsük. Nemrégiben, Tudományos Akadémiánk egyik tavaszi vitaülésen derült ki, hogy a zoológus és botanikus tudósok körében termelésbiológiai vonatkozásban a producens (termelő) konzuméra (feldolgozó) és a reducens (lebontó) szervezetek működésének és szerepének magyarázata a természet életében zavarra, félreértésre ad könnyen okot. Ezért Maucha Rezső akadémikusunk új — helyesebb és félre nem magyarázható — fogalmakat vezetett be Társaságunk f. évi júniusi előadóülésén ezek szerint a természet életében konstruktív (a kotó), akkumulatív (raktározó) és dekomponáló (leépítő, szétbontó) szervezetek játszanak szerepeit a termelés irányításában. Durlich Endrének 1939-ben a Természettudományi Közlöny hasábjain „Élettér, élőhely életközösség" címen indított vitája nem hozott végleges eredményt. Ezek a kifejezések még mindig sok félreértésrevalót rejlenek magukban. Mostanában sokszor hallottuk limnológus szakkörökben hogy el keli készíteni hazánk élővizleinetk különböző tájegységtérképeit. Zólyomi Bálint akadémikus helyesen lelte szóvá, hogy az „egység" fogalomnak itt nincs mit keresnie. Tehát csupán hazánk különböző tájainak térképéi kell elkészítenünk. Mi azonban még mindig a tájegységhez ragaszkodunk — elég helytelenül. Ha már it)t tartunk, megemlíthetem, hogy szakiembereink ntfm döntötték el, mi a helyes kifejezés: élővíz, természetes víz vagy felszíni víz ? Olvastam imár azt is, hogy pl. „e halfajla tenyészitésére a legalkalmasabb az a felszíni természetes élővíz, amely. .." Ez kicsit sok, de melyik maradjon meg? Melyik a legjobb? És miért? Most végre — a szabványosítás világát éljük és eljutattunk többek közt a műszaki fogalmak szabatos meghatározásához is. Amilyen elszoruló magyar szívvel olvastam mint 'szennyvizes egykor, hogy: „száraz és nedves szennyvíz" ugyanúgy csodálattal nézem az új elnevezést; tömény szennyvíz. Nyilván akkor Iegtöményebb szennyvíz is van, vagy lesz. Nem tudom miért nem használható a Maucha akadémikus javasolta hígítatlan és hígított vagy eredeti szennyvíz kifejezés a „tömény" szennyvíz helyett? De ma már vain szakíró, aki a folyók vizét sőt az esővizet is szennyvíznek nevezi, talajtól vagy levegőtől szennyezett víz helyett. Nyilván itt az ideje, hogy a "tisztázzuk egyáltalában a szennyvíz és tiszta víz fogalmát akkor, ha beszélhetünk feltételesen tiszta vizekről is, mert akkor nyilván találkozunk előbb-utóbb feltételesen szennyes vizekkel is. ügy érzem, hogy a vita megindítására elegendő ennyi is. Kérem limnológusainkat, hogy észrevételeiket, új javaslataikat és más etgondo ásaikait közöljék lapunk szerkesztőjével, illetve a rovatvezetővel. Remélem eredményes munkát fogunk végezni fiatal, de haladó tudományunk szaknyelvének és fogailmainalk helyesbítéséért, megmagvarosításáért. Ifj. dr. Szabó Zoltán Hozzászólás ifj. dr. Szabó Zoltán nyelvújító felhívásához Szabó Zoltán régi szótárainkra hivatkozik, mint a tervszerű nyelvújítás tanúira. Bizonyos, hogy szótárkészítőink mindenkor felbecsülhetetlen szolgálatot tettek nyelvünk fejlődésének, hiszen hivatásszerűen kutatták, milyen módon adhatnák vissza egy-egy idegen szó értet mét tömören, világosan és egyben magyarosan is. A Szabó em'.ítette két emberöltő előtt nagy szükség volt erre. A reformkor fejlődő hírlapirodalma még tele volt idegen kifejezésekkel, és közíróink keze alatt csalk nehezen hajlott a nyelv. (Nem csoda. A latin és magyar, a nőmet és francia nyelv szinte egymás mellett ő-t a kor értelmiségének agyában. Kitűnően rávilágít erre például Széchenyi naplója, amelynek odavetett feljegyzéseiben egy-egy gondolatsoron belül is különböző nyelven írott félmondatok váltogatják egymást.) Nyelvünk „csinosítása" tehát közügy volt. De a Tudományos Akadémia már a szaknyelv műveléséért is sorompóba lépet. Igazolja ezt az a Beszédes Józseftől származó szószedet, amelyre dr. Fodor Ferenc hívja fél a ligyclmel a kiváló vízimérnök halálának százados fordulójára írott megemlékezésében (Vízügyi Közlemények, 1952111. szám). A Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött gyűjtemény főként a föld mérői gyalkorlatban (a „határban") használatos szavakat tartalmaz, de vannak benne vízépítési kifejezések is. (Határszók: összveszedte Beszédes József, 1832). A felo rolt 188 latin-göa-ög és német szakkifejezésre közölt magyar szióaükoitás nagy részben nem bizonyult időtállónak (pl.; superficies corporum fluidomul = föl, innen: a lej löle; Uberfa.i'lwehr = vízátejtő; perimetrum = szér), de találunk jónéhány, ma már mindennapos kifejezést, ame lyek akkor társaikkal együtt bizonyára szokatlanul hang zottak. (Ilyenek: angúus = szög; dimensio = méret; horizon visus == láthatár; diaimeter = átmérő; radius = sugár; magna extensitas alluvialis = síkság; situatio = helyzet; GevöJbbspannung = bolthajtás.) Ha Beszédes idegenkedett volna a nyelvújítástól, talán szegényebbek maradtunk volna ezekkel

1 a szavakkal. dr. Lászióffy Woldemár.