Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Albel Ferenc: Tanulmány a dorogi bányamző vízelzáró tömítő fúrásairól és a vízbetörésekről

8 Albel F.: A dorogi bányaimező vízbetörései a O ö K Sáli a U 3 v a r. S u > 2.5 c 's o > ^ ~ St S -o « * . 's. 3 ¥ t > <2 5 « .3 a I « ^ s O CO I—I O t- c- o rf< Mrt H CO CM rH Tjí c- ca — • 2 a ® *g o -a co o o © o © c^© VO vO Tp vo I—i < o © o © ++++ o o o o o o o o OMinN © o © o o o o o o o O N M M o + + <M co O O ON LO LO ON + lO ON ON I-H T- CM TFL LO O H H rH £ B J5 a SO W l> r* 3 XI -0 2 O co CO 0 10 :3 ! SC bc ffl X a w c vT- o s s CB •A o Az első esetben nyitott, kitöltetlen vetősíkkal állunk szemben, míg a második esetben a vetőmenti nyílások már a hosszú évmilliók alatt, tökéletesen kitöltődtek. A vízbetörések okozója legtöbb esetben a vízvezető nyitott vetősíkok érintése. A karsztosodás a daohsteini mészkőben főleg a vetők mentén nagy. A víz járatok a fővetők-és az erre merőlegesen fekvő mellékvetők, harántvetők vonalán érvényesülhettek a legjobban, de főleg a fővetők mentén. Nézetem szerint, a feküréteg vastagságnak másodrendű szerepe van a vízbetörések esetében. Ha áttanulmányozzuk az eddigi vízbetöréseket, akkor megállapíthatjuk, hogy a nagy katasztrofális vízbetörések minden estben egy-egy vető megközelítése, vagy érintése folytán következtek be. Ezen megállapításból azt a tanulságot meríthetjük, hogy a dorogi szénmedencében, hol a széntelepeink a töktonilkus elmozdulások következtében rendkívül sok vető folytán apró táblákra töredeztek szét, az ilyen zavart széntelepülés mellett, úgy a feltárásokat, mint az egyes fejtések telepítését foikozott óvatossággal kell végezni. Az elővájások alkalmával mindenkor előfúrásokat kell alkalmazni. Ezen előfúrások hosszát, a bányamező szintjének megfelelően kell megállapítani, úgyhogy egy esetleges vető érintése folytán, egy atm. hidrosztatlikai nyomásra, legalább 1 m vastag.., védőpillér áll jon biztosítékul. Pl. ha a — 200-as szinten folyik az elővájás, feltárás, akkor az előfúrásnak 33—35 m hosszúnak kell lenni, hogy az esetleges vizetvezető vető mentén a 33 atm. nyomás mellett betörhető víznek megfelelő védőpillért tudjunk hagyni. Ha az előfúrás zavartalan településben volt végezhető, vetőt nem érintett a fúró, a fúrólyukból vízszivárgást nem észleltek, akkor az előrefúrt szakasznak kétharmadrészét felhasználhatjuk a közlék, vágatok kihajtásánál és a széntelepek leművelésénél. így biztonságból marad még egyharmad rész ismert, veszélytelen szakasz, honnan a továbbfúrást folytatólagosan végezni kell. Ezen óvatos eljárás mellett, állandóan megfelelő biztonsággal dolgozhatunk, és sohasem leszünk kitéve annak, hogy ogy nem várt vetővel találkozhatunk, melyből nagyobb vízbetörést provokálhatunk. Már rámutattam arra, említett multévi tanulmányomban, hogy a nagy katasztrofális vízbetörések a magasabb szinteken következtek be, a mélyebb szinteken mind kisebb nagyságú vízbetörések fordultak elő. A — 100-as szintig erősen karsztosodott zóna figyelhető meg. Ezen zónába esnek a nagy vízbetörések. A —100-tól a —-150-es szintig már csak kisebb karsztosodási jelenségek vannak, főleg kisebb repedésekből származnak a vízhozamok, míg a —150-től a —275-ös szintig a karsztosodásnak alig vam nyoma, még hajszálrepedések formájában sem.